Állapotfelmérés
2017

Az energiaügyekkel és éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépés

Ez a kiadvány további 23 nyelven hozzéférhető a következő formátumokban:
PDF
PDF General Report

Összefoglaló

I

Az energia kulcsszerepet játszott az Unió létrejöttében, amikor a hat alapító tagállam létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget 1952-ben, 65 évvel ezelőtt. Az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló intézkedések később alakultak ki. Az energia és az éghajlatváltozás mára szorosan összekapcsolódott, mivel az – elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok átalakításából és elégetéséből származó – energiatermelés és az energiafelhasználás (pl. az ipar, a háztartások és a közlekedés által) az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 79%-át teszi ki. Ennek következtében az energiatermelésre és az energia felhasználására irányuló hatékony intézkedések elengedhetetlenek az éghajlatváltozás kezeléséhez. Az energiaügy és az éghajlatváltozás számos kérdést vet fel, amelyeket az államok együttműködésével lehet a legjobban kezelni. Ennek eredményeként ezek a kérdések kiemelt helyet foglalnak el az EU napirendjén.

II

Az állapotfelmérés célja, hogy áttekintést adjon az EU által ezen a területen végzett munkáról; hogy összefoglalja az Európai Számvevőszék és az egyéb legfőbb ellenőrző intézmények által az EU-ban eddig elvégzett kulcsfontosságú ellenőrzési munkát; valamint hogy meghatározza a fő kihívásokat, tájékoztassa a jogalkotási vitát és a jövőbeli ellenőrzési munkát.

III

Az EU Mind az energiaügy, mind az éghajlatváltozás területén politikai keretet határoz meg. Bizonyos területek, mint az energiaszerkezet megválasztása, a tagállamok hatáskörében maradnak. Nemzetközi szinten az EU és tagállamai vezető szerepet játszottak a nemzetközi éghajlati megállapodásokban (mint pl. a 2015-ös Párizsi Megállapodás).

IV

Az energiaügy területén az uniós fellépés fontos részét jelenti egy belső energiapiac létrehozása, ami lehetővé teszi a földgáz és villamos energia szabad áramlását és határok nélküli kereskedelmét az EU területén. A belső energiapiac célja, hogy költséghatékony módon teljesítse az EU arra irányuló energiapolitikai célkitűzéseit, hogy megfizethető, versenyképes árú, fenntartható és biztonságos energiaellátást biztosítsanak.

V

2016 novemberében a Bizottság megalkotta az ún. „Tiszta energia minden európainak” javaslatcsomagot, az energiapiac további reformja érdekében. Ezeket a javaslatokat jelenleg vizsgálják az uniós jogalkotók, azaz az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa.

VI

Az éghajlatváltozással kapcsolatban a legtöbb uniós fellépés az éghajlatváltozás mérséklésére összpontosít, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése által, míg az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló fellépések nagyrészt továbbra sem szabályozottak.

VII

Ez a mérséklésre irányuló erőteljes összpontosítás tükröződik az EU éghajlati és energiaügyi célkitűzéseiben. Az EU célokat tűzött ki maga elé 2020-ra és 2030-ra vonatkozóan, hogy csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását, növeljék a megújuló energia részesedését az energiafogyasztásban, és nyereségeket érjenek el az energiahatékonyságban. 2050-re az Unió az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátást az 1990-es szintekhez képest 80–95%-kal kívánja csökkenteni.

VIII

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos megközelítések eltérőek az egyes ágazatokban. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerrel az EU határértéket állapított meg az energiaellátás bizonyos ágazataiból, az energiaigényes iparágakból és az EGT-n belüli légi járatokból származó teljes kibocsátásra vonatkozóan, és létrehozott egy piacot a kibocsátási kvótákra vonatkozóan, meghatározva ezzel a szén-dioxid „árát”. Az egyéb ágazatokra vonatkozó megközelítés értelmében a kibocsátásokat az Unió által az egyes tagállamok számára meghatározott, kötelező kibocsátáscsökkentési célkitűzések révén kell csökkenteni. A tagállamok egyénileg felelősek a célok eléréséhez szükséges nemzeti politikák és intézkedések meghatározásáért és végrehajtásáért. Ezeket a megközelítéseket a megújuló energiák és az energiahatékonyság növelésére irányuló uniós és nemzeti intézkedések kísérik.

IX

Ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítések sikeresek, és elérik a Párizsi Megállapodás célkitűzését – az iparosodás előtti korszak óta bekövetkezett globális hőmérséklet-növekedés 2°C alatt tartását –, akkor is szükséges a változó éghajlathoz való alkalmazkodás. Az éghajlatváltozás már most is befolyásolja a környezetet, a társadalmat és a gazdaságot, az iparosodást megelőző korszakhoz képesti 1°C-ot éppen meghaladó aktuális felmelegedéssel. 2 egész Celsius-fokos növekedés esetén Európa éghajlata jelentősen eltér majd a maitól. Az alkalmazkodás terén az uniós fellépés alapja az alkalmazkodásról szóló, 2013. évi uniós stratégia, ami intézkedésre ösztönzi a tagállamokat, de nem teszi azt kötelezővé.

X

A legfőbb ellenőrző intézmények és a Számvevőszék az utóbbi években különböző energiaügyi és éghajlat-változási témák széles körét ellenőrizte. A jelentések legnagyobb részét az energetikai auditok tették ki, és az egyéb témák, mint az alkalmazkodás, kevesebb figyelmet kaptak. Bár a vizsgálatok köre változatos volt, számos közös megállapítás azonosítható. Az auditok megállapították, hogy az azzal kapcsolatos eltérések, ahogyan a tagállamok végrehajtották az uniós jogszabályokat és igazgatták energiapiacaikat, visszafogták a haladást az EU belső energiapiacának megvalósulása felé. A megújuló energiák terén elért sikeres növekedés és költségeik globális csökkenése ellenére az ellenőrzések a költséghatékonyság hiányát és a beruházások útjában álló akadályokat állapítottak meg. Az energiahatékonysági auditokban rendszeresen azonosítottak költséghatékonysági problémákat is; a nukleáris energia területén a legfőbb ellenőrző intézmények jelentős költségnövekedéseket és késedelmet állapítottak meg. Az auditok azt is bemutatták, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokra való átállás nem történik meg elegendő mértékben. Az alkalmazkodás területén az ellenőrzések elsősorban az áradásokra összpontosítottak. Ezzel kapcsolatban az ellenőrök az árvízmegelőzés, az árvízvédelem és az árvízi reagálás terén tapasztaltak problémákat.

XI

Ez az állapotfelmérés a fő kihívások hét területét azonosítja:

  1. Energiaügyi és éghajlat-változási irányítás
  2. Bizonyítékokon alapuló politika
  3. Az energetikai átállás
  4. A kutatás és innováció hatékony felhasználása
  5. Az alkalmazkodás megtervezése és kezelése
  6. Finanszírozás
  7. Az uniós polgárok bevonása

Bevezetés

Az energiaügy és az éghajlatváltozás alapjai

01

2015 végén a légköri szén-dioxid (CO2) szintje új, 400 ppm-es csúcsértéket ért el1. Minden nagyobb globális felszíni hőmérsékleti adatbázis szerint 2016 volt a feljegyzések szerinti legmelegebb év: a világban átlagosan 1,1°C-kal volt melegebb, mint az iparosodás előtti időszakban. 2016-ban az északi-sarki jégtakaró a műholdas feljegyzések 1979-es kezdete óta mért legkisebb méretre zsugorodott. Franciaországban és Németországban jelentős áradások voltak májusban és júniusban, de július és augusztus volt a feljegyzések szerinti két legszárazabb hónap Franciaországban.

02

Az éghajlatváltozás és annak okai már nem képezik komoly tudományos viták tárgyát. Csaknem három évtizeden keresztül világszerte tudósok ezrei bővítették az éghajlatváltozással és annak környezeti és társadalmi-gazdasági hatásaival kapcsolatos tudományos ismereteket az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) révén. Az IPCC szerint egyértelműek az éghajlati rendszert érintő, ember által gyakorolt hatások, és azok okát az üvegházhatású gázok növekvő légköri koncentrációi és a megfigyelt felmelegedés jelentik2. Az e növekedés és a Föld hőmérsékletének növekedése közötti kapcsolat jól érthető (lásd: 1. háttérmagyarázat).

1. háttérmagyarázat

Miért melegítik az üvegházhatású gázok a légkört?

Amikor a napfény eléri a Föld légkörét, egy része a felhőkről és a levegőben lévő részecskékről visszaverődik az űrbe. A fény legnagyobb része áthalad a légkörön és eléri a Föld felszínét. Ennek a fénynek egy része visszaverődik, különösen a világos felületekről, mint a hó, más részét pedig elnyeli a Föld az olyan sötét felületekkel, mint a növényzet vagy az utak. Emellett a Föld természetes módon is energiát bocsát ki, infravörös sugárzás formájában. Amikor a Föld felszíne által visszavert vagy kibocsátott energia áthalad a légkörön, a légkör elnyeli ennek az energiának egy részét.

Minél magasabb az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) légköri koncentrációja, annál nagyobb lesz a légkör által elnyelt energia aránya. Ezt követően ez az energia üvegházhoz hasonlóan melegíti fel a légkört. Hosszú távon a melegebb légkör módosítja a Föld éghajlatát.

A legnagyobb mennyiségben kibocsátott üvegházhatású gáz a szén-dioxid (CO2), ami kb. az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 80%-át teszi ki. Ezt követi a metán (CH4), 11%-kal, a dinitrogén-oxid (N2O) 6%-kal és a fluortartalmú gázok, 3%-kal.

Forrás: Európai Számvevőszék.

03

Az energia kulcsszerepet játszott az Unió létrejöttében, amikor a hat alapító tagállam létrehozott egy közös piacot a szénre és acélra vonatkozóan az Európai Szén- és Acélközösségen belül 1952-ben, és 1957-ben létrehozták az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Az 1990-es évek óta az EU egy belső energiapiac létrehozásán dolgozik, ami lehetővé teszi a szabad energiaáramlást szerte az Unióban.

04

Az energia és az éghajlatváltozás szorosan összekapcsolódott, mivel az – elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok átalakításából és elégetéséből származó – energiatermelés és az energiafelhasználás (például az ipar, a háztartások és a közlekedés által) az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 79%-át teszi ki. Ennek következtében az energiatermelés és -felhasználás átalakítása elengedhetetlen az éghajlatváltozás kezeléséhez. Az energiaigények kielégítése az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével egyidejűleg kulcsfontosságú kihívást jelent az EU és tagállamai számára.

05

Ezért „a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika” kialakítása az Európai Bizottság fő prioritása. Az energiaunióra vonatkozó stratégia és annak öt dimenziója biztosítják a keretet ennek a kiemelt célnak az eléréséhez (lásd: 2. háttérmagyarázat). E stratégia végrehajtása érdekében a Bizottság több jelentős jogszabálytervezetet és nem jogalkotási intézkedést javasolt az energiaügy és az éghajlatváltozás területén 2016-ban, mindenekelőtt a Tiszta energia minden európainak csomagot3. Ezeket a Tanács és a Parlament 2017-ben és 2018-ban fogja tárgyalni. Pénzügyi szempontból az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2014–2020-as költségvetése legalább 20%-át, vagyis kb. 212 milliárd eurót éghajlat-politikai célokra fordítson.

2. háttérmagyarázat

A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió keretstratégiájának öt szorosan kapcsolódó, egymást kölcsönösen erősítő dimenziója

Az energiabiztonság, szolidaritás és bizalom dimenzió az energiaforrások, a szállítók és útvonalak diverzifikációjára, a tagállamok közötti együttműködésre és a földgázellátási szerződések fokozott átláthatóságára összpontosít.

A teljesen integrált belső energiapiac dimenzió célja az energia szabad áramlásának lehetővé tétele az EU területén a megfelelő infrastruktúrán keresztül, minden műszaki és szabályozási akadály nélkül.

Az energiahatékonyság dimenzió az energiahatékonyságot „önálló energiaforrásnak” tekinti, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként az energiahatékonysági politikákat, hogy csökkentsék az energiaimporttól való függőséget, csökkentsék a kibocsátásokat és csökkentsék az energiaszámlákat.

A gazdaság dekarbonizációja dimenzió szerint „az energiaunió szerves részét képezi az ambiciózus éghajlatpolitika is”, és az a célja, hogy az EU világszinten vezető szerepet töltsön be a megújuló energia területén.

A kutatás, innováció és versenyképesség dimenzió támogatja az áttöréseket a karbonszegény és tiszta energetikai technológiákban.

06

Az energetika és az éghajlatváltozás területén az uniós fellépések magukban foglalják az éghajlatváltozásra adott két, egymást kiegészítő politikai választ: a mérséklést és az alkalmazkodást. Az éghajlatváltozás mérséklése arra törekszik, hogy az éghajlatváltozás okaival foglalkozzon, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével vagy korlátozásával és az üvegházhatású gázok természetes nyelőinek erősítésével. Az alkalmazkodás célja az éghajlatváltozás hatásainak előrejelzése és a megfelelő intézkedések megtétele az esetleges károk megelőzése vagy minimalizálása érdekében.

Az állapotfelmérés célja és módszere

07

Az energiaügyekkel és éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépések állapotfelmérésének célja:

  • az Unió által ezen a területen végzett munkák áttekintése;
  • az általunk és az egyéb uniós legfőbb ellenőrző intézmények által eddig elvégzett kulcsfontosságú ellenőrzési munkák összefoglalása; és
  • a fő problémák és kihívások meghatározása, hogy tájékoztassa a jogalkotási vitát és irányítsa a jövőbeli ellenőrzési munkákat.
08

A jelentés felépítése a következő:

  • Az I. rész leírja a fő uniós energia- és éghajlat-politikákat; a különböző ágazatokból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat; a kapcsolódó uniós ágazati joganyagot; hogyan került végrehajtásra ez a joganyag és milyen finanszírozást biztosítottak ahhoz, hogy segítsenek elérni az Unió energiaügyi és éghajlati célkitűzéseit;
  • A II. rész egy elemzést ad arról, hogy az energetika és az éghajlatváltozás területén mit ellenőriztek a Számvevőszék és a tagállamok legfőbb ellenőrző intézményei, és egy áttekintést ezeknek az intézményeknek a fő megállapításairól. A Számvevőszék minden, a területen végzett ellenőrzési jelentésének összefoglalása elérhető a weboldalunkon, a tanulmányozott legfőbb ellenőrző intézményi jelentések listájával együtt;
  • A III. rész kiemeli a jövőre vonatkozó fő kihívásokat, a jogalkotási vita tájékoztatása érdekében, valamint annak érdekében, hogy segítsen azonosítani a potenciális lehetőségeket és kihívásokat a nyilvános ellenőrzéshez.
09

Az állapotfelmérés nem ellenőrzés, hanem egy olyan áttekintés, ami nagyrészt nyilvánosan elérhető információkon alapul4. Nem alapul semmilyen új ellenőrzési munkán, és nem tartalmaz új ellenőrzési megállapításokatvagy ajánlásokat. A Bizottság válaszai az idézett egyedi számvevőszéki jelentésekben tett megállapításokra és ajánlásokra azokban a jelentésekben kerültek közzétételre, és weboldalunkon elérhetők. A megközelítésünkkel és forrásainkkal kapcsolatos további részletek a Mellékletben találhatók.

I. rész – Energiaügy és éghajlatváltozás: Mit tesz az Unió?

10

Az I. rész leírja, hogy mit tesz az Unió az energiaügyben és az éghajlatváltozással kapcsolatban. A következőkről tartalmaz információkat:

  • Az EU hatáskörének áttekintése a területen, valamint az uniós szinten elvégzett, az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló munkák áttekintése. Ez a rész bemutatja a fő uniós energiaügyi és éghajlati célokat és célkitűzéseket, és röviden leírja a mögöttes politikai keretet és annak két fő pillérét a kibocsátáscsökkentési célok elérése szempontjából: az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert (EU ETS) és a közös kötelezettségvállalást;
  • Mérséklési intézkedések az egyes üvegházhatásúgáz-kibocsátó ágazatokban: az energiaellátás, az ipar, az épületek, a közlekedés, a mezőgazdaság és erdészet és a hulladékok. Az energiaellátás és az energiafelhasználás az Unió teljes összes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 79%-át teszi ki, ezért ez kapja a legnagyobb hangsúlyt;
  • Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, kiemelve a társadalmat és a környezetet érő várható változásokat és hatásokat;
  • Egyéb politikák, amelyek az energiaügyekkel és éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépések végrehajtását támogatják, úm. a kutatás és fejlesztés, az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodást szolgáló állami és magánfinanszírozás, valamint a politika kialakításának és végrehajtásának javítására szolgáló intézkedések.

Az EU hatásköre az energiaügy és az éghajlatváltozás területén

11

Az energiaügy és az éghajlatváltozás két olyan területet jelent, ahol az EU és a tagállamok megosztott hatáskörrel5 rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az EU és a tagállamok jogszabályokat alkothatnak és kötelező erejű jogi aktusokat fogadhatnak el. A tagállamok gyakorolhatják saját hatáskörüket, hacsak az EU nem alkotott és hajtott végre energiaügyi és éghajlat-változási politikákat és stratégiákat6.

12

Az EU energiapolitikai célkitűzéseit az Európai Unió működéséről szóló szerződés7 írja elő, ami kijelenti, hogy a tagállamok közötti szolidaritás szellemében az uniós energiapolitika céljai:

  • az energiapiac működésének biztosítása,
  • az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül,
  • az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása;
  • az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.
13

A Szerződés azt is tartalmazza, hogy az uniós energiapolitika keretében végrehajtott intézkedések „nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét”. Ettől azonban adott esetben el lehet térni. Különösen az uniós környezetvédelmi politika írhat elő olyan intézkedéseket, amelyek jelentős mértékben érintik a tagállamok valamelyikének különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét8.

14

Az éghajlatváltozás területén az EU hatásköre a környezetvédelmi politika területén meglévő hatásköréből származik. Az uniós környezetvédelmi politika Szerződésben rögzített célkitűzései a következőket foglalják magukban9:

  • a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;
  • az emberi egészség védelme;
  • a természeti erőforrások körültekintő és észszerű használata; és
  • a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, különösen az éghajlatváltozásra irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.
15

A Szerződés azt is kimondja, hogy az EU környezetvédelmi politikája az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a szennyezések forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet” elven alapul10. Általános alapelv, hogy a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába11.

16

Mind az energiaügy, mind az éghajlatváltozás területén, a pontos témától függően, az EU hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi fellépésre. Például az EU tárgyalásokat folytathat vagy nemzetközi megállapodásokat köthet harmadik felekkel akár önállóan, akár a tagállamokkal közösen12.

Nemzetközi éghajlati megállapodások

17

Az éghajlatváltozást egyes országok vagy régiók erőfeszítései önállóan nem tudják kezelni. Az EU elismeri ezt13. Az EU a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátások mindössze körülbelül 12%-áért felelős14, ezért az EU és tagállamai vezető szerepet játszottak a nemzetközi éghajlati megállapodások tárgyalásában az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC)15 értelmében, amelynek értelmében megállapodtak a Kiotói Jegyzőkönyvről és a Párizsi Megállapodásról.

18

A Kiotói Jegyzőkönyvet 1997-ben fogadták el, és 2005-ben lépett hatályba. A jegyzőkönyv azt a célkitűzést határozta meg 37 ország és az Európai Unió számára, hogy a 2008–12-es időszakban 5%-kal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szintekhez képest. Az Európai Unió az 5%-os csökkentés helyett 8%-os kibocsátáscsökkentés mellett kötelezte el magát16. A Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosítása értelmében az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2020-ig 20%-kal csökkentik üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat az 1990-es szintekhez képest.

19

A Párizsi Megállapodás értelmében a kormányok megállapodtak abban, hogy ebben az évszázadban a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest „jóval 2 °C alatt” tartják, és törekednek arra, hogy 1,5 °C-ban korlátozzák azt. A Párizsi Megállapodás aláírói, ideértve az EU-t és az egyes tagállamokat is, részleteket nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy milyen módon járulnak hozzá ennek a célnak az eléréséhez17. Az UNFCCC szerint ezek a hozzájárulások nem lesznek elégségesek ahhoz, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 2 °C alatt korlátozzák18. Ezért az aláírók megállapodtak abban, hogy ötévente üléseznek annak érdekében, hogy jelentéseket tegyenek egymásnak az általuk elért előrehaladásról, és hogy ambiciózusabb célokat állapítsanak meg, a tudomány állása szerint szükséges mértékben. Az éghajlatváltozás káros hatásait elismerve az aláírók az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó rendelkezéseket is felvettek a Párizsi Megállapodásba.

3. háttérmagyarázat

A Párizsi Megállapodás: egy globális kötelezettségvállalás

A Párizsi Megállapodás egy globális kötelezettségvállalást jelképez az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozóan: a megállapodást 2015-ben 195 állam írta alá, azaz az UNFCCC valamennyi tagja, Nicaragua és Szíria kivételével. Ezek az országok felelősek a globális kibocsátások 99,75%-áért.

Az Amerikai Egyesült Államok okozza a globális kibocsátás 18%-át, amellyel a Kína (20%) utáni második legnagyobb kibocsátó. 2017. június 1-én az Amerikai Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy országa kilép a Párizsi Megállapodásból. A megállapodást 2017 júniusáig ratifikáló fennmaradó 147 részes fél adja a globális kibocsátások 66%-át, és így együttesen meghaladják a megállapodás hatálybalépéséhez szükséges 55%-os küszöbértéket.

20

A fejlett országok már a Párizsi Konferencia előtt elkötelezték magukat amellett, hogy 2020-ig évente 100 milliárd dollárt biztosítanak a fejlődő országok erőfeszítéseire az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás területén. A Párizsi Megállapodásban a fejlett országok újra megerősítették ezt, és elkötelezték magukat amellett, hogy 2025-től kezdődően növelik a támogatás mértékét19.

Az EU energia- és éghajlat-politikai kerete

Az EU energiaügyi és éghajlati céljai és célkitűzései

21

A Kiotói Jegyzőkönyv és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségei teljesítése érdekében az EU különböző célokat tűzött ki maga elé az éghajlatváltozás mérséklésére. Ezek a célok az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának közvetlen, számszerűsített csökkentését foglalják magukban, valamint konkrét célokat a megújuló energia termelésére és a fokozott energiahatékonyságra vonatkozóan (lásd: 4. háttérmagyarázat).

4. háttérmagyarázat

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozó uniós célértékek és célkitűzések

  • 2020-ig20:
  • 20%-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás (az 1990-es szinthez képest);
  • a megújuló energiaforrások részaránya érje el a 20%-ot a végsőenergia-felhasználásban;
  • a jövőbeli energiafogyasztásra vonatkozó előrejelzésekhez képest az energiahatékonyság növekedjék 20%-kal (indikatív cél).
  • 2030-ig21:
  • legalább 40%-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás (az 1990-es szinthez képest);
  • a megújuló energiaforrások részaránya érje el legalább a 27%-ot a végsőenergia-felhasználásában, uniós szinten kötelezően;
  • a jövőbeli energiafogyasztásra vonatkozó előrejelzésekhez képest az energiahatékonyság növekedjék legalább 27%-kal (indikatív cél), 2020-ban felülvizsgálandó, a 30%-os uniós szint szem előtt tartásával22.
  • 2050-ig23: az Unió az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátást az 1990-es szintekhez képest 80–95%-kal kívánja csökkenteni.
22

2014-re az Uniónak már sikerült több mint 20%-kal az 1990-es szintek alá csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását24. 2015-ben azonban az uniós kibocsátások 0,7%-kal nőttek 2014-hez képest.

23

A jelenlegi trendeket, előrejelzéseket és célokat, valamint a célok eléréséhez szükséges kibocsátáscsökkentéseket az 1. ábra mutatja be. Az ábrán látható, hogy a 2030-as és a 2050-es üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentési célokat és célkitűzéseket további jelentős erőfeszítések nélkül nem fogjuk elérni. A 2030-as célok eléréséhez az éves kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseket legalább másfélszeresére kell növelni a következő évtizedben. A legjelentősebb változást azonban a 2030 után szükséges változások jelentik majd, amikor a kibocsátáscsökkentés mértékének a múltbeli szintek háromszorosát-négyszeresét kell kitennie a 2050-es célkitűzés elérése érdekében.

1. ábra

Az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátási trendjei, előrejelzései, valamint a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célértékek és célkitűzések

Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Trendek és előrejelzések Európában, 2016 – Az európai éghajlati és energetikai célok megvalósítása felé tett előrehaladás nyomon követése.

24

Ezeknek a céloknak és célkitűzéseknek az elérése érdekében az EU részcélokat tűzött ki azoknak az ágazatoknak a kibocsátáscsökkentésére vonatkozóan, amelyekre kiterjed az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS). Azokban az ágazatokban, amelyekre nem terjed ki az EU ETS, az EU megosztja az erőfeszítéseket a tagállamok között azáltal, hogy kötelező nemzeti célokat állapít meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozóan – ez az úgynevezett „közös kötelezettségvállalás”. E politikák – az EU ETS és a közös kötelezettségvállalás – leírása a következő részekben található.

25

Az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésében elért előrehaladás nyomon követése érdekében az Európai Bizottság és a tagállamok évente jelentést tesznek emberi eredetű25 üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikról az UNFCCC-nek. Emellett az EU egy belső kibocsátás-jelentési rendszert is bevezetett26. Ez a rendszer az EU üvegházhatásúgáz-leltára, a Bizottság által a tagállami leltárokból összeállított jegyzék köré épült. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) évente végez minőségellenőrzést a tagállami leltárokra vonatkozóan, az Eurostattal és a Bizottság Közös Kutatóközpontjával együttműködve. Az UNFCCC értelmében a nem uniós államokból származó nemzetközi szakértők legalább ötévente felülvizsgálják az EU üvegházhatásúgáz-leltárjait.

26

2015-ben az EU-tagállamai (lásd: 2. háttérmagyarázat) körülbelül 4,6 gigatonna CO2-egyenértéket (CO2e)27 bocsátottak ki.

2. ábra

2015-ös kibocsátások tagállamonként

(Az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának %-a, a LULUCF kivételével, a nemzetközi légi közlekedést és nemzetközi hajózást beleértve. Összesen = 4,6 Gt CO2e)

Forrás: EEA üvegházhatású gáz – adatmegtekintő, EEA, 2017.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer

Célkitűzés és fő jellemzők
27

2005-ben az EU bevezette az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert (EU ETS) „az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésének ösztönzése érdekében”28. Az EU ETS volt a világ első több országra29 és több ágazatra érvényes rendszere az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmére vonatkozóan. A rendszer korlátozza az erőművek és a nagy, energiaigényes ipari létesítmények kibocsátását, és 2012 óta a légi közlekedés EGT-n belüli légi járatokból származó kibocsátásait is. Ezek az ágazatok felelnek az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak kb. 45%-áért.

28

Az EU ETS „fix összkvótás kereskedési” rendszerként30 ismeretes. Az EU ETS határértéket állapít meg az üvegházhatású gázok teljes éves kibocsátására vonatkozóan, így az egy naptári évre jutó összes kibocsátás „korlátozott”. A kibocsátási egységeket, amelyek egy tonna CO2-egyenérték kibocsátására való jogot képviselnek, vagy a kormányok bocsátják árverésre, vagy ingyen osztják ki azokat a kibocsátó létesítményeknek. A kibocsátási egységekkel szabadon lehet kereskedni a piacon. Az üzemeltetőknek minden évben át kell adniuk a jelentett üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak megfelelő mennyiségű egységet31.

29

Az EU ETS első szakasza (2005–2007) kísérleti szakasz volt. A második szakaszban (2008–2012) a legtöbb kibocsátási egységet ingyen adták át. A harmadik, jelenlegi szakaszban (2013–2020) az uniós szinten megállapított felső korlát évente egy 1,74%-os úgynevezett „lineáris csökkentési tényezővel” csökken. Az a cél, hogy 2020-ig az EU ETS ágazatban 21%-kal a 2005-ös32 szintek alá csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezért az EU ETS kiszámítható módon ösztönzi az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentését.

30

A „szennyező fizet elv” szerint minden EU ETS egység árverezésre kerül. Azonban mivel a világban nem minden ország árazza az EU-val azonos mértékben az üvegházhatású gázok kibocsátását, az EU ETS elméletben negatívan befolyásolhatja az EU iparágak nemzetközi versenyképességét. Ennek következtében bizonyos vállalatok úgy dönthetnek, hogy olyan országokba települnek át, ahol kevesebb az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását érintő korlátozás, és így máshol bocsátják ki az üvegházhatású gázokat. Ez a jelenség „kibocsátásáthelyezés” néven ismeretes. Azok az ágazatok, amelyek bizonyítani tudják33, hogy ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés kockázatának, mint például az acélipar, bizonyos mennyiségű térítésmentes kibocsátási egységet kapnak34. Az energiaágazatban, amely fizikailag nem tud áttelepülni, csaknem minden kibocsátási egység árverésre kerül35.

Az EU ETS kibocsátási egységek ára
31

A szén-dioxid ára az EU ETS alapvető eleme. A kibocsátásokra vonatkozó abszolút határérték (a „korlát”) megállapítása kínálati szűkösséget hoz létre. A korlátozott kínálat és a rugalmas kereslet árjelzést hoz létre a szén-dioxid kibocsátási egységekre vonatkozóan. Egy jól működő rendszerben a piaci szereplők a leginkább költséghatékony módon ruháznak be a kibocsátások csökkentésébe36. Elméletben azok teszik ezt, akiknél a legalacsonyabb a kibocsátások csökkentésének költsége, és kibocsátási többletegységeiket azoknak értékesítik, akiknek költségei magasabbak. Csökkenő korlát mellett idővel növekedni fog a rendszerben a szűkösség, ami növeli a szén-dioxid árát, és életképesebbé teszi a drágább kibocsátás-csökkentési beruházási lehetőségeket.

32

A vállalatok beruháznak a karbonszegény technológiákba, amennyiben az ilyen beruházások olcsóbbak, mint a kibocsátási egységek megvásárlása a piacon. Tehát az EU ETS kibocsátási egységek piaci árának kellően magasnak kell lennie ahhoz, hogy indokolja a karbonszegény technológiákba történő beruházásokról szóló döntéseket36. Ezért az EU ETS kibocsátási egységek piaci ára is támogatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba való átmenetet, nem csak a kibocsátások csökkentése. A Bizottság által 2011-ben használt modellekben az árgörbe a következőképpen alakult: egy tonna CO2e ára 2020-ban 40 euró, 2030-ban 100 euró és 2050-ben 250 euró37. Azonban a 2. szakasz kezdetén érvényes 30 eurós árról a kibocsátási egység ára 2017 elejére kb. 5 euróra csökkent (lásd: 3. ábra). Ez jóval az alatt a 36–72 eurós árkategória alatt van, amit a szén-dioxid árakkal foglalkozó magas szintű bizottság szerint 2020-ig el kell érni a Párizsi Megállapodásban szereplő hőmérsékleti célok megvalósításához38. Az ár azért csökkent, mert a kibocsátási egységek kínálata magasabb volt, mint a kereslete. Valójában 2015 végén még mindig 1,8 milliárd kibocsátási egységnyi túlkínálat volt, ami az EU ETS ágazat egy éves kibocsátásával egyenértékű39. Ez a túlkínálat a 2008-as válságot követő gazdasági visszaesés, valamint az energiahatékonyság növekedése és a megújuló energiával kapcsolatos politika miatt alakult ki (lásd: 168. bekezdés).

3. ábra

Az EU ETS kibocsátási egységek múltbeli ára (1 tonna CO2e, euró)

Forrás: Hét EUA határidős ügylet havi átlagai (az Európai Számvevőszék elemzése a Quandl adatai alapján).

33

A kínálat és a kereslet közötti jobb egyensúly helyreállítása érdekében a Bizottság 900 millió kibocsátási egység árverését 2014–2016-ról 2019–2020-ra halasztotta el („későbbre ütemezés”), és létrehozott egy állandó piacstabilitási tartalékot a többlet kibocsátási egységek egy részének 2019-től kezdődően a szén-dioxid-piacon kívül történő tárolására.

34

Még ezen intézkedések mellett, a Bizottság negyedik EU ETS szakaszra (2021–2030) vonatkozó jogalkotási javaslatával40 együtt is a kibocsátási egységek túlkínálata legalább körülbelül 2030-ig tart majd41.

Közös kötelezettségvállalási határozat és javasolt rendelet

35

Azon ágazatok kibocsátáscsökkentését, amelyekre nem terjed ki az uniós ETS, a 2009-es közös kötelezettségvállalási határozat (a továbbiakban: ESD) szabályozza. Ezek az ágazatok a közlekedést (kivéve a légi közlekedést és a nemzetközi hajózást), a mezőgazdaságot és erdőgazdálkodást, az épületeket és hulladékokat, valamint azokat az ipari ágazatokat foglalják magukban, amelyekre nem terjed ki az EU ETS. Az azokból az ágazatokból származó kibocsátások a teljes EU-kibocsátások kb. 55%-át teszik ki.

36

A 2020-ra vonatkozó nemzeti kibocsátási célokat az egy főre jutó GDP alapján határozták meg. A leggazdagabb tagállamoknak 2020-ig a 2005-ös szintekhez képest 20%-kal kell csökkenteniük kibocsátásaikat. A kevésbé gazdag tagállamok esetén megengedett a kibocsátások növelése 2020-ig42. Ennek az az oka, hogy a gazdasági növekedés terén való felzárkózásuk várhatóan magasabb kibocsátásokat generál. Azonban a Bizottság megállapította, hogy a kitűzött célok „határértéket jelentenek a kibocsátásaikra vonatkozóan, az előre jelzett, változatlan feltételek melletti növekedési rátákhoz képest. Így minden tagállam részéről szükséges valamilyen csökkentési erőfeszítés”43. A tagállamok felelősek a nemzeti politikák és intézkedések meghatározásáért és végrehajtásáért annak érdekében, hogy korlátozzák azoknak az ágazatoknak a kibocsátását, amelyekre kiterjed az ESD44.

37

2020-ig ezek a nemzeti célok várhatóan hozzájárulnak az EU 20%-os kibocsátás-csökkentési céljának feléhez, a másik felét pedig az EU ETS ágazatok adják. A megfelelőség ellenőrzésével foglalkozó Bizottság szerint az EU jó úton halad ahhoz, hogy elérje a közös kötelezettségvállalási határozat hatálya alá tartozó ágazatok csökkentéseit45.

38

A közös kötelezettségvállalási határozat felváltásáról 2016 óta folyik vita az Európai Parlamentben és a Tanácsban. A Bizottság javaslata kötelező éves üvegházhatásúgáz-csökkentéseket foglal magában a tagállamokra vonatkozóan annak érdekében, hogy 2030-ig a nem ETS-ágazatok kibocsátását 30%-kal csökkentsék 2005-höz képest.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának forrásai: az energiaágazat jelentősége

39

Az – elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok átalakításából és elégetéséből származó – energiatermelés, valamint az összes gazdasági ágazat energiafelhasználása teszik ki az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 79%-át (lásd: 4. ábra). Az egyéb üvegházhatásúgáz-kibocsátások az energiafelhasználástól eltérő ipari folyamatokból (lásd: 8084. bekezdés), a mezőgazdasági gyakorlatokból (lásd: 103110. bekezdés) vagy a hulladékgazdálkodásból (lásd: 111113. bekezdés) származnak. Ezek a százalékos értékek 1990 óta nagyrészt változatlanok.

40

Az energiánál elszámolt 79% magában foglalja a villamosenergia- és hőtermelést, valamint a tüzelőanyagok égetését az iparban, az épületekben, a közlekedésben és a mezőgazdaságban. Ezért a villamosenergia- és hőtermelés módjában, valamint a gazdaságban az energiafelhasználás módjában bekövetkező változások kulcsfontosságúak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése szempontjából46.

4. ábra

A 2015-ös uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátások forrásonként

*A nemzetközi hajózás és légi közlekedés energiafelhasználását is beleértve.

**A LULUCF kivételével.

Forrás: EEA üvegházhatású gáz – adatmegtekintő, EEA, 2017.

41

Mivel az üvegházhatású gázok kibocsátását elsősorban az energiatermelés és -felhasználás okozza, az energiahatékonyság jelentős hatást gyakorolhat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében. Emellett csökken az energiaügyi beruházások és energiaimport iránti kereslet, és a fogyasztók pénzt takarítanak meg. Az energiahatékonyságot az energiabiztonság, valamint a környezeti és gazdasági kihívások kezelésének leggyorsabb és legkevésbé költséges módjaként írták le47. Az uniós szintű jogszabályok ezért hoztak létre több üvegházhatásúgáz-kibocsátó ágazatra vonatkozó intézkedést48 és az EU ezért tűzött ki magának 2020-ra és 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célértékeket.

42

Az Unió egy nem kötelező, 20%-os energiahatékonyság-javítási célt tűzött ki maga elé 2020-ig, a jövőbeli primerenergia-fogyasztásra vonatkozó előrejelzésekhez képest (lásd: 21. bekezdés)49. Az indikatív nemzeti energiahatékonysági célokat a tagállamok határozták meg maguknak, ami elméletben hozzáadódik az EU egésze számára kitűzött 20%-os célértékhez. Azonban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint ezek a primerenergia-fogyasztás 17,7%-os megtakarítását fogják eredményezni 2020-ig, ami elmarad a 20%-os uniós célértéktől50.

43

Az Unió 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célértéke a jövőbeli energiafogyasztásra vonatkozó előrejelzésekhez képest az energiahatékonyság növelése „uniós szinten legalább 27%-kal”, 2020-ban történő mellett, „30%-os célérték szem előtt tartásával”. 2016-ban a Bizottság javasolta a célérték 30%-ra növelését és annak uniós szinten történő kötelezővé tételét51.

44

Valamennyi gazdasági ágazat, mint például az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság, energiát használ fel. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása úgy is vizsgálható, ha a kibocsátásokat ágazatonként elemezzük (lásd: 5. ábra), nem pedig forrásonként (lásd: 4. ábra). Ez alapján az energiaellátási ágazat, elsősorban a villamosenergia- és hőtermelés52 termeli az összes kibocsátás 29%-át, amivel ez az ágazat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legnagyobb önálló előállítója. Ezt követi a közlekedési ágazat (a kibocsátások 26%-a), valamint az ipari ágazat (19%) és az épületek (12%).

5. ábra

A 2015-ös uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátások ágazatonként

*A nemzetközi hajózást és légi közlekedést is beleértve.

**A LULUCF kivételével.

Forrás: EEA üvegházhatású gáz – adatmegtekintő, EEA, 2017.

45

A következő részek bemutatják az EU által ezekben az ágazatokban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében tett intézkedéseket. Az egyes ágazatoknál a jobb oldalon szereplő kis oszlopdiagram azt mutatja, hogyan adódnak össze ezek a kibocsátások.

Energiaellátás

Az energiaellátási ágazat áttekintése

46

2015-ben az üvegházhatású gázok 29%-át az energiaellátási ágazat bocsátotta ki, elsősorban a villamosenergia- és hőtermelésből adódóan. Az EU területén a villamosenergia- és hőtermelés öt fő forrásból történik: megújuló energia, szén, nukleáris energia, földgáz és kőolaj.

47

A tagállamok energiaszerkezete rendkívül eltérő, ami magyarázatot adhat arra, hogy miért szembesülnek más-más kihívásokkal az ellátás biztonsága és a dekarbonizáció szempontjából (lásd: 6. ábra).

6. ábra

A villamosenergia- és hőtermelés fő forrásai az Unióban és a tagállamokban 2015-ben

(csökkenő termelési méret szerint)

(A teljes érték %-a, az olajegyenérték tonnák alapján)

Forrás: Eurostat, 2017.

48

Az elmúlt tíz évben a megújuló energiahordozók villamosenergia- és hőtermelésre történő felhasználása gyorsan növekedésnek indult az Unió területén (lásd: 7. ábra). A földgáz részesedése 2010-ig növekedett, azt követően pedig csökkent. A nukleáris energia részesedése meglehetősen stabil maradt. A szén és a kőolaj felhasználása csökkent. Ezt a megújuló energiaforrásokban bekövetkezett növekedést nagyrészt a szélenergia használatában 1990 és 2015 között bekövetkezett 387-szeres növekedés tette ki. Relatív értelemben a napenergia felhasználása növekedett a legnagyobb mértékben; több mint 7750-szeresére nőtt 1990 és 2015 között.

7. ábra

Az Unió EU-28 energiaszerkezetének alakulása a villamosenergia- és hőtermelés szempontjából, 1990–2015

Forrás: Eurostat, 2017.

49

Az EU-ban a villamos energia megújuló energiaforrásokból, maghasadásból vagy fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származik. A villamos energia fő megújuló energiaforrásai a vízenergia, a szél- és a napenergia.

50

A hőtermelés legfontosabb forrása a földgáz, amelyet a szén és a megújuló energiaforrások követnek. A hőtermelés fő megújuló energiaforrásai a szilárd bioüzemanyagok53, mint a fapellet, a fűrészpor vagy a szárított trágya, valamint a megújuló hulladékok54, mint az élelmiszer-hulladékok égetése.

51

Míg a villamos energia nagy távolságokra szállítható, ez jóval nehezebb a hő esetén, amit, ha egyáltalán szállítanak, általában csak helyileg osztanak el a városok melegvizes vezetékein keresztül. Ezért a villamosenergia- és hőtermelésre nagyban eltérő termelési és elosztási profilok jellemzőek. E különbségek miatt a villamosenergia- és a fűtési szektor dekarbonizációja eltérő kihívásokkal szembesül.

52

Az energiaforrások nagyon eltérőek az általuk termelt üvegházhatásúgáz-kibocsátások mennyisége szempontjából (lásd: 8. ábra). Ennek következtében az energiaellátási ágazatnak az energiatermelés dekarbonizációjának irányába történő elmozdítása létfontosságú a kibocsátások csökkentéséhez. A következő bekezdésekben röviden leírjuk ezen energiaforrások mindegyikét, azokkal kezdve, amelyek a legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátásokkal járnak.

8. ábra

A megtermelt villamos energia és hő, valamint 22 uniós tagállamban* a különböző energiaforrások által kibocsátott CO2 2015-ben

*Bulgária, Horvátország, Ciprus, Litvánia, Málta és Románia nem szerepel (az adatok nem elérhetők).

Forrás: CO2-kibocsátás a tüzelőanyagok elégetéséből, OECD (2017-es előzetes kiadás), Nemzetközi Energia Ügynökség, 2017; Eurostat; az Európai Számvevőszék elemzése.

Szén
53

2015-ben az Unió villamosenergia- és hőtermelésének kb. 25%-a származott szénből. Ez az arány az 1950-es évek elején még 90% volt55. Bizonyos tagállamokban használata továbbra is széles körben elterjedt, mert olcsóbb és könnyebben hozzáférhető, mint más fosszilis tüzelőanyagok, mint pl. a földgáz és a kőolaj56. A szenet kitermelő és felhasználó tagállamok számára lehetővé teszi az importtól való függőség csökkentését57.

54

A szén egységnyi megtermelt energiára számítva több CO2-t bocsát ki, mint más fosszilis tüzelőanyagok. 2015-ben az Unió villamosenergia- és hőtermelésének egynegyede származott szénből, de a szénből eredő CO2-kibocsátások az EU teljes, villamosenergia- és hőtermelésből származó CO2-kibocsátásának 72%-át tették ki (lásd: 8. ábra).

Kőolaj és földgáz
55

Az Unió villamosenergia- és hőtermelésének kb. 22%-a kőolajból és földgázból származik. 2015-ben az Unió a kőolaj 89%-át és a földgáz 69%-át importálta58. A nemzeti kormányok fenntartják a területükön lévő kőolaj- és földgáztartalékok fölötti ellenőrzést.

56

A földgázból és szénből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások korlátozása érdekében az Unió támogatja a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológiák fejlesztését59. Jelenleg azonban ez a technológia költséges, és még csak a fejlesztés kezdeti szakaszában jár60.

Nukleáris energia
57

A nukleáris energiát maghasadással állítják elő, egy olyan folyamattal, amely nem bocsát ki üvegházhatást okozó gázokat a villamos energia termelése során61. 2015-ben a nukleáris energia az Unió villamosenergia- és hőtermelésének 22%-át, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia 47%-át tette ki.

58

2017-ben 129 atomreaktor működik 14 uniós országban. További 90, már bezárt reaktor létezik; ezek közül 3 van teljesen leszerelve. A becslések szerint 2025 végéig az EU jelenleg működő reaktorai közül több mint 50 kerül bezárásra. Ezért Európában jelentős piac alakul az atomerőművek leszerelésére62.

59

A Bizottság tagállami adatok alapján készült jelentése szerint a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezelésének teljes becsült költsége körülbelül 400 milliárd euró, és a közepes aktivitású hulladékok, nagy aktivitású hulladékok és kiégett fűtőelemek ártalmatlanításával kapcsolatos megközelítések, mint például a helyszín megválasztása vagy a tervek kidolgozása a tagállamok többségében nem specifikusak63.

60

A tagállamok eltérő politikákat fogadtak el a nukleáris energiával kapcsolatban. Bizonyos tagállamok, mint a Cseh Köztársaság, Magyarország és az Egyesült Királyság új atomerőművek építését tervezik, míg más tagállamok csökkentik a nukleáris energiától való függőségüket – például 2011-ben Németország úgy döntött, hogy energetikai átállási politikája részeként 2022-ig kiváltja a nukleáris energiát, Franciaország pedig a nukleáris energiától való függőségének csökkentését határozta el.

61

Az EU több szempontból foglalkozik a nukleáris energiával, amelyek közül néhány az Euratom-Szerződés hatálya alá tartozik:

  • a nukleáris biztonsági jogszabályok egy keretet alakítanak ki ahhoz, hogy biztosítsák pl. a nukleáris létesítmények64 nukleáris biztonságát, valamint a radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek kezeléséhez65;
  • a nukleáris biztosítékokra vonatkozó jogszabályok annak biztosítása érdekében, hogy a nukleáris anyagokat kizárólag a felhasználóik által meghatározott célokra használják fel;
  • nukleáris kutatások, ideértve a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktorhoz (ITER) való jelentős hozzájárulást, amelynek célja a magfúzió66, mint életképes energiaforrás jövőbeli megvalósíthatóságának bemutatása;
  • nukleáris leszerelés: az EU pénzügyi segítséget nyújt nyolc szovjet tervezésű, első generációs atomreaktor leszereléséhez Litvániában, Bulgáriában és Szlovákiában.
Megújuló energia
62

2020-ra az Unió végsőenergia-felhasználása 20%-ának megújuló energiaforrásokból kell származnia67 (lásd: 21. bekezdés). Ez a célérték magában foglalja a megújuló energiaforrások minden lehetséges ágazatban történő használatát, úm. azok használatát a villamosenergia- és hőtermelésben, de a közlekedésben is. A 9. ábra mutatja be a kötelező nemzeti célokat tagállamonként, a tagállamok viszonylagos jóléte alapján, valamint a 2005 óta tett előrehaladást. 2015-ben az Unió bruttó végsőenergia-felhasználásának 16,7%-a származott megújuló energiaforrásokból.

9. ábra

A megújuló energiaforrások uniós és a nemzeti részesedése a bruttó végső fogyasztásban 2005-ben és 2015-ben, valamint a 2020-as célok (százalék)

Forrás: A Második jelentés az energiaunió helyzetéről alapján, Európai Bizottság, 2017.

63

A 2030-ra vonatkozó azon cél, hogy a megújuló energiaforrások aránya legyen 27% a végsőenergia-felhasználásban, nem tartalmaz az egyes tagállamokra vonatkozó célértékeket68.

64

A megújuló forrásból származó villamosenergia-termelés világszintű növekedése, valamint az abba történő beruházások az utóbbi évtizedben számos megújuló energiaforrás költségének jelentős csökkenéséhez vezettek. Például a közüzemi léptékű fotovoltaikus napenergia és szélenergia költsége rendre 85%-kal és 65%-kal esett vissza 2009 és 201569 között, és további költségcsökkenés várható70. Ennek következtében ma már több megújuló energiaforrást használó technológia is versenyképes a hagyományos energiaforrásokkal a villamosenergia-termelésben (lásd: 10. ábra).

10. ábra

A villamos energia megújuló és nem megújuló energiaforrásainak versenyképessége

*A különböző forrásokból származó energia költségének összehasonlítására szolgáló módszer, figyelembe véve az erőművek tulajdonlásának teljes költségét és az erőmű termelését annak élettartama alatt.

**Az alapterhelési energiaforrások azok az erőművek, amelyek képesek gazdaságosan megtermelni a minimális kereslet kielégítéséhez szükséges villamos energiát. A csúcsterhelési energiaforrásokat a csúcsigények kielégítésére használják, pl. reggel vagy este, vagy akkor, ha az alternatív energiaforrások nem elérhetők (pl. a szélerőmű-parkok alacsony szélsebességnél vagy az erőművek karbantartásakor), de ezeknél magasabbak a tüzelőanyag-költségek.

Forrás: Az Európai Energiapiaci Megfigyelőközpont, 2015-ös és 2015/2016-os téli adatkészlet – Tizennyolcadik kiadás, Capgemini alapján, 2016, 37. o. (BNE, Eurelectric – Capgemini elemzés, EEMO18).

A belső energiapiac és az ellátás biztonsága

65

A belső energiapiac – teljes mértékben létrehozva – az Unión belül a földgáz és a villamos energia szabad áramlását és határok nélküli kereskedelmét lehetővé tévő szabályozási és infrastrukturális rendszer. Célja, hogy költséghatékony módon teljesítse az Unió arra irányuló energiapolitikai célkitűzéseit, hogy megfizethető, versenyképes árú, fenntartható és biztonságos energiaellátást biztosítsanak71. Emellett képes a karbonszegény energiaforrások fejlesztésének is javára szolgálni: egy nyitott piacon a megújuló energia határokon keresztül áramolhat, és tartósabb módon tehető elérhetővé, ahol az időszakosság korábban problémát jelenthetett.

66

A belső energiapiac létrehozása érdekében meg kell határozni a földgáz- és villamosenergia-piacok működésére vonatkozó szabályokat, valamint biztosítani kell, hogy e célból megfelelő infrastruktúra álljon rendelkezésre. A nemzeti, gyakran állami tulajdonban lévő és monopolizált energiapiacok liberalizációjának jogszabályi kerete fokozatosan fejlődött (lásd: 5. háttérmagyarázat). Az iránymutatásokban és üzemi és kereskedelmi szabályzatokban részletesebb, közös műszaki szabványokat megállapító szabályokat határoztak meg72.

5. háttérmagyarázat

A belső energiapiac végrehajtására szolgáló három energiacsomag kidolgozása

A villamosenergia- és gázpiac liberalizációja egy első jogalkotási csomaggal kezdődött 1996-ban, a villamos energiára vonatkozóan és 1998-ban, a földgázra vonatkozóan73.

A második jogalkotási csomag74 célja az volt, hogy lehetővé tegye az új szállítók számára a tagállamok villamosenergia- és földgázpiacaira a belépést, valamint a fogyasztók számára azt, hogy megválasszák a szolgáltatóikat75.

Miután megállapították, hogy még nem alakult ki egy belső energiapiac76, az EU elfogadott egy átfogó harmadik csomagot 2009-ben, amely a következőket foglalja magában:

  • az energiatermelés szétválasztása a szállítási hálózatok üzemeltetésétől;
  • új rendelkezések a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének biztosítása érdekében;
  • az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER), egy, az európai energiaszabályozók közötti együttműködést előmozdító uniós ügynökség létrehozása77;
  • a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatának (ENTSO-E) és a Földgázpiaci Szállításirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatának (ENTSO-G) létrehozása, a határon átnyúló együttműködés javítása érdekében;
  • a tízéves hálózatfejlesztési tervek elkészítése az ENTSO-E és az ENTSO-G által, a villamosenergia-átviteli és földgázszállítási rendszerekbe történő beruházásokkal kapcsolatos tájékoztatás javítása érdekében.

2016-ban a Bizottság közzétett egy jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezésekből álló csomagot – a Tiszta energia minden európainak csomagot.

67

A jogszabályok és iránymutatások végrehajtása a tagállamok felelőssége. A Bizottság nyomon követi a végrehajtást és jogosult kötelezettségszegési eljárásokat indítani, ami az ügy Európai Bírósághoz történő benyújtásához vezethet.

68

A tervek szerint a belső energiapiacnak 2014-re kellett volna megvalósulnia78. Annak ellenére, hogy az EU bizonyos régióiban jelentős volt az előrehaladás, a belső energiapiac még nem jött létre79. Ezt felismerve a Bizottság 2015-ben kiadta az „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című dokumentumot80 (lásd: 5. bekezdés), és 2016-ban egy jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezésekből álló csomagot – a Tiszta energia minden európainak csomagot81. Mind az energiaunió stratégia, mind a 2016-os csomag a belső energiapiac kialakulása mellett azzal is foglalkozik, hogy több politikai területet is egyeztessen – ezekkel az állapotfelmérés vonatkozó szakaszai foglalkoznak.

69

A belső villamosenergia- és földgázpiacok kialakulása jelenti a költséghatékony energiaellátás biztosításának82 alapját, mivel ezek megnyitják a lehetőséget a nagyobb ellátási diverzifikáció előtt azáltal, hogy rugalmas kereskedést alakítanak ki a tagállamokon belül és a tagállamok között. A villamosenergia- és földgázellátás zavaraival kapcsolatos uniós jogszabályokat folyamatosan frissítik. A javaslatok magukban foglalják a nemzeti megközelítésről a regionális, határokon átnyúló megközelítésre való elmozdulást az ellátási zavarok kezelésénél83.

70

A belső energiapiac működéséhez és az ellátás biztonságának fokozásához a megfelelő infrastruktúra éppen olyan szükséges, mint a piaci struktúrák és a hatékony szabályozás. Ez magában foglalja a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli infrastruktúrát is. Az Unió azt határozta meg célként, hogy a határokon átnyúló villamosenergia-ipari84 rendszerösszekötők kapacitása bármely adott tagállamban85 2020-ig elérje a telepített villamosenergia-termelési kapacitás legalább 10%-át és 2030-ig legalább 15%-át86. A rendszerösszekötők megkönnyíthetik a nemzeti energiapiacok összekapcsolását, aminek javítania kell az ellátás biztonságát és csökkentenie kell az energiaárakat. Az Unió támogatja a határokon átnyúló infrastruktúra kialakítását, például azáltal, hogy megköveteli az észszerűsített engedélyezési eljárásokat, megkönnyíti a különböző tagállamok közötti költségelosztást, és részlegesen finanszírozza a kiválasztott infrastruktúra projekteket87.

71

Egy 2017-es bizottsági értékelés következtetései szerint történt előrehaladás, de több fennmaradó problémát is kiemelnek a belső energiapiac végrehajtására tekintettel, mint például a következőket88:

  • Még mindig vannak szűk keresztmetszetek a hiányzó vagy kihasználatlan villamosenergia- és földgáz infrastruktúra miatt. Például a villamosenergia-hálózati összekapcsolódásokat, és ahol releváns, a belső vezetékeket még mindig javítani kell Délnyugat-Európában, például Spanyolországban és Franciaországban, valamint az északi és keleti európai országokban, mint Németország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság;
  • A nemzeti nagykereskedelmi gázárak közelítettek egymáshoz 2013 és 2015 között, míg a nagykereskedelmi villamosenergia-piaci árkülönbségek továbbra is jelentősek maradtak89.

A karbonszegény energiatermelés felé történő átmenet

72

A karbonszegény energiaellátási ágazat felé történő átmenet további jelentős változásokat tesz szükségessé az energiatermelésben90. A jelenlegi szakpolitikai keret értelmében91 a jövő energiaszerkezete az előrejelzések szerint változik (lásd: 11. ábra), és az Unió belső termelése erőteljesen csökken minden fosszilis tüzelőanyagra vonatkozóan (szén92, kőolaj és földgáz), és a megújuló energia felé mozdul el. Ezért további megújulóenergia-termelési kapacitás szükséges.

11. ábra

Az Unió energiatermelésére vonatkozó előrejelzés, tüzelőanyag-típusok szerint

Forrás: Európai Bizottság, 2016-os uniós referencia-forgatókönyv, 2016 (a PRIMES modell szimulációja).

73

A megújuló energiaforrásokon belüli növekedésnek elsősorban a villamosenergia-ágazatban kell bekövetkeznie, mivel jelenleg a hőtermelésnél korlátozottabb a megújuló energiaforrások nagyobb használatának lehetősége93. Az energiarendszer jelentős átalakulása több kihívást is jelent. Először is a megújuló energiaforrások bizonyos időszakos formáinak növelése és bevonása, elsősorban a szél- és napenergia esetén, egy olyan villamosenergia-rendszerbe, ahol a kínálatnak és a keresletnek folyamatosan kiegyensúlyozottnak kell lennie és a tárolási lehetőségek jelenleg korlátozottak, műszaki kihívásokat jelent. További kihívást jelent az energiatermelésnek a jelenlegi, a termelők, elosztók és fogyasztók egyértelmű szétválasztására épült villamosenergia-hálózatban és piacon történő decentralizációja, elsősorban a megújuló energiaforrások esetében94.

74

Emellett a csökkenő nagykereskedelmi árak és a termelési többletkapacitás kevés ösztönzőt teremtenek az új kapacitásokba és hálózatokba történő beruházásokhoz. További beruházásokat kell végezni a megújulóenergia-termelésben, de a jelenlegi jogszabályok „nem biztosítanak elegendő ösztönzőket az új termelési kapacitásokba és hálózatokba történő magánberuházásokhoz”95.

75

Amennyiben a villamosenergia-piaci kormányzati beavatkozás nincs gondosan megtervezve, akkor bármennyire is jó szándékú legyen, tovább torzíthatja az energiapiac működését, és magasabb költségekhez vagy tisztességtelen versenyhez vezethet. Az egyéb ágazatokhoz hasonlóan ezért az Unióban kizárólag bizonyos körülmények között engedélyezett az ilyen állami támogatás, és a tagállamoknak meg kell felelniük a Bizottság által kibocsátott, az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásoknak, különösen a megújulóenergia-ágazatban, ahol továbbra is jelentős az állami támogatás szintje. 2017-től nyílt, versenyeztetéses ajánlattételi eljárás szükséges minden, a megújuló energia infrastruktúrához adott támogatás nyújtásához96.

76

A megújuló energiaforrások időszakosságának kompenzálása érdekében, és mivel a villamosenergia-tárolási97 vagy a keresletszabályozási98 megoldások még nem terjedtek el széles körben, a tagállamok fenntartanak bizonyos hagyományos villamosenergia-termelési kapacitást, hogy megakadályozzák az esetleges villamosenergia-hiány kialakulását akkor, amikor például a kereslet magas, de a szél- és napenergia szűkösek. A villamosenergia-szolgáltatóknak kifizetések ajánlhatók fel annak érdekében, hogy megőrizzék a nem időszakos villamosenergia-termelés eszközeit (mint például a szén- vagy gáztüzelésű energiatermelési létesítményeket). Ezek a „kapacitásmechanizmus” néven ismeretes kifizetések torzíthatják a versenyt, ha nincsenek megfelelően megtervezve99.

77

Az uniós energetikai vállalatok elismerték, hogy a szénből történő villamosenergia-termelés több üvegházhatású gázt bocsát ki, mint az egyéb forrásokból történő villamosenergia-termelés (lásd: 54. bekezdés). 2017 áprilisában az összes tagállam villamos energia közszolgáltatói – Lengyelország és Görögország kivételével – kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2020 után nem ruháznak be újonnan épített széntüzelésű erőművekbe100 annak érdekében, hogy hozzájáruljanak ahhoz, hogy „tiszta energiát biztosítsanak az európaiak számára”. Az Egyesült Királyság szintén bejelentette azon szándékát, hogy 2025-ig az összes széntüzelésű erőművét bezárja, és a kieső kapacitást elsősorban új gáztüzelésű és nukleáris erőművekkel pótolja.

78

A – gyakran jelentős regionális munkaadót jelentő – atomerőművek (lásd: 58. bekezdés), szénerőművek és szénbányák bezárása társadalmi kihívásokat okozhat. A Bizottság101 figyelembe veszi, hogyan lehet a legjobban támogatni a strukturális átmenetet a szénigényes és szén-dioxid-kibocsátást okozó régiókban, az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak megfelelően, például azáltal, hogy iránymutatást adnak a meglévő források felhasználására és a legjobb gyakorlatok cseréjére vonatkozóan102.

79

Annak érdekében, hogy sok ilyen kihívással foglalkozzon, a Bizottság 2016 novemberében egy sor jogalkotási és nem jogalkotási intézkedést javasolt. A Parlamentben és a Tanácsban folytatott, folyamatban lévő tárgyalások például kiterjednek a belső energiapiac további erősítésére vonatkozó szabályokra103, ideértve a tagállamok közötti több regionális együttműködést is; uniós szinten az első alkalommal a villamos energia tárolásának bizonyos szempontjaira104; valamint az integrált nemzeti energetikai és éghajlati tervek készítésére, amelyek az EU energiaügyi és éghajlati irányításának javítására szolgálnak105.

Ipar

80

Az iparból származó közvetlen kibocsátások az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 19%-át tették ki 2015-ben. A villamosenergia- és hőfelhasználásból adódó közvetett kibocsátások az energiaellátás kategóriában vannak elszámolva.

81

Az ipari ágazat kibocsátásainak körülbelül a felét tüzelőanyagok elégetése okozza. A többit ipari folyamatokhoz kapcsolódóan bocsátják ki, mint például a cementgyártás és a termékek felhasználása során.

82

A nagy, energiaigényes ipari létesítmények az EU ETS hatóköre alá tartoznak, ami erre az ágazatra vonatkozóan az uniós mérséklési intézkedések fő keretét jelenti (lásd: 27. bekezdés). Az EU ETS körülbelül az ipari üvegházhatásúgáz-kibocsátások kétharmadát fedi le. A többire a közös kötelezettségvállalás terjed ki (lásd: 3538. bekezdés). Az EU ETS értelmében a vállalatoknak figyelembe kell venniük a szén-dioxid árát, és elméletileg ösztönzést nyújt kibocsátásaik csökkentésére. A gyakorlatban jelentős mennyiségű térítésmentes kibocsátási egységet kapnak a nemzetközi versenynek kitett ágazatok. A térítésmentes kibocsátási egységek szintjét úgy állapították meg, hogy idővel lassan csökkenjenek, amint a globális éghajlatpolitika csökkenti a „kibocsátásáthelyezés” kockázatait (lásd: 30. bekezdés).

83

Az ipari kibocsátásokat emellett az egyéb területeken tett uniós fellépések is befolyásolják, mint például az energiahatékonysági intézkedések106 és a levegőminőségi szabványok107. Például a nagyvállalatoknak legalább négyévente energetikai ellenőrzéseket kell végezniük, hogy azonosítsák az energiafogyasztásuk csökkentésének módjait108. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv, amely meghatározza a nem üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó kibocsátási határértékeket és a létesítmények minimális technológiai szabványait, közvetetten szintén hozzájárult a CO2-kibocsátások csökkentéséhez109.

84

A termékhasználatból eredő kibocsátások elsősorban fluortartalmú gázokból állnak. Ezeket a számos ipari és fogyasztói alkalmazásban (mint például a hűtőszekrények és légkondicionálók) használt ózonfogyasztó klórfluór-szénhidrogének kiváltása érdekében vezették be. Napjainkban a fluortartalmú gázok teszik ki az összes uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás körülbelül 2,7%-át; ezeknek a gázoknak a kibocsátása 1990 és 2015 között 66%-kal növekedett. Mivel ezek a gázok nagy globális felmelegedési potenciállal rendelkeznek110, az Unió jogszabályban tűzte ki célul, hogy 2030-ra azok kibocsátását a 2014-es szintek kétharmadára csökkentsék.

Épületek

85

A helyszíni energiatermelés és a tüzelőanyagok fűtéshez és főzéshez történő égetése az épületekben az Unió összes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 12%-át teszi ki. Emellett az épületek villamos energiát fogyasztanak például a világításhoz, az IT-hoz, a fűtéshez és egyre nagyobb mértékben a hűtéshez. Az ebből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat az energiaellátási ágazatban számolják el. Öszszességében az épületek az Unió teljes energiafogyasztásának 40%-át adják111.

86

Az Unióban az épületek kb. 75%-a nem minősül energiahatékonynak112. Ezért az Unió több intézkedést is bevezetett, hogy energiamegtakarításokat érjenek el az épületekben, például az épületek energiafogyasztására vonatkozó közös tanúsítványt113, célokat a középületek felújítására vonatkozóan114, és egy „közel nulla energiaigényű épület” szabványt, ami 2019-től kezdve az új középületekre vonatkozóan, 2021-től kezdve pedig minden megépített épületre vonatkozóan kötelező érvényű112. Az épületek energiahatékonyságába történő beruházások előtt vannak bizonyos korlátok, mint az épületek tulajdonosai és bérlői közötti megosztott ösztönzők, a magas kezdeti költségek és a gyakran hosszú visszafizetési időszakok. 2016-ban a Bizottság javaslatot tett az épületekről szóló jogszabályainak felülvizsgálatára115.

87

Az épületek energiahatékonyságán kívül az uniós fellépések az energiahatékony hazai termékekre116 is összpontosítottak. A tagállamokkal együttműködve117 a Bizottság kidolgozta a bizonyos termékek energiafogyasztását illető minimális kötelező követelményeket118, valamint a fogyasztók tájékoztatására szolgáló kötelező címkézést119. A Bizottság szerint az ilyen termékhatékonysági politikák várhatóan körülbelül Olaszország éves primerenergia-fogyasztásával egyenértékű energiamennyiséget takarítanak meg az EU számára, és a 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági cél csaknem felét teljesítik120.

Közlekedés

Az ágazat és annak CO2-kibocsátásai

88

A közlekedési ágazat jelenleg az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 26%-át teszi ki121. A közlekedési kibocsátások körülbelül háromnegyede a közúti közlekedésből, különösen a személygépjárművekből származik (lásd: 12. ábra).

*A nemzetközi hajózást és légi közlekedést is beleértve

12. ábra

Uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátások közlekedési ágazatonként 2015-ben

Forrás: EEA üvegházhatású gáz – adatmegtekintő, EEA, 2017; az Európai Számvevőszék elemzése.

89

A többi ágazat kibocsátásai általában csökkentek 1990 óta, de a közlekedési ágazat kibocsátásai nem: az ágazat jelenleg jelentősen több üvegházhatást okozó gázt bocsát ki, mint 1990-ben, és a 2007 és 2013 közötti csökkenő tendencia után 2014-ben és 2015-ben a gazdasági fellendüléshez kapcsolódó megnövekedett közlekedési igények miatt ismét emelkedést mutat.

Közúti szállítás

90

Az EU CO2-kibocsátási szabványokat határozott meg az Unióban értékesített személygépjárművekre és a könnyű haszongépjárművekre vonatkozóan (lásd: 6. háttérmagyarázat). Az új személygépjárműveken a CO2-kibocsátásuk részletes adatait tartalmazó címkéket kell feltüntetni122.

6. háttérmagyarázat

A személygépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátási határértékek

Az EU azt a célt tűzte ki, hogy fokozatosan csökkentik a bármely adott gyártó által előállított személygépjármű és tehergépjármű célokat a flotta átlagának megfelelő CO2-kibocsátásokra vonatkozóan123. 2020 végéig az új személygépjárművekből származó kibocsátások nem haladhatják meg a 95 g/km szintet: ez 40%-kal alacsonyabb, mint a 2007-es átlagos kibocsátások. A tehergépjárművek esetén a 2020-as cél 147 g/km CO2, ami 19%-kal kevesebb, mint a 2012-es átlagos kibocsátások. Ezeket a célokat a vártnál korábban érték el.

Azonban a jelenlegi, a gépjárműflotta kibocsátásainak megállapítására és a célok felé tett előrehaladás nyomon követésére használt vizsgálati eljárás körülbelül egyharmaddal alábecsüli a valós kibocsátásokat124. 2017 szeptemberétől egy új eljárást fognak használni125.

91

A nehézgépjárművek, mint a tehergépjárművek, buszok és távolsági buszok 2015-ben az Unió útjain közlekedő összes gépjármű 14%-át tették ki, és körülbelül az uniós közúti közlekedés CO2-kibocsátásának 26%-áért voltak felelősek, ami az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 4%-át jelenti126. A személygépkocsikkal és a könnyű haszongépjárművekkel ellentétben a nehézgépjárművekre nem vonatkozik semmilyen CO2-kibocsátási szabvány. A 2014-es uniós stratégia127 a nehézgépjárművek által termelt kibocsátások nyomon követési módjainak azonosítására128, nem pedig azok csökkentésére irányul. A Bizottság129 ezt a stratégiát a jövőbeli cselekvésekhez vezető nélkülözhetetlen első lépésnek tekinti. Ennek következtében a Bizottság új jogszabályokat javasolt az Unióban forgalomba hozott új nehézgépjárművek CO2-kibocsátásainak nyomon követésére és jelentésére130.

Légi közlekedés, tengeri és folyami közlekedés és multimodális közlekedés

92

A légi közlekedésből származó kibocsátások az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 3,4%-át tették ki 2015-ben. Ezeknek a kibocsátásoknak körülbelül 3,1%-át az EGT131 és nem EGT országok közötti légi járatok, a fennmaradó részt az EGT-n belüli légi járatok okozták. Az előrejelzések szerint 2020-ra a globális nemzetközi légi közlekedési kibocsátások kb. 70%-kal meghaladják majd a 2005-ös értékeket. 2050-re az előrejelzések szerint ezek tovább nőhetnek, akár a 2005-ös szintek hétszeresére is132.

93

2012 óta az EGT-n belüli légi járatokból származó kibocsátásokra kiterjed az EU ETS (lásd: 27. bekezdés). Az EGT-országok és nem EGT-országok közötti légi járatokra egy, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet keretében 2016 októberében elért megállapodás terjed ki, amelynek értelmében a nagy légitársaságoknak133 kibocsátásaik egy részét nemzetközi szén-dioxid kreditek beszerzésével kell ellentételezniük134. Az ebben a programban való részvétel 2027-ben kötelezővé válik. Az ICAO emellett bevezetett egy szabványt is, a CO2-kibocsátások légi járművekre való tanúsításához.

94

A tengeri és belvízi közlekedés az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 3,3%-át tette ki 2015-ben. Ennek nagy része nemzetközi hajózásból származott, azaz az uniós és nem uniós kikötők közötti hajózásból135. A nemzetközi tengeri közlekedés a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátások körülbelül 2,1%-áért felelős, és az előrejelzések szerint 2050-re további 50–250% közötti növekedés várható136. Ezek a kibocsátások nem szerepelnek az EU csökkentési céljai között, és jelenleg nem vonatkozik rájuk nemzetközi szabályozás.

95

Miközben a hajók üzemanyag-fogyasztása ismert, a jelentési és hitelesítési folyamatok továbbra is hiányoznak137. Ennek a problémának a kezelése érdekében, valamint annak érdekében, hogy lehetőséget adjanak az esetleges kibocsátás-csökkentési intézkedésekre a későbbiekben, az EU bevezetett egy rendszert a hajók által kibocsátott üvegházhatású gázok nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére138. Ezzel párhuzamosan az EU együttműködött a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel (IMO) is, és ennek eredményeként 2016-ban létrejött egy globális megállapodás a hajózásból eredő üvegházhatású gázok nyomon követési, jelentési és hitelesítési programjáról139.

96

A vízi és vasúti közlekedés lényegesen kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki egy utasra vagy egy tonna árura számítva, mint a légi és a közúti közlekedés (lásd: 13. ábra). Ezért a vízi és vasúti közlekedés használata a légi és közúti közlekedéssel kombinálva szintén segíthet csökkenteni a közlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátásait. Az EU támogatja a közlekedési módok kombinálását a korlátozások megszüntetésére irányuló intézkedések140, valamint a finanszírozási intézkedések141 révén. 2015-ben azonban az áruk 76%-át továbbra is közúton szállították142 (lásd még: 173. bekezdés).

13. ábra

Az átlagos CO2e-kibocsátások átváltási tényezői az áruszállításra vonatkozóan, 2016

Forrás: Európai Számvevőszék, az alábbi dokumentum alapján: Jelentés az üvegházhatású gázokról – átváltási tényezők, 2016, Üzleti, Energiaügyi és Iparstratégiai Minisztérium, Egyesült Királyság, 2016.

Megújuló üzemanyagok

97

Az Unió azzal kapcsolatban is lépéseket tett, hogy csökkentse a közlekedés valamennyi típusa által okozott kibocsátásokat, a megújuló üzemanyagok (úm. elsősorban a bioüzemanyagok és a villamos energia) használatának ösztönzése által. 2020-ra a közlekedésben használt összes energia 10%-ának megújuló forrásból kell származnia143. Az Unió az alacsony kibocsátású alternatív üzemanyagok egyéb formáinak használatát szintén ösztönzi, mint például a hidrogén és a cseppfolyósított földgáz (LPG); közös szabványokat állapított meg az ilyen alternatív üzemanyag infrastruktúrákra vonatkozóan, mint például a feltöltőállomások és üzemanyagtöltő állomások, és előírja a tagállamok számára egy infrastruktúra-politika kidolgozását144.

98

A bioüzemanyagok145 körülbelül a közlekedésben felhasznált megújuló energiaforrások 70%-át teszik ki146. Ezeket biomasszából állítják elő, például biológiailag lebomló mezőgazdasági vagy erdészeti termékekből, vagy háztartási vagy ipari hulladékokból. Elvben a bioüzemanyagok esetén lehetőség van arra, hogy kevesebb üvegházhatású gázt bocsássanak ki, mint a fosszilis tüzelőanyagok esetén, mert a bioüzemanyagok égetése során kibocsátott CO2 mennyiségét megkötötték a légkörből, amikor az alapanyagokat termesztették, az az olaj pedig, amelyet egyébként elégettek volna, még mindig a földben található.

99

A 2000-es évek elején a magas kőolajárak a bioüzemanyagok iránti érdeklődés megújulását eredményezték. A bioüzemanyagoktól az olajimportőr országok függőségének csökkentését várták, valamint azt, hogy új exportlehetőségeket teremtenek a fejlődő országok számára, és hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez147. A fenti okokból az Unió minimumkövetelményt határozott meg a megújuló források részesedésére a közlekedésen belül (lásd: 97. bekezdés). Ez a bioüzemanyag-termelés kapacitását növelő beruházásokat indított el. A bioüzemanyagok azonban csak akkor csökkentik hatékonyan az üvegházhatású gázok kibocsátását, ha a fosszilis tüzelőanyagok el nem égetése által elkerült kibocsátásokat nem semlegesítik az üvegházhatásúgáz-kibocsátások a teljes termelési életciklusuk folyamán, a bioüzemanyag-alapanyagok termelése, szállítása és átalakítása során, vagy a földhasználat megváltoztatása által. Például ha kiirtanak egy erdős területet annak érdekében, hogy helyet teremtsenek a biüzemanyag-termeléshez, akkor elveszítik az erdő szén-dioxid-tároló kapacitását.

100

Az ilyen földhasználat-megváltoztatás lehet közvetlen vagy közvetett. Például ha kiirtanak egy erdőt annak érdekében, hogy helyet teremtsenek a bioüzemanyag-alapanyag termeléshez, akkor a földhasználat-megváltoztatás közvetlen (DLUC). Ha meglévő mezőgazdasági földterületet adnak át a bioüzemanyag-termeléshez, akkor minden egyéb tényező változatlansága esetén csökkenni fog az élelmiszer-termelés. Ezért ez szükségessé teheti egy erdő kiirtását annak érdekében, hogy helyet teremtsenek az élelmiszer-termeléshez, és ekkor a földhasználat-megváltoztatás közvetettnek minősül (ILUC – lásd: 14. ábra).

14. ábra

Közvetlen és közvetett földhasználat-megváltoztatás

Forrás: Európai Számvevőszék.

101

A földhasználatban a bioüzemanyagok termelése miatt bekövetkező változásokkal kapcsolatos aggodalmak, valamint az ennek következtében folytatott jogalkotási vita korlátozták a bioüzemanyagok fejlődését148. 2013-ban bekövetkezett a bioüzemanyagok fogyasztásának első csökkenése a 2003-as első bioüzemanyag irányelv végrehajtása óta. A vita arra ösztönözte az EU-t, hogy állapítson meg olyan fenntarthatósági kritériumokat, amelyeket a bioüzemanyagoknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy beszámítsák azokat a közlekedésre vonatkozó 10%-os megújulóüzemanyag-célértékbe. Például kizárják azokat a bioüzemanyagokat, amelyeket olyan megtisztított területen termelnek, amelyeken korábban vizes élőhelyek vagy erdők voltak. A kritériumok azonban nem terjednek ki a közvetett földhasználat-megváltoztatásra, bár a kiirtott erdő szén-dioxid-tároló kapacitását mindkét esetben elveszítik, ha a mezőgazdasági földterület mennyiségének változatlannak kell maradnia. Ezért nem figyelhetők meg közvetlenül az ILUC-kibocsátások, így azokat csak modellezni lehet. Annak érdekében, hogy figyelembe vegyék ezeket a közvetett hatásokat, korlátozták a 10%-os célértékbe beszámítható, élelmezési célú növényekből származó bioüzemanyagok részesedését149.

102

A közvetlenül élelmezési célú növényekből vagy takarmánynövényekből termelt bioüzemanyagok első generációs vagy hagyományos bioüzemanyagok néven ismeretesek. A hulladékokból, mezőgazdasági maradványokból, nem élelmezési célú növényekből és algákból termelt bioüzemanyagokat korszerűbb bioüzemanyagoknak nevezik. A korszerűbb bioüzemanyagok nem versenyeznek közvetlenül az élelmezési célú növényekkel vagy takarmánynövényekkel a földterületért. A hulladékokból (mind például használt sütőolaj) származó bioüzemanyagok már kaphatók kereskedelmi forgalomban. A korszerűbb biüzemanyagok bizonyos egyéb termelési folyamatai, mint például a szalmamaradványok felhasználása még a fejlesztés korai szakaszában járnak150.

Mezőgazdaság és erdészet

103

2015-ben az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak 11%-a származott a mezőgazdasági ágazatból. A mezőgazdasági kibocsátások 1990 és 2013 között 20%-kal csökkentek, például a szarvasmarha-állomány csökkenése, valamint a gazdaságirányítási gyakorlatok javulása miatt151. 2014 óta a mezőgazdasági kibocsátások mennyisége ismét növekedett.

*A nemzetközi hajózást és légi közlekedést is beleértve

**A LULUCF kivételével

104

A mezőgazdasági üvegházhatásúgáz-kibocsátások elsősorban dinitrogén-oxidból és metánból állnak. Mindkettő a CO2-nél152 erősebb üvegházhatást okozó gáz. A kibocsátások elsősorban a szarvasmarhák emésztési folyamatából és a mezőgazdasági talajkezelésből származnak (lásd: 15. ábra).

15. ábra

Mezőgazdasági üvegházhatásúgáz-kibocsátások forrásonként, 2015

*Az „Egyéb” tartalma: meszezés, karbamid alkalmazás, rizstermesztés, a mezőgazdasági maradványok helyszíni égetése, egyéb széntartalmú műtrágyák.

Forrás: EEA üvegházhatású gáz – adatmegtekintő, EEA, 2017.

105

Az EU a mezőgazdasági ágazatot elsősorban a Közös agrárpolitikán (KAP) keresztül szabályozza. Az erdészeti politika továbbra is tagállami hatáskört jelent, bár bizonyos források elérhetők az erdészeti intézkedésekhez a KAP keretében. A KAP keretében történő közvetlen kifizetések valamennyi kedvezményezettjének meg kell felelnie a kölcsönös megfeleltetési szabályoknak153. Ezek közül bizonyos szabályok előnyösek a környezet számára, és az éghajlatváltozásra is irányulnak, például a talajban lévő szerves anyagok megtartásának támogatása által. A gazdák további kifizetésekben részesülnek – „zöldítési kifizetések” –, amennyiben önkéntes kötelezettségvállalásokat teljesítenek, amelyek hozzájárulnak a környezetvédelmi és éghajlati célkitűzésekhez154.

106

A KAP továbbá vidékfejlesztési intézkedéseket is finanszíroz, amelyek között vannak az éghajlatváltozásra irányuló intézkedések is, ideértve a megújuló energiába történő beruházásokat vagy a szén-dioxid-tárolást támogató erdészeti intézkedéseket is.

107

Léteznek a mezőgazdasági ágazaton belül a kibocsátások csökkentésére szolgáló megoldások, mint például a műtrágyák hatékonyabb felhasználása vagy az eltérő szarvasmarha-tenyésztési gyakorlatok155. Van azonban egy gyakran nem vitatott előtétel, mely szerint az ilyen megoldások költségesebbek, mint az egyéb ágazatok mérséklési lépései156. A Bizottság szerint a mezőgazdasági ágazattól reálisan csupán a kibocsátások csökkentéséhez való viszonylag korlátozott hozzájárulás várható el157. A Bizottság javasolta a talajok és a növényzet szén-dioxid-tárolási potenciálja egy részének bevonását a 2030-ra vonatkozó közös kötelezettségvállalási rendelet hatálya alá (lásd: 38. bekezdés).

108

Az éghajlatpolitikában kidolgozták a LULUCF (földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás) koncepciót, hogy figyelembe vegyék ennek a föld-alapú ágazatnak a tárolási és kibocsátási potenciálját (lásd: 7. háttérmagyarázat). 2015-ben a LULUCF-ágazat elegendő CO2-t nyelt el ahhoz, hogy ellensúlyozza az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának kb. 7%-át; más szóval elegendő CO2-t nyelt el ahhoz, hogy ellensúlyozza a Spanyolország által kibocsátott üvegházhatású gázok teljes mennyiségét. Azonban 2008 óta az ágazat tárolási kapacitása csökkent olyan tényezők miatt, mint az erdők öregedése.

7. háttérmagyarázat

Az üvegházhatást okozó gázok természetes elnyelése a föld, az óceán és a levegő által

A földterületek jelenleg körülbelül az éves globális bruttó CO2-kibocsátások körülbelül egyharmadát kötik meg vagy tárolják; az óceánok hasonló mennyiséget kötnek meg. A fennmaradó rész a légkörben halmozódik fel. Az erdők és a gyepterületek növekedése például ahhoz vezet, hogy a szén halmozódik fel az ágakban, levelekben, gyökerekben és a talajban. Ez a szén visszaalakul üvegházhatású gázokká, amikor a növény elég, elpusztul vagy lebomlik, vagy ha tüzelőanyagként használják fel azt.

109

A LULUCF-ágazat üvegházhatású gázok tárolására való képességét mindeddig nem vették figyelembe az EU 2020-ra vonatkozó, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentési céljai felé tett előrehaladásra vonatkozó számításokban. Ez részben amiatt van, hogy az ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra gyakorolt hatásait jóval nehezebb felmérni, mint az egyéb ágazatok hatásait. Ugyanakkor az ágazat tárolási kapacitását befolyásolják az egyéb ágazatokban hozott döntések. Például a biomassza növekvő mértékű használata a megújuló energiák termelésében, miközben csökkenti a kibocsátásokat az energiaellátási ágazatban, a szén-dioxid-tárolási kapacitás csökkenését is okozhatja (lásd: 100. bekezdés).

110

A LULUCF-tevékenységeknek a CO2-csökkentési kötelezettségekbe történő bevonásához vezető első lépésként az EU elszámolási szabályokat dolgozott ki, az ENSZ Kiotói Jegyzőkönyv szerinti jelentéstételi szabályai alapján158. 2016 júliusában a Bizottság javaslatot tett arra vonatkozóan, hogyan lehetne beszámítani az ágazatot a 2030-as üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentési célokba159. Ez azt jelentené, hogy az egyéb ágazatok kibocsátásait ellensúlyozhatná a LULUCF tárolási kapacitása, bizonyos határértékekig160. Ennek a rugalmassági mechanizmusnak a használata „potenciálisan lefedhetné a közös kötelezettségvállalási rendelet 2030-as céljainak durván két százalékpontos alulteljesítését”161.

A hulladékok és a körforgásos gazdaság

111

Az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának fennmaradó része a hulladékokból származik, ami az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 3%-át teszi ki. A hulladékokból származó kibocsátások 1990 és 2015 között 42%-kal csökkentek.

*A nemzetközi hajózást és légi közlekedést is beleértve

**A LULUCF kivételével

112

Az EU hulladékokra irányuló fellépései, elsősorban a jogszabályok révén, magukban foglalják az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését közvetlenül a lerakókból származó kibocsátások csökkentése által162, és közvetetten a hulladéktermelés megelőzése és az egyébként kitermelt és feldolgozott anyagok újrafeldolgozása által. Ennek következtében a jobb hulladékkezelés nem okoz kibocsátásokat az egyéb gazdasági ágazatokban, mint például az energiaellátás, a mezőgazdaság, a gyártás és a közlekedés. Például a hulladékok újrafeldolgozása Franciaországban a nemzeti üvegházhatásúgáz-kibocsátások 5%-ának megfelelő megtakarítást jelentett 2014-ben163.

113

A hulladékképződés megelőzését és a hulladékok újrafeldolgozását támogató elképzelés a „körforgásos gazdaság”164. Például egy termék kialakítása módosítható úgy, hogy megkönnyítse a termék újrafelhasználását és újrafeldolgozását, más anyagok kiválasztásával, az alkotóelemek szabványosításával vagy az élettartam végén az egyszerű szétválasztás biztosításával.

Alkalmazkodás

A várható hőmérsékleti és csapadékmennyiség-változások

114

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás „a tényleges vagy várható éghajlathoz és annak hatásaihoz való igazodás folyamata”165. A világ 2016-ban átlagosan már 1,1°C-kal melegebb volt, mint az iparosodás előtti időszakban. Ha elérik a Párizsi Megállapodás célkitűzését – a globális hőmérséklet-növekedés jóval 2°C alatt tartását ebben az évszázadban –, akkor is szükséges az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás. A 2°C-os növekedési forgatókönyv a globális átlaghőmérsékletre vonatkozik, azaz még ha sikerül is ezen belül maradni, bizonyos régiókban a hőmérséklet akkor is 2°C-nál jóval nagyobb mértékben fog növekedni (lásd: 16. ábra). A tél során a hőmérséklet Skandinávia egyes részein átlagosan 5–8°C-kal is növekedhet. Nyáron a hőmérséklet Spanyolország nagy részén és Észak-Skandináviában átlagosan 3–4°C-kal is növekedhet166.

16. ábra

Szezonális hőmérsékleti változások (°C-ban), a 2071–2100 közötti időszak összehasonlítása az 1961–1990 közötti időszakkal (2°C-os globális növekedési forgatókönyv)

Forrás: Az Éghajlati hatások Európában, a JRC PESETA II projekt, 2014 alapján. Az adatok forrása: Dosio és Paruolo 2011 és Dosio et al 2012167.

115

Az esőzési és havazási mintázatok változásai szintén jelentősek lehetnek (lásd: 17. ábra). A téli csapadékmennyiség Közép-Európa és Skandinávia egyes részein több mint 25%-kal emelkedhet. A nyári csapadékszintek az Unió földközi-tengeri partvidékének nagy részén több mint 50%-kal csökkenhetnek.

17. ábra

A szezonális csapadék változása (%-ban), a 2071–2100 közötti időszak összehasonlítása az 1961–1990 közötti időszakkal (2°C-os globális növekedési forgatókönyv)

Forrás: Éghajlati hatások Európában, a JRC PESETA II projekt, 2014. Az adatok forrása: Dosio és Paruolo 2011 és Dosio et al 2012167.

116

Ezek a csapadékszint változások növelni fogják az áradások és a talajerózió kockázatát Európa számos részén. A biztosítási kifizetéseket igénylő áradások éves száma 1980 óta megháromszorozódott (az 1980-as 10-ről 2015-re 38-ra, 2016-ra 29-re emelkedett)168. A globális átlagos tengerszint emelkedése gyakoribb és súlyosabb áradásokhoz fog vezetni a part menti területeken. A viharok pusztítóbbá válnak169.

117

A talajerózió, a vízhiánnyal és a párolgást növelő magasabb hőmérsékletekkel kombinálva fokozza az elsivatagosodás kockázatát. Tanulmányok szerint Spanyolország akár 44%-a, Portugália 33%-a, valamint Görögország és Olaszország csaknem 20%-a esetében magas az erózió kockázata170. Ezek a tagállamok megnövekedett hőmérséklettől és alacsonyabb csapadékmennyiségtől fognak szenvedni (lásd: 16. ábra és 17. ábra). Tizenkét EU-tagállam nyilatkozott arról, hogy érinti őket az elsivatagosodás171.

Az éghajlatváltozás hatása a társadalomra

118

Az éghajlatváltozás komoly társadalmi, többek között az emberi egészséget is érintő következményekkel fog járni. A szélsőséges időjárási eseményekből – mint a viharok és áradások, a szélsőséges hőségek vagy hideg időszakok vagy a szélesebb körben elterjedő betegségek – súlyos egészségi kockázatok és halálesetek adódhatnak. Például 1980 és 2013 között az EU-ban a természetes jelenségekből eredő halálesetek kétharmadát hőhullámok okozták172.

119

Az éghajlatváltozás emellett a fő gazdasági ágazatokat is befolyásolni fogja, és ez jelenleg is igaz173. A mezőgazdaságot a víz elérhetősége, a hőmérséklet, az új kártevők és az invazív fajok fogják érinteni. Míg az északi területeken növekedhetnek a hozamok, a déli területeken a termelés 30%-kal is csökkenhet174. A tengeri környezetet érintő hatások befolyásolják majd a halászati ágazatot175. Az erdészeti ágazatban eltolódások lesznek a fafajok állományában, megnövekszik az erdőtüzek kockázata, és növekszik a kártevő rovarok előfordulása. A rövidebb hószezonok, illetve az aszályok és hőhullámok befolyásolják a turizmust.

120

A gazdasági tevékenységek, és velük együtt a munkahelyek is áthelyeződhetnek a gazdasági ágazatok között. Míg a nettó hatások továbbra is bizonytalanok, álláslehetőségek teremthetők olyan területeken, mint az árvízi és a parti védelem megerősítése vagy megépítése, valamint a megújuló energiák176.

121

Változni fognak az energiakeresleti mintázatok: kisebb lesz az energia iránti kereslet télen a fűtéshez, és nagyobb lesz az energia iránti kereslet nyáron a hűtéshez. Az energiatermelési kapacitás korlátozott lehet, például az alacsonyabb vízerőművi vagy atomerőmű-hűtési kapacitás miatt.

122

A szélsőséges időjárási események, mint az árvizek, aszályok és viharok, valamint a fokozatos változások, mint a tengerszint emelkedése több ember migrációját okozhatja mind Európán belül, mind Európán kívülről177. Például több jelentés178 szerint egy, a közelmúltban Szíriában bekövetkezett hároméves aszály is hozzájárult a szíriai polgárháború kitöréséhez. Az éghajlatváltozás által okozott migrációval kapcsolatos felkészülés hiánya kockázatokat jelent179.

Az uniós és a nemzeti alkalmazkodási stratégiák

123

Mivel az éghajlatváltozás hatásai között nagyok a különbségek az EU régiói között és akár a tagállamokon belül is, valószínű, hogy a legtöbb alkalmazkodási intézkedést regionális vagy helyi szinten teszik meg. Azonban az éghajlatváltozás bizonyos hatásai átlépnek az egyes tagállamok határain – például egy, az éghajlatváltozás következtében elárasztott vízgyűjtő egynél több ország területét foglalhatja magában.

124

A mérséklés területén végzett korai intézkedésekhez képest, ami az uniós fellépés alapját jelenti az alkalmazkodás területén, az EU éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló stratégiáját csak 2013-ban fogadták el180. Ez intézkedésekre ösztönzi a tagállamokat és a városokat, nem pedig kötelezővé teszi azokat. Például a tagállamoknak 2017-ig nemzeti alkalmazkodási stratégiát kell elfogadniuk, és 2020-ig meg kell kezdeniük annak végrehajtását. Bizonyos városok önkéntes kötelezettségvállalást indítottak, a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés alapján. A Bizottság támogatást nyújt, például az Európai Éghajlati Alkalmazkodási Platform, a Climate-ADAPT révén, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy hozzáférjenek az Európában várható éghajlatváltozással kapcsolatos adatokhoz, jó gyakorlatokhoz és információkhoz, és megosszák azokat.

125

A Bizottság nyomon követi és értékeli a nemzeti alkalmazkodási stratégiákat, és fontolóra veszi, hogy 2017-ben javasoljon egy jogilag kötelező erejű eszközt, ha a tagállamok lépéseit elégtelennek tekinti181. 2017 áprilisig 22 tagállam fogadott el nemzeti alkalmazkodási stratégiát182.

126

Az alkalmazkodással, változó mértékben, az EU ágazati jogszabályai is foglalkoznak. Például a víz-keretirányelv183 vízminőségi és vízmennyiségi szempontokkal foglalkozik, tehát közvetetten az aszályokkal kapcsolatos kérdésekre összpontosít; az árvízvédelemről szóló irányelv184 az árvizek elleni védekezéssel foglalkozik; a madarakra vonatkozó irányelv185 és az élőhelyvédelmi irányelv186, többek között, a biodiverzitás védelmével foglalkoznak.

Az energiaügyekkel és éghajlatpolitikákkal kapcsolatos uniós fellépések támogatása

127

Az uniós energiaügyi és éghajlat-politikai intézkedéseket három fő horizontális téma támogatja:

  • a kutatás és az innováció,
  • a finanszírozás; valamint
  • bizonyítékokon alapuló szakpolitikai döntéshozatal és végrehajtás.

Kutatás és innováció

128

Az energiaügyi és éghajlat-változási célok elérése világszinten, valamint az EU átalakítása egy karbonszegény társadalommá, az új technológiák fejlődésére fog támaszkodni számos ágazatban, mint például az energiaellátásban és a közlekedésben187. A legtöbb ilyen ágazat esetén még nem elérhetők a karbonszegény alternatívák, nem beszélve azok versenyképes költségszintjeiről.

129

Az EU kutatási és innovációs keretprogramja, amelyet Horizont 2020 néven ismernek, az EU fő kutatási és innovációs finanszírozási eszköze188. Annak a kötelezettségvállalásnak a részeként, melynek értelmében minden ötödik eurót éghajlattal kapcsolatos intézkedésekre fordít (lásd: 133. bekezdés), az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy a Horizont 2020 finanszírozás legalább 35%-át – 2014 és 2020 között 27 milliárd eurót – az éghajlatváltozás mérséklésével és az alkalmazkodással kapcsolatos kutatásokra költ. Emellett az olyan kezdeményezések, mint az integrált stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) európai szintű célokat tűztek ki, hogy csökkentsék a kulcsfontosságú karbonszegény technológiák költségeit és javítsák azok teljesítményét annak érdekében, hogy versenyképesebbé tegyék azokat a hagyományos energiaforrásokkal szemben, és felgyorsítsák az EU energiarendszerének dekarbonizációját.

130

Európában több energiával kapcsolatos területen is „kiépítési deficit” van, mivel nehezen tudják az ígéretes innovációkat piacra juttatni189. Az új technológiák piacra juttatásához új, forradalmi üzleti modellek és szolgáltatások, társadalmi újítás, valamint új szakpolitikai és pénzügyi mechanizmusok szükségesek190.

131

Ezzel több kezdeményezés is próbált foglalkozni. Például a 2016-os, a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsításáról szóló bizottsági kezdeményezés egy sor intézkedést elindított annak érdekében, hogy javítsák a szabályozási, gazdasági és beruházási környezetet a tiszta energia technológiákkal és rendszerekkel kapcsolatos innováció számára191. A kezdeményezés hangsúlyozta a Bizottság növekedéssel és munkahelyekkel kapcsolatos napirendjének kapcsolódását az EU versenyképességéhez190. Javasolta továbbá, hogy a jövőbeli uniós finanszírozásnak a következőkre összpontosítson:

  • az EU épületállományának dekarbonizálása 2050-re: a közel nulla energiaigényű épületektől a pozitív energiamérlegű kerületekig;
  • az EU vezető szerepének megerősítése a megújuló energiaforrások tekintetében;
  • megfizethető és integrált energiatárolási megoldások kifejlesztése; valamint
  • elektromos közlekedés és integráltabb városi közlekedési rendszer.

Az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodást szolgáló állami és magánfinanszírozás

132

Az éghajlatváltozás EU-t érintő gazdasági költségeinek mértéke továbbra is bizonytalan, de valószínűleg jelentős mértékű (néhány becsléshez lásd: 8. háttérmagyarázat).

8. háttérmagyarázat

Példák az éghajlatváltozás Uniót érintő gazdasági költségeinek becsléseire

Mérséklés:

2021 és 2030 között minden egyes évben 1115 milliárd eurót kell beruházni a következő ágazatokba annak érdekében, hogy elérjék az unió 2030-as céljait:

  • 736 milliárd eurót a közlekedési ágazatban;
  • 282 milliárd eurót a lakossági és szolgáltatási ágazatokban;
  • 78 milliárd eurót a hálózatban, a termelésben és az ipari kazánokban; valamint 19 milliárd eurót az iparban192.

Alkalmazkodás:

Egy „változatlan feltételek melletti” forgatókönyv esetén a 2080-ig várt éghajlati változások hatására az uniós háztartások évente 190 milliárd eurót fognak veszíteni (jelenlegi értéken számolva), ami az EU jelenlegi GDP-jének csaknem 2%-át jelenti, ha nem kerül sor állami alkalmazkodási intézkedésekre193. Az alkalmazkodás késleltetése vagy a fellépések teljes hiánya jelentősen megnövelheti az éghajlatváltozás teljes költségét194.

133

Állami és magánforrásokból egyaránt kell érkeznie finanszírozásnak. A viszonylag kicsi uniós költségvetésből a szükséges intézkedéseknek csak töredékét lehet közvetlenül finanszírozni. Annak érdekében, hogy biztosítsák a következetességet a jogszabályi intézkedésben és a legjobban használják fel az uniós költségvetést, az Unió úgy döntött, hogy minden szakpolitikába és finanszírozási eszközbe beépíti vagy „előtérbe helyezi” az éghajlati szempontokat. Ezzel összefüggésben tűzte ki azt a célt, hogy az Unió 2014–2020-as pénzügyi keretén belül minden ötödik eurót, azaz kb. 212 milliárd eurót éghajlattal kapcsolatos fellépésekre fordítsanak.

134

Az Unió emellett nemzetközi szinten is fellép, nevezetesen a fejlődő országokban az éghajlati intézkedések finanszírozása révén (lásd: 20. bekezdés). Például 2015-ben az Unió, az EBB és a tagállamok 17,6 milliárd euróval segítették a fejlődő országok éghajlatváltozás ellen tett erőfeszítéseit195.

135

Továbbá az EU egyre nagyobb mértékben használ pénzügyi eszközöket a magánberuházások vonzására, mind az EU költségvetéséből196, mind kívülről, például az Európai Stratégiai Beruházási Alappal (ESBA)197 és az iparral folytatott több, a köz- és magánszféra közötti partnerséggel198. Az EBB szintén kötelezettséget vállalt arra, hogy hitelezési portfóliója legalább 25%-át karbonszegény és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes növekedésre fordítsa.

136

A magánszektorbeli beruházások nem korlátozódhatnak a mérséklésre, de szintén magukban foglalhatnak alkalmazkodási intézkedéseket, mind az éghajlatváltozás következményeivel szembeni ellenálló képesség kiépítésére, mind arra, hogy részesüljenek az általuk megteremtett új üzleti lehetőségek előnyeiből199.

Bizonyítékokon alapuló szakpolitikai döntéshozatal és végrehajtás

137

Hasonlóképpen az állami szférában, amikor a döntéshozók új szakpolitikákat terveznek, megfelelően fel kell mérniük a különböző politikai lehetőségek valószínű hatásait. A Bizottság célja, hogy a politikai döntéseket „nyitott, átlátható módon, a legjobb elérhető bizonyítékok alapján tájékozódva és az érdekelt felek átfogó részvételének támogatásával”200 hozza meg. Például hatásvizsgálatokat201 készít, amelyek kötelezőek valamennyi, jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatással járó kezdeményezés esetén202, és elvégzi a politikák végrehajtásának értékelését.

138

A hatásvizsgálatokban a Bizottság nagymértékben támaszkodik az adatokra és modellezésekre a politikai alternatívák összehasonlításakor. Az adatokat az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és az Eurostat biztosítja, vagy több, az EU által finanszírozott kezdeményezés, mint a Bizottság éghajlati szolgáltatásai, a Copernicus vagy a Climate-Adapt203 portál. Több modell használható például az energiaellátás, a kereslet és az árak; a különböző ágazatokból származó üvegházhatású gázok kibocsátásai; valamint a társadalmi és gazdasági kimenetelek szimulálására. A Bizottságban a Közös Kutatóközpont (JRC) biztosít ilyen modellezési kapacitást.

139

Az ilyen modellek, noha értékes információkat adnak, egyúttal bizonyos korlátokkal is rendelkeznek, amelyekkel a felhasználóknak tisztában kell lenniük204. A használt modellektől függően ezek a következők lehetnek:

  • az eredmények érzékenysége az egyedi feltételezésekkel szemben, például a diszkontrátákra a beruházások megtérülésének számításánál;
  • a részletek korlátozott szintje, mint például az egyes háztartásokra gyakorolt hatások205; valamint
  • a jövőbeli technológiai áttörések, társadalmi változások és az egymással összefüggő éghajlat-változási hatások figyelembe vételének nehézsége206.
140

Az ilyen korlátok ellenére általános az egyetértés abban, hogy a politikai döntésekhez a különböző modellek és forgatókönyvek körültekintő használatával kell tájékoztatást adni.

II. rész – Mit tesznek az Európai Számvevőszék és az uniós legfőbb ellenőrző intézmények az energiaügyben és az éghajlatváltozással kapcsolatban?

Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények szerepe az energiaügyben és az éghajlatváltozásban

141

A legfőbb ellenőrző intézmények független, külső ellenőrzéseket végeznek az államháztartási gazdálkodásról. Kulcsszerepet játszhatnak a közigazgatás átláthatóságának, elszámoltathatóságának, hatékonyságának és eredményességének támogatásában. A legfőbb ellenőrző intézmények nem csak a pénzügyi számlákat és a pénzgazdálkodás jogszerűségét és rendszerességét ellenőrzik, hanem a közigazgatásban zajló kormányzati tevékenységek teljes körének jövedelmezőségét – gazdaságosságát, hatékonyságát és eredményességét – is értékelik207.

142

Az uniós tagállamok legfőbb ellenőrző intézményei és az Európai Számvevőszék, együttesen: az uniós legfőbb ellenőrző intézmények jelentéseket készítenek az energiaüggyel és az éghajlatváltozással kapcsolatban. Emellett együttműködnek az energiaügy és az éghajlatváltozás területén is, nevezetesen az INTOSAI208 és EUROSAI209 környezetvédelmi ellenőrzési munkacsoportjaiban és az Európai Unió legfőbb ellenőrző intézményeinek kapcsolattartó bizottságában. Az együttműködés magában foglalja az ellenőrzési szabványok, iránymutatások kidolgozását, az ellenőrzési módszertanok és jelentések megosztását; emellett bizonyos ellenőrzéseket együtt végeznek el210.

143

Ez a jelentés összefoglalja az uniós legfőbb ellenőrző intézmények által az elmúlt öt év során az energiaüggyel és az éghajlatváltozással kapcsolatban végzett munkát, valamint áttekinti az uniós legfőbb ellenőrző intézmények által 2012 és 2017 márciusa között készített 269, energiával és éghajlattal foglalkozó jelentést211. Tartalmaz egy áttekintést arról, hogy hol végeztek teljesítmény-ellenőrzéseket az uniós legfőbb ellenőrző intézmények, és ahol lehetséges, kiemeli a megállapításokból kirajzolódó mintázatokat. Az Európai Számvevőszék weboldalán elérhető az uniós legfőbb ellenőrző intézmények ellenőrzéseinek jegyzéke és az ebben az elemzésben szereplő 41 európai számvevőszéki jelentés összefoglalása. Ez az elemzés követi az állapotfelmérés I. részének szerkezetét: az energiaágazat és az EU ETS ellenőrzéseivel kezdődik, amelyeket az egyéb, üvegházhatású gázokat kibocsátó ágazatokban végzett ellenőrzések, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló ellenőrzések, valamint a horizontális témákban készült ellenőrzések követnek. Végül azonosítjuk azokat a területeket is, ahol kevesebb ellenőrzési munkát végeztek.

Az EU legfőbb ellenőrző intézményei által az energiaügy és az éghajlatváltozás területén végzett munka áttekintése

144

Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények ellenőrzési jelentéseinek elemzése a következőket mutatja:

  • Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények az energiaügy és az éghajlatváltozás területén belül különböző témák széles körével foglalkoztak;
  • Átlagosan évente körülbelül 50, az energiaüggyel és az éghajlatváltozással kapcsolatos ellenőrzést végeztek, vagyis évente körülbelül két ellenőrzés jutott egy uniós legfőbb ellenőrző intézményre;
  • Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények között az ellenőrzési jelentések megoszlása változó. A legfőbb ellenőrző intézmények többsége úgy válaszolt felmérésünkre, hogy az energiaügy és az éghajlatváltozás a munkájuk tervezése során alacsony prioritást kap;
  • Az energiaügyi ellenőrzések teszik ki az elvégzett jelentések legnagyobb részét (38% – lásd: 18. ábra);
  • A mérsékléssel kapcsolatos ellenőrzések, úm. az energiaügyről, az EU-ETS-ről és az egyéb, üvegházhatású gázokat kibocsátó ágazatokról szóló ellenőrzések (190 jelentés) száma négyszerese az alkalmazkodásról szóló ellenőrzések (53 jelentés) számának.

18. ábra

Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények energiaügyekkel és éghajlatváltozással foglalkozó ellenőrzési jelentései

A jelentések száma, témánként (a jelentések százaléka)

Forrás: Az EU-s legfőbb ellenőrző intézmények jelentései (2012. január – 2017. március).

Energia

145

A legtöbb energiaügyi ellenőrzés a megújuló energiákkal és az energiahatékonysággal foglalkozik, és valamivel kisebb számban az energiapiaccal és az ellátási biztonsággal, valamint a nukleáris energiával (lásd: 19. ábra). A következő rész az e területeken tett ellenőrzési megállapításokkal foglalkozik, a belső energiapiaccal és az ellátás biztonságával kezdve.

19. ábra

Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények energiaügyekkel foglalkozó ellenőrzési jelentései

A jelentések száma, témánként

Forrás: Az EU-s legfőbb ellenőrző intézmények jelentései (2012. január – 2017. március).

A belső energiapiac és az ellátás biztonsága
146

A belső energiapiac célkitűzése, hogy lehetővé tegye a földgáz és villamos energia szabad áramlását és kereskedelmét az EU-n belül (lásd: 65. bekezdés). Egy működő belső energiapiac jelenti az EU energiaellátási biztonságának alapját. Az EU-s legfőbb ellenőrző intézmények jelentései a következő problémákat azonosították:

  • Történt előrehaladás, de az EU arra irányuló célkitűzését nem érték el, hogy elkészüljön a belső energiapiac, és maradtak eltérések abban, ahogyan a tagállamok végrehajtják az EU jogi keretét és igazgatják a piacaikat;
  • Az energiaipari infrastruktúra kialakítása egy teljes mértékben integrált piachoz képest nem megfelelő, és nem nyújt kellő ellátási biztonságot;
  • A tagállamok közötti együttműködési problémák a határokon átnyúló infrastruktúra tekintetében továbbra is problémákat okoznak.
147

2015-ben az Európai Számvevőszék212 megállapította, hogy történt előrehaladás az európai piacok egyesítésében, de maradtak még problémák az EU jogi keretének végrehajtásával kapcsolatban. A tagállamok energiapiacainak szervezésében fennálló jelentős eltérések213 akadályozták az EU belső energiapiacának megvalósítása felé történő előrehaladást; és egyúttal azt is jelentették, hogy megmaradtak a nagykereskedelmi árakban meglévő jelentős különbségek.

148

A nemzeti legfőbb ellenőrző intézmények hasonló megállapításokat tettek: például a legfőbb ellenőrző intézmények Bulgáriában 2013-ban214, és Franciaországban215 2015-ben olyan jelentéseket adtak ki, amelyek szerint az energiakereskedelmi feltételek még mindig nem emlékeztetnek egy szabad piacra, vagy a nyitott energiapiacok ígért előnyei a kkv-k és a háztartások számára még nem váltak valósággá.

149

Az Európai Számvevőszék 2015-ös ellenőrzése azt is megállapította, hogy a tagállamokon belüli és azok közötti energetikai infrastruktúrát általánosságban még nem a teljesen integrált piacokra tervezték, és így az nem képes eredményesen gondoskodni az energiaellátás biztonságáról.

150

A 2015-ös ellenőrzésünk arra is rámutatott, hogy a villamos energia területén az összekapcsolási cél (lásd: 70. bekezdés) a tagállamok között gyakran nem teljesült, és hogy a kiépített infrastruktúrát nem mindig használták teljes kapacitással. Megállapítottuk továbbá, hogy a Spanyolország és Franciaország közötti fizikai összekapcsolódás korlátozott elérhetőségén kívül Spanyolország és Portugália integrálása az uniós energiapiacra a belső villamosenergia-hálózati rendszerek fejlesztését igényli, mind Spanyolországban, mind Franciaországban.

151

A határokon átnyúló együttműködési infrastruktúra fejlesztéséhez együttműködésre van szükség a szomszédos tagállamok között. A 2015-ös ellenőrzésünk több jó példát is talált, mint például a balti energiapiacok összekapcsolási terve (BEMIP), egy több tagállam és a Bizottság közötti együttműködés216.

152

De arra is vannak példák, hogy az egyik tagállamban lévő infrastrukturális problémák egy szomszédos országban vezetnek problémákhoz. Például 2014-ben a lengyel legfőbb ellenőrző intézmény217 megállapította, hogy a Németországból Lengyelországon keresztül a cseh és szlovák hálózatba érkező nem ütemezett villamosenergia-áramlások destabilizálják a lengyel energiahálózatot, korlátozva annak az energiaimport fogadására irányuló kapacitását.

153

Az energetikai átállással (lásd: 7279. bekezdés) átfogó módon foglalkozó kevés számú uniós legfőbb ellenőrző intézményi ellenőrzés egyike a németországi legfőbb ellenőrző intézmény 2016-os ellenőrzése218 volt, amely a németországi energetikai átállás végrehajtására irányuló intézkedésekről szólt. Az ellenőrzés megállapította, hogy a Gazdasági Ügyek és Energiaügyek Szövetségi Minisztériuma nem tekintette át az energetikai átállás teljes költségét, a különböző kormányzati szintek között nem volt koordináció, és a támogatott intézkedéseket úgy választották ki, hogy azok költséghatékonyságát nem vették figyelembe. Noha az ellenőrzés üdvözölte, hogy a kormány közzétett egy nyomon követési jelentést, egy független értékeléssel együtt, nem foglalkoztak megfelelően a célokkal és a megfizethetőség értékelésével, valamint az ellátási biztonság kérdéseivel. Az ellenőrzés szerint a német energetikai átállást nem lehet végrehajtani anélkül, hogy figyelembe vennék az EU belső energiapiacát.

Megújuló energia
154

Globálisan, makroszinten az utóbbi években gyors növekedés és csökkenő költségek jellemezték a megújulóenergia-ipart, például a szél- és napenergiát. Mikroszinten, nemzeti és uniós szinten azonban az EU-s legfőbb ellenőrző intézmények megújuló energiákkal kapcsolatos jelentései a következőket azonosították:

  • a beruházások előtt álló akadályok;
  • a költséghatékonyság hiánya; valamint
  • problémák a nyomon követéssel és az értékeléssel kapcsolatban.
155

Az EU-s legfőbb ellenőrző intézmények jelentései a beruházásokat gátoló akadályokat azonosítottak a megújuló energiákkal kapcsolatban, a következő területeken:

  • Szabályozási környezet: a jelentések, ideértve az általunk végzett 2014-es ellenőrzést is223, intézményi és jogi akadályokra hívták fel a figyelmet, valamint a nemzeti jogi keretek többszöri felülvizsgálatát, köztük a támogatási programok visszamenőleges módosításait emelték ki a beruházások akadályaként. 2012-ben az olaszországi legfőbb ellenőrző intézmény219 rámutatott a régiók közötti nagy eltéréseket mutató jogi keretre, valamint a lengyelországi legfőbb ellenőrző intézmény220 késedelmeket állapított meg a megújulóenergiatermelésre vonatkozó új szabályok előkészítésében221;
  • Kihívások a megújuló energiaforrásokból nyert villamos energia piaci integrációja terén: A svédországi legfőbb ellenőrző intézmény 2016-os222 ellenőrzése kiemelten foglalkozott a villamosenergia piacán fennálló kihívásokkal. Megállapította, hogy a várt alacsony villamosenergia-ár nem biztosított elég ösztönzőt a piac számára ahhoz, hogy beruházzanak a kapacitásba, ami ahhoz szükséges, hogy kiegyensúlyozzák az időszakos megújuló energia növekvő részesedését a hálózatban. A mi 2014-es ellenőrzésünk problémákat állapított meg azzal kapcsolatban, hogy a megújulóenergia-termelők engedélyeket szerezzenek a hálózathoz való csatlakozásra;
  • Az uniós költségvetés korlátozott körű felhasználása a megújuló energiákkal kapcsolatban: míg a tagállamok elsősorban nemzeti forrásokból finanszírozzák a megújuló energiát, az elérhető uniós források alacsony szintű felhasználása gátolhatja a beruházásokat. 2014-es jelentésünk megállapította, hogy a megújuló energiával kapcsolatos projekteknél lassú az uniós források felvétele, például az energiahatékonysági projektekhez képest. Azokban az esetekben, ahol uniós forrásokat használtak fel, megállapítottuk, hogy az ellenőrzött projektek a terv szerint teljesítették az eredményeket, és a legtöbb projekt megfelelő előkészítettségű volt és készen állt a végrehajtásra223. 2013 és 2015 között az olaszországi219 és romániai224 legfőbb ellenőrző intézmények hasonló megállapításokat tettek az uniós források megújuló energiákkal kapcsolatos korlátozott felhasználásáról.
156

Az intézkedések költséghatékonysága és az állami támogatás szintje folyamatosan visszatérő témákat jelentenek a megújuló energiával kapcsolatos ellenőrzési jelentésekben (lásd a 9. háttérmagyarázat példáit). 2014-ben megállapítottuk, hogy a költséghatékonyság nem jelentett vezérelvet a megújulóenergia-projektek tervezésében és végrehajtásában. Arra is találtunk példákat, ahol több állami pénzeszközt biztosítottak, mint ami szükséges volt ahhoz, hogy a projektek gazdaságilag életképesek legyenek.

9. háttérmagyarázat

Példák legfőbb ellenőrző intézmények olyan jelentéseire, amelyek a megújulóenergia-projektek esetében a költséghatékonyság hiányára és az állami támogatás magas szintjére hívják fel a figyelmet

  • 2016-ban a német legfőbb ellenőrző intézmény225 megállapította, hogy egy megújuló energiákat használó hőtermelésre irányuló piaci ösztönző program nem hatékony technológiákat finanszírozott, valamint olyan technológiákat, amelyek már kialakult piaccal rendelkeztek. A program továbbá nem vette figyelembe, hogy a kérelmezőnek ténylegesen szüksége volt-e pénzügyi támogatásra.
  • 2014-ben a csehországi legfőbb ellenőrző intézmény226 megállapította, hogy a fotovoltaikus erőművek számára a működés támogatásához biztosított finanszírozás magas szintje körülbelül 7 éves megtérülési időszakot eredményezett, noha a megújuló villamos energia betáplálási tarifái több mint 20 éven keresztül azonos szinten maradnak.
  • A ciprusi legfőbb ellenőrző intézmény227 megállapította, hogy 2008 és 2013 között a megújulóenergialétesítmények annak ellenére részesültek finanszírozásban, hogy azok belső megtérülési rátája túllépet egy meghatározott küszöbértéket, ami túlfinanszírozást eredményezett.
  • 2014-ben a dániai legfőbb ellenőrző intézmény228 megjegyezte, hogy mivel a naperőművek építésének költsége csökkent, és a villamosenergia-árak (ideértve az adókat is) emelkedtek, ezek az erőművek túl sok támogatásban részesültek.
  • 2014-ben az Egyesült Királyság legfőbb ellenőrző intézménye229 bizonyítékokat talált arra, hogy a megújuló energiával kapcsolatos korai szerződéseket versenyeztetés nélkül ítélték oda, olyan árakon, amelyek magasabb megtérülést biztosíthatnak a vállalkozók számára, mint ami a biztonságos befektetéshez szükséges.
157

A megújuló energia programok elégtelen nyomon követése és értékelése egy újabb olyan téma volt, amit több legfőbb ellenőrző intézményi ellenőrzésben is azonosítottak. Például 2016-ban a német legfőbb ellenőrző intézmény megállapította, hogy a programokból hiányoznak a célok, ami ahhoz vezet, hogy nem képesek nyomon követni azok eredményeit230. Hasonlóképpen 2014-ben a cseh legfőbb ellenőrző intézményi ellenőrzés és az Európai Számvevőszék egyik ellenőrzése231 megállapította, hogy az ellenőrzött programokhoz kitűzött célkitűzések és teljesítménymutatók pontatlanok voltak és/vagy nem megbízható alapadatokra alapultak.

Energiahatékonyság
158

Az energiahatékonyságról szóló ellenőrzésekben az EU-s legfőbb ellenőrző intézmények a következőket jegyezték meg:

  • késedelmek a célok elérésében és a programok indításában;
  • a költséghatékonyság hiánya; valamint
  • hiányosságok a programok nyomon követésében és az értékelésben.
159

2013 és 2015 között több legfőbb ellenőrző intézmény is jelentett késedelmeket és az azokkal kapcsolatos kockázatokat az uniós vagy nemzeti célok elérésében. Például a portugáliai232 és a szlovákiai233 legfőbb ellenőrző intézmények késedelmeket jelentettek a középületek energiahatékonysági intézkedéseinek végrehajtásában. A csehországi234 és dániai235 legfőbb ellenőrző intézmények számításai szerint országaik nem fogják elérni energiahatékonysági célértékeiket. A szlovákiai legfőbb ellenőrző intézmény (2015), a bulgáriai legfőbb ellenőrző intézmény (2015), a romániai legfőbb ellenőrző intézmény (2014) és a portugáliai legfőbb ellenőrző intézmény (2013)236 késedelmeket jelentett az energiahatékonysági programok indításában a bonyolult nemzeti szabályozások, valamint a programok kezelésére elérhető személyzet hiánya miatt.

160

2012-es ellenőrzésünkben237 megállapítottuk, hogy a költséghatékonyságot gyakran figyelmen kívül hagyták a közpénzekből finanszírozott energiahatékonysági intézkedések kiválasztásakor. Ezeket a problémákat folyamatosan megjelölték a középületek felújítására irányuló intézkedésekről szóló ellenőrzésekben: ezt tette a lengyel legfőbb ellenőrző intézmény (2015), a szlovák legfőbb ellenőrző intézmény (2015) és a román legfőbb ellenőrző intézmény (2014)238. Ezzel szemben a 2017-es szlovák ellenőrzési jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a lakóépületek felújítására fordított nemzeti és uniós források elköltése költséghatékony volt239.

161

Az energiahatékonysági programok nyomon követésében és értékelésében hiányosságokat talált a német legfőbb ellenőrző intézmény (2016), a szlovák legfőbb ellenőrző intézmény (2015), a lengyel legfőbb ellenőrző intézmény (2015), a szlovén legfőbb ellenőrző intézmény (2013) és a portugál legfőbb ellenőrző intézmény (2013). Például az intézkedésekhez rosszul megállapított célkitűzések240 tartoztak, vagy nem voltak megbízható mutatók a célkitűzések elérésének mérésére241.

Nukleáris energia
162

Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények legtöbb nukleáris energiával foglalkozó jelentése az atomerőművek üzemeltetésének és karbantartásának vagy leszerelésének költségeivel volt kapcsolatos242. Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények megállapításai:

  • jelentős költségnövekedések és bizonytalanságok;
  • a költségek megfelelő fedezetének hiánya vagy finanszírozási hiányosságok; és
  • késedelmek.
163

2016-ban elvégeztünk egy ellenőrzést243 annak felmérésére, hogy milyen előrehaladás történt három nukleáris leszerelést támogató uniós programban Litvániában, Bulgáriában és Szlovákiában a legutóbbi, 2011-es ellenőrzésünk óta. Megállapítottuk, hogy az alacsony radioaktivitású területeken, mint a turbinacsarnokok, történt előrehaladás, de a reaktorépületek leszerelését még ezután kell megkezdeni. Számos leszerelési projektnél fordultak elő késedelmek és költségnövekedések.

164

Megállapítottuk, hogy a három tagállam pénzügyi kihívásokkal küzd, különösen Litvánia, ahol a leszerelés befejezéséig fennálló finanszírozási rés 2015-ben 1,56 milliárd euró volt. A jövőbeni költségekkel kapcsolatos kötelezettségek számviteli kezelése a három tagállam egyikében sem volt megfelelő.

165

A végleges elhelyezés kérdését megvizsgálva ellenőrzésünk megállapította, hogy a három leszerelési program teljes becsült költsége megduplázódik, ha beépítik a nagy aktivitású hulladékok és kiégett fűtőelemek végső elhelyezésének költségét. Az esetleges végső elhelyezési megoldásokkal kapcsolatos tárgyalások csak elméleti szakaszban voltak, annak ellenére, hogy az ilyen megoldások végrehajtása több évtizedet igényel.

166

A többi uniós legfőbb ellenőrző intézmény jelentései hasonló megállapításokat mutatnak a költségnövekedésekkel és a bizonytalanságokkal kapcsolatban. Egy 2014-es francia legfőbb ellenőrző intézményi244 ellenőrzés megállapította, hogy 2010 és 2013 között a nukleáris energia költsége 50 euró/MWh-ról 60 euró/MWh-ra nőtt. Ezt a 21%-os növekedést a növekvő karbantartási költségek okozták, egyes atomerőművek élettartamának meghosszabbítása következtében. A jelentés továbbá növekvő jövőbeli költségeket is megállapított, és hangsúlyozta a leszerelési költségekkel és a nukleáris hulladékok végső elhelyezésével kapcsolatos nagy bizonytalanságot. 2016-ban a francia legfőbb ellenőrző intézmény a francia atomerőművek teljes karbantartási költségét 100 milliárd euróra becsülte a 2014–2030-as időszakra vonatkozóan245. Az Egyesült Királyság legfőbb ellenőrző intézménye 2015-ben költségnövekedésekről és a nukleáris leszerelés költségbecslésének bizonytalanságairól tett jelentést246.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer

167

Csaknem minden EU ETS-re vonatkozó, 2012 után közzétett EU-s legfőbb ellenőrző intézményi ellenőrzés a rendszer 2. szakaszával foglalkozott, ami 2008-tól 2012-ig tartott. Csak egy legfőbb ellenőrző intézményi jelentés247 foglalkozott az EU ETS harmadik szakaszával, ami 2013-tól 2020-ig tart. Ezek a legfőbb ellenőrző intézményi jelentések megkérdőjelezték a következőket:

  • a program hatékonyságát, a kibocsátási egységekben lévő többlet és a kibocsátási egységek ebből következő alacsony ára miatt;
  • az állítólagosan a kibocsátásáthelyezés kockázata által fenyegetett, energiaintenzív vállalatoknak biztosított nemzeti támogatásra vonatkozó megalapozott indoklás hiányát; valamint
  • a végrehajtás speciális szempontjait.
168

Az EU ETS kibocsátási egységek ára több éven keresztül szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az előrejelzés szerinti ár (lásd: 32. bekezdés). Egy 2012-es együttműködési ellenőrzés, ami hét legfőbb ellenőrző intézményt foglalt magában248, megállapította, hogy ezek az alacsony árak gátolják az EU ETS hatékonyságát; a német249 és a francia250 legfőbb ellenőrző intézmények hasonló következtetésre jutottak 2014-ben. Az EU ETS kibocsátási egységek alacsony ára csökkentette az ösztönzést a vállalatok számára arra, hogy tisztább technológiába ruházzanak be annak érdekében, hogy hosszú távon csökkentsék a kibocsátásokat. Megállapították, hogy az alacsony árak elsősorban a kibocsátási egységek túlkínálatának következményei251, de az energiahatékonyság növekedése252 vagy a megújuló energia politikák253 hatására is kialakulnak. 2014-ben, az EU ETS kibocsátási egységek „későbbre ütemezése” által jelentett piaci egyensúlytalanság (lásd: 33. bekezdés) vizsgálata során a németországi legfőbb ellenőrző intézmény megjegyezte, hogy ezek az intézkedések nem kínálnak hosszú távú megoldást254.

169

Két EU-s legfőbb ellenőrző intézményi ellenőrzési jelentés foglalkozott a bizonyos tagállamok által a „kibocsátásáthelyezés” kockázatával kapcsolatban a vállalatok számára nyújtott „kompenzációs” támogatással (lásd: 30. bekezdés). Az EU ETS-ről és az éghajlattal kapcsolatos adókról jelentést adva egy 2012-es svéd jelentés255 arra a következtetésre jutott, hogy a svéd kormány, annak ügynökségei, valamint a svéd parlament nem rendelkezett alappal annak felmérésére, hogy a különböző ipari ágazatokat ténylegesen fenyegeti-e a kibocsátásáthelyezés kockázata. A németországi villamosenergia-intenzív ipar számára kifizetett kompenzáció vizsgálata során egy 2016-os legfőbb ellenőrző intézményi jelentés256 megállapította, hogy a felelős minisztérium nem vizsgálta meg, hogy a magas villamosenergia-költségek ténylegesen áttelepülésre ösztönözték-e a vállalatokat, vagy az ilyen költségeket ellensúlyozták az energiahatékonysági nyereségek.

170

Emellett az EU-s legfőbb ellenőrző intézmények felmérték az EU ETS végrehajtását is, és kiemelték a következőkkel kapcsolatos problémákat:

  • azoknak a mechanizmusoknak a hatékonysága, amelyekkel csökkentik a kibocsátásokat, az EU-n kívüli országokban történő beruházásokkal (Luxemburg, 2014; Németország, 2014; Portugália, 2011)257;
  • A hozzáadottérték-adó (héa) csalások, amelyek legalább 2008-ban és 2009-ben érintették a kibocsátáskereskedelmet (együttműködési ellenőrzés Dániából, Finnországból, Lettországból, Litvániából, Norvégiából, Lengyelországból, Svédországból, 2012; Németországból, 2014; Portugáliából, 2011)258. Ettől az időszaktól kezdve legalább 22 tagállam kezdte a fordított adózási mechanizmust használni, hogy küzdjön az adócsalások ellen; elméletben ennek az EU ETS-t érintő héa-csalás kockázatát is csökkentenie kell;
  • a piaci integritás védelmére irányuló biztosítékok, amelyek nem voltak kellően szilárdak, és a kibocsátások nyomon követésére és jelentésére szolgáló rendszerek, amelyek nem voltak harmonizálva és gyengeségeket tartalmaztak (Európai Számvevőszék, 2015)259.

Közlekedés

171

A közlekedéssel kapcsolatos vonatkozó ellenőrzések közvetlenül a közlekedési ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak csökkentésével, vagy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokkal, vagy az ilyen közlekedési módokra való átállással foglalkoztak. Annak ellenére, hogy a magas szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokról (mint a közúti és légi közlekedés) szóló ellenőrzések fontos jövedelmezőségi kérdéseket vethetnek fel260, az ilyen jelentéseket nem tekintették relevánsnak, hacsak nem foglalkoztak közvetlenül energiaügyi vagy éghajlat-változási problémákkal. A bioüzemanyagokról szóló ellenőrzéseken kívül csak egy olyan, a magas szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokkal kapcsolatos ellenőrzést találtunk, amely foglalkozik ezzel a közvetlen kapcsolattal, nevezetesen a máltai legfőbb ellenőrző intézmény egy, a gépjárművek kibocsátásáról szóló jelentését261.

172

Az uniós legfőbb ellenőrző intézmény által a közlekedéshez kapcsolódóan végzett vonatkozó ellenőrzések a következőket jegyezték meg:

  • az áruszállításban nem sikerült megvalósítani a közútról a vasútra és a tengeri/belvízi közlekedésre való átállást;
  • problémák vannak a bioüzemanyagokra vonatkozó politika megtervezésével és hatékonyságával kapcsolatban.
173

Több EU-s legfőbb ellenőrző intézményi jelentés (Cseh Köztársaság, 2017 és 2014; Ausztria, 2015) is megállapította, hogy nem érték el a szükséges áruszállítási átállást a közútról a kevesebb szén-dioxid-kibocsátással járó vasúti és tengeri/belvízi közlekedési módokra262. 2015-ben263 és 2016-ban264 megállapítottuk, hogy sem a belvízi közlekedés, sem a vasúti közlekedés nem versenyez a közúti közlekedéssel. Emellett 2016-ban265 nem hatékony és nem fenntartható beruházásokat találtunk a kikötőkben.

174

A bioüzemanyag programokat több EU-s legfőbb ellenőrző intézmény is ellenőrizte (Európai Számvevőszék, 2016; Franciaország, 2016 és 2012; Bulgária, 2015; Portugália, 2014; Lengyelország, 2014; Szlovákia, 2014)266. 2016-os jelentésünkben hiányosságokat állapítottunk meg a Bizottság eljárásaiban, amelyek a fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására irányuló önkéntes programok elismerésére és felügyeletére vonatkoznak267. Az alapul vett statisztikák megbízhatatlanok voltak, mivel semmi sem akadályozta meg, hogy a tagállamok befoglalják a statisztikáikba azokat a bioüzemanyagokat, amelyek fenntarthatóságát nem ellenőrizték.

175

2014-ben és 2015-ben a tagállami legfőbb ellenőrző intézmények (Bulgária, Portugália, Lengyelország)268 megállapították, hogy a köztes nemzeti bioüzemanyag célok269 nem teljesültek. Egy 2016-os franciaországi jelentés arról számolt be, hogy a biodízelekkel kapcsolatos cél elérhető, de kétségeket fejezett ki a bioetanolra vonatkozó cél elérésével kapcsolatban270. Szlovákia (2014) és Franciaország (2012) legfőbb ellenőrző intézményei kiemelték a bioüzemanyagoknak az energiafüggetlenségre271, illetve az összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésre272 korlátozott hatását.

Mezőgazdaság és erdészet

176

Az Európai Számvevőszék egy 2012-es ellenőrzése273 kivételével minden elemzett, a mezőgazdasági és erdészeti ágazatra vonatkozó, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásához és tárolásához fűződő potenciális kapcsolattal foglalkozó EU-s legfőbb ellenőrző intézményi jelentés kizárólag az erdészetre vonatkozott. A mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozó jelentéseket nem találtunk.

177

A belgiumi (2016) és romániai (2014) legfőbb ellenőrző intézmények, valamint az Európai Számvevőszék (2015) különböző problémákat állapítottak meg az erdőirtással kapcsolatban, mint például a kiirtott erdőterület nem szisztematikus kompenzációja, vagy a nem megfelelő fellépések az illegális fakitermeléssel szemben274. Az Európai Számvevőszék egy 2014-es különjelentése275 arra a következtetésre jutott, hogy az erdőtüzek megelőzésére és a károsodott erdők helyreállítására szolgáló uniós forrásokat nem kezelték jól.

178

Egyéb jelentések az erdészeti intézkedések költséghatékonyságával foglalkoztak. 2017-ben a portugáliai legfőbb ellenőrző intézmény kritizálta a projektek kiválasztását és az előzetes és utólagos értékelések minőségét276. 2016-ban a litvániai legfőbb ellenőrző intézmény magas gazdálkodási költségeket, alacsony felhasználási arányokat és késedelmeket állapított meg277. 2015-ben a franciaországi legfőbb ellenőrző intézmény felhívta a figyelmet az erdészeti programok közötti koordináció hiányára278.

A hulladékok és a körforgásos gazdaság

179

Az EU-s legfőbb ellenőrző intézmények hulladékokkal kapcsolatos jelentései elsősorban a következőkre terjedtek ki:

  • a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok végrehajtására és érvényesítésére;
  • a kommunális hulladék kezelésének hatékonyságára.
180

Több EU-s legfőbb ellenőrző intézményi jelentés (Portugália, 2015; Litvánia, 2013; Románia, 2013; Európai Számvevőszék, 2012; és nyolc nemzeti legfőbb ellenőrző intézmény egy 2012-es közös jelentése)279 azonosított a hulladékokkal (különösen a hulladéklerakókkal) kapcsolatos jogszabályok rossz vagy késedelmes végrehajtásával kapcsolatos problémákat.

181

Több, jellemzően az utóbbi időszakban készült jelentés (Franciaország, 2017; Lettország, 2017 és 2015; Észtország, 2016; Szlovénia, 2015; Egyesült Királyság, 2014; Litvánia, 2013) a települési hulladékok kezelésének hatékonyságára összpontosított (mint a háztartások, az intézmények és a kisvállalkozások hulladékai)280. Az ellenőrzések hiányosságokat állapítottak meg a települési hulladékgazdálkodás irányításával kapcsolatban, mint pl. a megfelelő célkitűzések vagy a célok elérésének felügyeletének hiánya és az alacsony újrafeldolgozási ráták.

182

Az Európai Számvevőszék élelmiszer-hulladékokról281 szóló 2016-os jelentése arra a következtetésre jutott, hogy az eddigi intézkedések nem bizonyultak elegendőnek, továbbá hogy meg kell erősíteni és jobban kell koordinálni az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem uniós stratégiáját.

Alkalmazkodás

183

Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények jelentéseinek kb. 20%-a foglalkozott az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással. Ezek egyharmada foglalkozott az áradásokkal (a megállapítások részleteit lásd: 10. háttérmagyarázat).

10. háttérmagyarázat

Példák az árvízmegelőzéssel, árvízvédelemmel és reagálással foglalkozó ellenőrzési megállapításokra:

  • Az árvízi problémákkal kapcsolatos felelősségek szétaprózottsága és a különböző kormányzati vagy hatósági szintek közötti koordináció hiánya (Bulgária, 2016; Németország, 2016; Olaszország, 2015)282;
  • Elégtelen várostervezési korlátozások az árvízi területeken (Szlovénia, 2014; Franciaország, 2012)283;
  • Késedelmek az árvízkezelési tervek, programok vagy projektek végrehajtásában (Bulgária, 2016; Írország, 2015; Olaszország, 2015; Lengyelország, 2015; Szlovénia, 2014)284;
  • Hiányzó vagy elavult árvízi riasztási tervek (Románia, 2014; Franciaország, 2012)285;
  • Az árvíz-megelőzési infrastruktúra rossz karbantartása (Európai Számvevőszék, 2014; Egyesült Királyság, 2014; Szlovénia, 2014; Lengyelország, 2013 és 2012)286.
184

Az egyéb ellenőrzések olyan problémákkal foglalkoztak, mint a vízellátás és vízminőség287, katasztrófavédelmi és -kezelési intézkedések288 és a biodiverzitás.

185

A tagállamok alkalmazkodási stratégiáival 2012-ben egy kilenc EU-s és nem EU-s legfőbb ellenőrző intézmény által készített együttműködési ellenőrzés foglalkozott289. Az ellenőrzés arra a következtetésre jutott, hogy a kormányzatok nincsenek megfelelően felkészülve az éghajlatváltozás várható hatásaira. Azóta az Unió elfogadott egy stratégiát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról, ami arra ösztönöz minden tagállamot, hogy átfogó alkalmazkodási stratégiákat fogadjanak el (lásd: 124. bekezdés).

A horizontális témákkal kapcsolatos ellenőrzések

186

Körülbelül az ellenőrzések 10%-a foglalkozik olyan horizontális problémákkal, amelyek különböző gazdasági ágazatokat vagy energiaügyi és éghajlati intézkedési területeket érinthetnek. Ezek az ellenőrzések négy csoportra bonthatók:

  • éghajlati és energiaügyi kutatások;
  • a mérséklés és alkalmazkodás finanszírozása, az adókat is ideértve;
  • meta-ellenőrzések/felülvizsgálatok, vagy a teljes energiaügyi és éghajlat-változási területre vonatkozó ellenőrzések;
  • bizonyítékokon alapuló szakpolitikai döntéshozatal és végrehajtás.
187

Hat uniós legfőbb ellenőrző intézmény kifejezetten az energiaügyi és éghajlati kutatásokról készített jelentést: 2014-ben a francia legfőbb ellenőrző intézmény290 kiemelte, hogy technológiai áttörések szükségesek annak érdekében, hogy az energetikai átállás sikeres legyen, de úgy tűnik, hogy egyetlen meglévő érett technológia sem képes az energetikai rendszer biztonságát biztosítani 2030-ban, és hogy nincs garancia arra, hogy bármely jövőbeli áttörés műszakilag és gazdaságilag hozzáférhető lesz. Három jelentés (Dánia, 2013; Svédország, 2012; Finnország, 2011)291 általános kutatási programokkal vagy konkrét projektekkel foglalkozott. Jelentéseikben a legfőbb ellenőrző intézmények általában hangsúlyozták az éghajlattal és energiaüggyel kapcsolatos kutatások és innováció jelentőségét, de kijelentették, hogy annak lehetőségei még nincsenek teljes mértékben feltárva és nincs egyértelmű megértés vele kapcsolatban. Három másik ellenőrzés (Egyesült Királyság, 2017 és 2012; Lengyelország, 2015)292 a „tiszta széntechnológiákkal” foglalkozott, és felhívta a figyelmet a nem eredményes beszerzési eljárásokra és az ilyen technológiák fejlesztésére szolgáló támogatások eredménytelenségére.

188

Bizonyos ellenőrzések (pl. Lettország, 2017; Európai Számvevőszék, 2013 és 2016; Hollandia, 2014, Spanyolország, 2012) az egyes ágazatok közötti, pl. a tagállamok energetikai és közlekedési infrastruktúrájába történő uniós és Unión kívüli beruházások finanszírozásával foglalkoztak293. Például 2016-os jelentésünkben294 egy komoly kockázatot tártunk fel, mely szerint nem teljesül az Európai Unió azon célja, hogy a 2014–2020-as időszakban költségvetéséből legalább minden ötödik eurót éghajlat-politikai célokra költsenek. A Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap keretében nagyobb mértékű és jobban összpontosított az éghajlati intézkedésekkel kapcsolatos finanszírozás, de itt sem valósult meg az éghajlati intézkedések irányába történő elmozdulás a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a halászat területén. Azt is megállapítottuk, hogy haladéktalan intézkedések szükségesek a kutatások területén, mivel a kutatásfinanszírozás hozzájárulása jelentősen lemaradt.

189

Bizonyos ellenőrzések az éghajlattal kapcsolatos adókkal vagy az adórendszer változásainak a zöld beruházásokra gyakorolt hatásaival foglalkoztak. Például a svéd legfőbb ellenőrző intézmény295 megállapította, hogy a kormányzati és ügynökségi jelentéstétel nem nyújtott átfogó képet az éghajlattal kapcsolatos adók költségeiről és hatásairól. Emellett kiemelte a kormányzat által a gazdasági hatások modellezésére használt modellek korlátait is. Egy 2016-os francia ellenőrzési jelentés296 megállapította, hogy a környezetvédelmi szempontból kedvezőtlen tevékenységekhez nyújtott adókedvezmények és támogatások meghaladják a fenntartható tevékenységek számára nyújtott támogatásokat.

190

Bizonyos legfőbb ellenőrző intézmények ellenőrzéseket végeztek a nemzeti éghajlatváltozási stratégiáikkal297 kapcsolatban. Hollandia (2015), Franciaország (2014), Svédország (2013) és Finnország (2012) legfőbb ellenőrző intézményei meta-ellenőrzéseket és áttekintéseket tettek közzé, összegezve az energiaügy és az éghajlatváltozás területén tett tagállami megállapításokat298.

191

Bizonyos ellenőrzési megállapítások a kormányzatok által a politikák tervezéséhez és végrehajtásához használt adatokkal és módszerekkel voltak kapcsolatosak. Például az ellátás energiabiztonságával foglalkozó 2016-os ellenőrzésünk299 a földgázkereslet modellezésével kapcsolatos problémákat emelt ki. A 2012-es svéd legfőbb ellenőrző intézményi jelentés szintén kiemelte a kormányuk által használt gazdasági modellek korlátait300.

Olyan területek, amelyeken korlátozott ellenőrzési munkát végeztek

192

Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények különféle témákkal foglalkoztak az energetika és az éghajlatváltozás területén, és számos releváns megállapítást tettek. Azonban az energetika és éghajlatváltozás területén bizonyos területeken kevesebb ellenőrzést végeztek az eddigiekben:

  • az alkalmazkodás (lásd: 144. bekezdés);
  • az uniós és nemzeti üvegházhatásúgáz-leltárok és a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF);
  • az EU ETS harmadik szakasza (lásd: 167. bekezdés);
  • a közúti közlekedésből származó kibocsátások (lásd: 171. bekezdés); valamint
  • a mezőgazdaságból származó kibocsátások (lásd: 176. bekezdés).
193

Felmérést végeztünk a 28 uniós legfőbb ellenőrző intézmény körében arról, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek az energiaügyi és éghajlati ellenőrzések során. A leggyakrabban felvetett problémák a az energiaügyi és éghajlati témák alacsony prioritása, a nem egyértelmű politikai célkitűzések és ezért nem megfelelő ellenőrzési kritériumok, valamint a szakértelem hiánya voltak.

194

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatban jóval kevésbé gyakran végeztek ellenőrzéseket, mint az éghajlatváltozás mérsékléséről (lásd: 144. bekezdés). Az alkalmazkodással foglalkozó jelentések egyharmada az árvizekről szól. Bizonyos jelentések foglalkoztak a vízhiánnyal az ivóvízrendszerekben vagy speciális öntözési rendszerekben, de egyetlen jelentés sem foglalkozott a vízhiány és az éghajlatváltozás közötti kapcsolattal. Azt is megállapítottuk, hogy nem irányultak ellenőrzések az olyan speciális ágazatokban folyó alkalmazkodásra, mint a mezőgazdaság, az infrastruktúratervezés, az egészségügy vagy a biodiverzitás. Volt néhány korai ellenőrzés a tagállamok alkalmazkodásra való felkészültségére vonatkozóan 2012 körül, de nem volt egy sem azóta, hogy a 2013-as EU-s alkalmazkodási stratégia javasolta a tagállamok számára az alkalmazkodási stratégiák kidolgozását.

195

Arra a kérdésre, hogy az alkalmazkodással kapcsolatban miért nem volt több ellenőrzés, az EU-s legfőbb ellenőrző intézmények a következő válaszokat adták:

  • az alkalmazkodás még mindig viszonylag új szakpolitikai területnek minősül;
  • az alkalmazkodási intézkedések gyakran kis méretű, szétszórt projektekből állnak; ha ezeket a projekteket a települések finanszírozzák, akkor a legfőbb ellenőrző intézmények nem minden esetben rendelkeznek a rájuk vonatkozó megfelelő ellenőrzési mandátummal;
  • az alkalmazkodási intézkedések ellenőrzése azok ágazatközi/határokon átnyúló és hosszú távú jellege miatt összetett; valamint
  • bizonyos tagállamok legfőbb ellenőrző intézményei az alkalmazkodással kapcsolatos kockázatokat alacsonynak értékelték.
196

A kibocsátás-csökkentési célok az üvegházhatású gázok kibocsátásának uniós és nemzeti nyilvántartásait kiindulási értékként használják (lásd: 26. bekezdés). Ezeket a nyilvántartásokat használják annak ellenőrzésére is, hogy a tagállami kibocsátások összhangban vannak-e a közös kötelezettségvállalási határozattal (lásd: 35. bekezdés) és az UNFCCC szerinti nemzetközi kötelezettségekkel (lásd: 18. bekezdés). A jövőben szintén fontos szerepet játszhatnak, a Párizsi Megállapodás értelmében. Egyetlen EU-s legfőbb ellenőrző intézményi ellenőrzést találtunk 2009-ből301, amely közvetlenül foglalkozott velük. Az észtországi legfőbb ellenőrző intézmény ellenőrizte az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló tagállami erőfeszítéseiket, és arra a következtetésre jutott, hogy fennáll a kockázata annak, hogy az észtországi kibocsátások magasabbak lehetnek a bejelentett értékeknél. Ez több okra vezethető vissza

  • az adatok hiánya és a módszertani hiányosságok miatt, mivel a rendszer nem terjedt ki minden ágazatra és szennyező anyagra;
  • az erdők által elnyelt üvegházhatású gázok mennyiségének kiszámítására használt módszer hibás volt; és
  • nem mérték fel a földhasználat-megváltoztatás hatását.
197

A romániai legfőbb ellenőrző intézmény302 nem végezte el ezeknek a leltároknak az ellenőrzését közvetlenül 2011-ben, de hivatkozott egy 2010-es UNFCCC jelentésre, amely azonosította a romániai üvegházhatásúgáz-leltárra vonatkozó szabályszerűtlenségekkel kapcsolatos problémákat. Ennek következtében Románia részvételét felfüggesztették a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében létrehozott nemzetközi kibocsátás-kereskedelmi programban. Litvánia303 2012 első felében hasonló problémákkal szembesült. 2011-ben a portugáliai legfőbb ellenőrző intézmény304 állapított meg eltéréseket a portugál hatóságok által használt kibocsátás elszámolási módszerek és a Kiotói Jegyzőkönyv által előírt módszerek között.

198

Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának uniós és nemzeti nyilvántartásaival, valamint a földhasználattal, földhasználat-megváltoztatással és erdőgazdálkodással kapcsolatos ellenőrzési munka e leltárok csekély pénzügyi jelentősége, valamint a technikai szakértelem hiánya miatt csak korlátozott körű volt.

III. rész – A fő kihívások

199

Az állapotfelmérés I. része leírta, mit tesz az EU az energiaügy és az éghajlatváltozás területén, a II. rész pedig kiemelte az uniós legfőbb ellenőrző intézmények megállapításait ezen a területen. E munka alapján hét olyan területet azonosítottunk, ahol jelentős kihívásokat látunk az energiaügy és az éghajlatváltozás területén. Azonosítjuk az egyes területeken fennálló kihívásokat annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a jelenleg zajló nagyléptékű átalakulásokhoz, ösztönözzük az érdekelt felek közötti vitát, és meghatározzuk a jövőbeli ellenőrzések potenciális lehetőségeit és kockázatait.

1. Energiaügyi és éghajlat-változási irányítás

200

Az Unió éghajlattal és energetikával kapcsolatos, 2020-ra és 2030-ra teljesítendő célértékeket és 2050-re teljesítendő célkitűzéseket határozott meg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az energiahatékonyság javítására, valamint a megújuló energiák részarányának növelésére vonatkozóan (lásd: 21. bekezdés). Emellett egy működő belső energiapiac kidolgozását, az ellátás biztonságáról való gondoskodást és a megújuló energiaforrások integrálását is célul tűzte ki. Ezekre vonatkozóan jelentős előrehaladás történt (lásd: 22. bekezdés). A jelenlegi előrejelzések azt mutatják, hogy további előrehaladás szükséges a 2030-as célok és a 2050-es célkitűzések eléréséhez (lásd: 23. bekezdés).

201

Az EU célkitűzéseinek teljesítése csak különböző EU-s, nemzeti, regionális és helyi szintű jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések révén lehetséges. Az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek mind az energiaügy, mind az éghajlatváltozás területén (lásd: 11. bekezdés), és a szolidaritás és bizalom szellemében kell együttműködniük305. Bizonyos területeken, mint a nemzeti energiaellátási szerkezet területén a tagállamok megőrzik kizárólagos hatáskörüket.

202

Az energiaüggyel és az éghajlatváltozással együtt kell foglalkozni. Az energiatermelés és az energiafelhasználás az Unió teljes összes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 79%-át teszi ki (lásd: 39. bekezdés). Ráadásul az egyik tagállamban meghozott döntések befolyásolhatják a helyzetet más tagállamokban, valamint az általános EU-s célok elérését. Az EU-ban hatékony irányítási rendszerek szükségesek az energiaügyi és éghajlati intézkedések kezeléséhez és nyomon követéséhez, a kockázatok csökkentéséhez, az átfedések elkerüléséhez és az előrehaladás biztosításához, miközben költséghatékony megoldásokat találnak.

203

Az Unió és a nemzeti kormányok kötelezettséget vállaltak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére (lásd: 19. bekezdés). Az üvegházhatásúgáz-nyilvántartások alapvető szerepet játszanak az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentési céljainak elérése érdekében tett előrehaladás nyomon követésében (lásd: 26. bekezdés). Ezeket a – gyakran bonyolult becsléseket magukban foglaló – nyilvántartásokat az Unió, a tagállami hatóságok és az UNFCCC ellenőrzik.

204

Kihívásokat jelent annak nyomon követése, hogy milyen mértékben történik meg az energetikai átállással és az éghajlatváltozással foglalkozó pénzügyi kötelezettségek teljesítése. Az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy költségvetéséből legalább minden ötödik eurót éghajlat-politikai célokra költenek 2014 és 2020 között (lásd: 133. bekezdés). Az Európai Számvevőszék 2016-os ellenőrzése rámutatott, hogy ennek a célnak a teljesítése komoly veszélyben van (lásd: 188. bekezdés). A fejlett országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2020-ig minden évben 100 milliárd dollárt nyújtanak a fejlődő országok azon erőfeszítéseinek támogatására, hogy alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz és mérsékeljék annak hatásait (lásd: 20. bekezdés), bár az e cél elérésével kapcsolatos felelősséget nem osztották meg egymás között.

205

A nyilvános ellenőrzések fontos szerepet játszhatnak a kormányzati célok és elkötelezettségek elérésével kapcsolatos nyilvános elszámoltathatóság biztosításában. Az ilyen ellenőrzések kulcsszerepet játszhatnak a polgárok kormányokba és az EU-ba vetett bizalmának fenntartásában. Azonban az uniós legfőbb ellenőrző intézmények szerepe az eddigiekben csak korlátozott volt bizonyos jelentős energiaügyi és éghajlati irányítási rendszerek és nyomon követési eljárások (mint például az üvegházhatásúgáz-nyilvántartások) ellenőrzése tekintetében (lásd: 196197. bekezdés).

2. Bizonyítékokon alapuló politika

206

A szakpolitikai döntéshozatalhoz és a politika végrehajtásához a rendelkezésre álló legjobb adatokkal, modellekkel és elemzésekkel kell tájékoztatást adni (lásd: 137. bekezdés). Ez kihívást jelent az energiaügyi és éghajlat-változási témák esetén, azok összetettsége, bizonyos adatok viszonylagos újszerűsége, valamint az energetikai átállásokból és az éghajlatváltozásból eredő változás sebessége miatt.

207

Az Európai Bizottság adatok, modellezési technikák és hatáselemzések széles körére támaszkodik az energiaügygyel és az éghajlatváltozással kapcsolatos alternatív szakpolitikai lehetőségek értékeléséhez (lásd: 138. bekezdés). A múltbeli ellenőrzések az adatgyűjtéssel (lásd: 157. és 161. bekezdés), a modellekkel és hatáselemzésekkel (lásd: 191. bekezdés) kapcsolatos problémákat emeltek ki.

208

A jó adatok, elemzések és modellek továbbra is fontos eszközei az energiaügyi és éghajlat-változási politikai lehetőségek értékelésének, és szükségesek lesznek azokhoz az integrált nemzeti energiaügyi és éghajlati tervekhez, amelyeket a tagállamoknak kell elkészíteniük a javasolt, az energiaunió irányításáról szóló rendelet keretében (lásd: 79. bekezdés), ha megállapodás születik a jelenlegi javaslatokról.

3. Az energetikai átállás

209

Az energiatermelés és az energiafelhasználás az Unió teljes összes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 79%-át teszi ki (lásd: 39. bekezdés). Az utóbbi évtizedekben az Unió előrelépéseket tett abba az irányba, hogy energetikai ágazatát fenntarthatóbbá, megfizethetőbbé és biztonságossá tegye. Azonban az uniós energiaágazat karbonszegény energiaforrásokra való átállása még várat magára és továbbra is számos kihívással szembesül.

210

Várhatóan jelentős mértékben csökkenni fog az EU fosszilis tüzelőanyagokból történő energiatermelése, és ugyanakkor folyamatosan növekszik a megújulóenergia-termelés (lásd: 48. bekezdés). A megújuló forrásokból történő energiatermelés segít mérsékelni az éghajlatváltozást, és az importfüggőség csökkentése által fokozza az EU ellátási biztonságát. Ugyanakkor az előállított megújuló energiának az energiaellátási rendszerbe történő integrálása kihívásokat is jelent. Továbbra is mélyreható változások szükségesek a villamosenergia-rendszerben a kihívások, mint például az időszakos megújuló energiaforrásokból történő energiatermelés változékonysága, a tárolás, a decentralizált energiatermelés és a dinamikusabb keresletszabályozás iránti igény kezelése érdekében (lásd: 7376. bekezdés). A tagállamokon belüli és tagállamok közötti energetikai infrastruktúra még nincs teljes mértékben az integrált piacokra tervezve (lásd: 6871. bekezdés). Hasonlóképpen a közlekedési ágazatnak is változásokon kell átmennie az energiahasználatban, alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokra váltva, bioüzemanyagok és alternatív üzemanyagok (mint pl. villamos energia) használatával (lásd: 98. bekezdés). Az energiahatékonysági intézkedések tovább alakíthatják az energetikai rendszert (lásd: 4243. bekezdés).

211

Az infrastrukturális beruházásoknak azok éghajlati és egyéb hatásainak hosszú távú megértésére kell alapulniuk. Például a szén minősül a legnagyobb viszonylagos üvegházhatásúgáz-kibocsátónak (lásd: 8. ábra). Bármely új szénbányába és széntüzelésű erőműbe történő beruházás évtizedekre ezeknek az eszközöknek a használatához kötheti az energetikai vállalatokat, és nincs rá garancia, hogy a jövőben a rendelkezésükre fog állni az üvegházhatásúgáz-kibocsátások leválasztására vagy korlátozására alkalmas hatékony és eredményes technológia (lásd: 56. bekezdés). Ráadásul az ilyen beruházások további többletkapacitáshoz vezetnek egy telített piacon (lásd: 74. bekezdés), és ezáltal további nehézségeket okoznak a megújuló energiák számára abban, hogy azok kapacitásnövelést célzó beruházásokat tudjanak vonzani.

212

Lehetséges, hogy a meglévő eszközöket a vártnál korábban kell leállítani – és így „elértéktelenedett eszközökké” válnak a szén-dioxid áremelkedése vagy az éghajlati és energiaügyi jogszabályok változása miatt. Az ilyen, például szén- vagy atomerőművekre irányuló beruházások gyakran olyan régiókban összpontosulnak, amelyek erősen függenek az ezek által teremtett gazdasági tevékenységtől és a létrehozott munkahelyektől (lásd: 77. bekezdés). Ez szükségessé teszi a szociális kiigazítások tervezését, amikor bezárások szükségesek egy kiépített energiaiparban, az energetikai átállás támogatásához.

213

Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló hatásain kívül figyelembe kell venni azt is, hogy az energetikai átállás olyan területeken is előnyöket nyújthat, mint a levegőminőség javulása, az importfüggőség csökkenése és a zöld munkahelyek által okozott növekedés révén.

4. A kutatás és innováció hatékony felhasználása

214

A hosszabb távú energetikai és éghajlati célok eléréséhez szükséges az új technológiák kifejlesztése és széles körű, több ágazatban történő alkalmazása (lásd: 128129. bekezdések). Ezért a kutatásnak és az innovációnak kulcsszerepet kell játszania abban, hogy az Unió a jobb teljesítményt nyújtó és a költségek szempontjából versenyképes, karbonszegény technológiák biztosítása által karbonszegény társadalommá alakuljon át. Lényeges előrelépések történtek például a megújulóenergia-technológiákban, de még mindig jelentős lehetőségek vannak a további fejlődésre. Az energiaágazat szintén jobb és költséghatékonyabb energiatárolási és szén-dioxid-leválasztási technológiákat igényel, pl. a fennmaradó gáztüzelésű erőművek esetén (lásd: 56. és 76. bekezdés). A közlekedésben történő jelentős kibocsátáscsökkentés eléréséhez alternatív üzemanyagok kifejlesztésére van szükség (lásd: 97102. bekezdés), de az ilyen üzemanyagokat használó járművek továbbra is technikai korlátoktól fognak szenvedni, mint pl. korlátozott hatótáv és magas költségek.

215

Gyakran hosszú évekig tart, mire egy új technológia ipari léptékben használhatóvá válik. Ezért a következő évtizedben nagy előrelépést kell tenni azoknak a technológiáknak a fejlesztése terén, amelyek szükségesek a kibocsátások csökkentéséhez 2030 és 2050 között. Jelenleg nincs bizonyosság arra nézve, hogy 2030-ig ezek a jövőbeli technológiai áttörések egyrészt technikailag megvalósíthatóak, másrészt pedig széles körben, gazdaságosan hozzáférhetőek is lesznek (lásd: 187. bekezdés). Az Unió továbbra is az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos innovációk és a kutatási és fejlesztési beruházások egyik jelentős központja. A megújuló energiákkal kapcsolatos beruházások világszerte a költségek csökkenését és jelentős fejlődést eredményeztek. Bizonyos területeken azonban az Unióban továbbra is „kiépítési deficit” van, mivel az Unió nehezen tudja kereskedelmi forgalomba hozni az ígéretes, energiával kapcsolatos innovációkat (lásd: 130. bekezdés).

216

Az energetikai innovációk az érdekelt felek széles körének hozzájárulásaitól függenek, a vállalatoktól és fogyasztóktól egészen a helyi, regionális és nemzeti hatóságokig és uniós intézményekig. A piac kialakítása és az állami hatóságok jelentős szerepet játszanak az innovációkat lehetővé tevő környezet biztosításában. A közfinanszírozás gyakran csak viszonylag kis szerepet játszik ebben, de továbbra is kulcsfontosságú lehet bizonyos területeken, mint az innováció kezdeti szakasza. Az Európai Számvevőszék 2016-os ellenőrzése azt mutatta, hogy veszélyben van az a cél, hogy a Horizont 2020 program teljes költségvetésének legalább 35%-át éghajlat-politikai intézkedésekre fordítsák (lásd: 188. bekezdés).

5. Az alkalmazkodás megtervezése és kezelése

217

Az éghajlatváltozás hatásait már tapasztaljuk. Az éghajlatváltozás sokféleképpen fogja érinteni az uniós polgárokat, ideértve az aszályok és áradások, erdőtüzek stb. fokozott előfordulását, az élelmiszer-termelést érintő hatásokat, a magán- és állami infrastruktúrát érő károkat és a nagyobb védelem iránti igényeket, a változó egészségi kockázatokat, a foglalkoztatást érintő hatásokat, a migrációt stb. (lásd: 118122. bekezdés). Az Uniónak és a tagállamoknak meg kell tervezniük az alkalmazkodást. A Párizsi Megállapodás az első nemzetközi szerződés, amely elismeri az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségességét (lásd: 19. bekezdés). 2013-ban az Unió már elkészített egy alkalmazkodási stratégiát, és felkérte a tagállamokat, hogy készítsék el saját nemzeti stratégiáikat (lásd: 124. bekezdés).

218

Az éghajlatváltozás hatásainak leírására és előrejelzésére éghajlati, környezeti, társadalmi és gazdasági modellek használhatók. Ez egy fontos, de kihívásokban bővelkedő feladat (lásd: 138139. bekezdések)306. Például a tengerszint emelkedések vagy bizonyos régiók elsivatagosodása kiválthatja a népesség Európán belüli és Európába irányuló vándorlását (lásd: 122. bekezdés). Komoly kihívást fog jelenteni az EU és a tagállamok számára, hogy helyesen előre jelezzék és megtervezzék az alkalmazkodást, de ezzel csökkenthető a késői, az eseményekre reagáló cselekvés szükségessége, ami többe kerülne és előre nem látható nyomást helyezne az állami költségvetésekre.

6. Finanszírozás

219

Az Unió által 2030-ra kitűzött éghajlati és energiaügyi céljainak elérése érdekében a Bizottság becslése szerint évente körülbelül 1115 milliárd euró befektetésre lesz szükség a 2020–2030-as időszakban, elsősorban a közlekedésben, a lakásszektorban és a szolgáltatási ágazatban (lásd: 8. háttérmagyarázat). Ezeknek az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló beruházásoknak állami és magánforrásokból kell származniuk. A szabályozási vagy piaci kudarcok esetén az államok közbeléphetnek, amint azt a megújuló energia esetén is tették (lásd: 75. bekezdés), segítve ennek az új ágazatnak a globális növekedéséhez való hozzájárulását, valamint a megújuló energia költségének ebből eredő jelentős csökkenését (lásd: 64. bekezdés). Egy magasabb szén-dioxid ár szintén hatásos eszköz lenne, mert adott esetben több, a karbonszegény eszközökre és az energiahatékonyságra irányuló magánberuházást ösztönözne (lásd: 32. bekezdés).

220

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás költségeit nehéz előre jelezni (lásd: 8. háttérmagyarázat), és ez fokozottan igaz az alkalmazkodási beruházások valószínű előnyeire, ami kihívások elé állítja a hagyományos értékeléseket, mint pl. az optimális pénzfelhasználás vizsgálata, a költség-haszon elemzések és a teljesítmény-ellenőrzések. Az alkalmazkodás hosszú távú tervezést és a nagyobb infrastruktúrákkal (mint a vízellátási infrastruktúra, az öntözési rendszerek és az árvízvédelem) kapcsolatos döntéseket igényel. A megfelelő ösztönzők hiányában lehetséges, hogy a piaci erők és a hagyományos költség-haszon elemzések nem vezetnek az ilyen hosszú távú alkalmazkodási intézkedések szempontjából optimális beruházásokhoz. Szükséges lehet a közpénzek nagy léptékű mozgósítása, a piaci kudarcok leküzdése érdekében. De a magánszektornak szintén jelentős alkalmazkodási beruházásokat kell végrehajtania, mivel szereplőinek hosszú távon az az érdekük, hogy az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképesek legyenek, és felfedezzék az ezzel kapcsolatos új üzleti lehetőségeket (lásd: 136. bekezdés).

221

Az energetikai ágazatban az egyik kulcsfontosságú kihívás, amely az EU és a megfelelő tagállamok előtt áll, az atomerőművek leszerelése. Az EU-ban 90 olyan atomerőmű van, amelyet már bezártak, de még nem szereltek le. A becslések szerint 2025 végéig az EU jelenleg működő reaktorai közül további 50 kerül bezárásra. A Bizottság szerint a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezelésének teljes becsült költsége körülbelül 400 milliárd euróra rúg (lásd: 59. bekezdés).

222

Az Európai Számvevőszék egy nemrégiben végzett ellenőrzése három EU-s tagállam nukleáris leszereléséről megállapította, hogy a teljes becsült költség megduplázódik, ha ebbe beleszámítják a nagy aktivitású hulladékok és kiégett fűtőelemek végső elhelyezésének költségét is (lásd: 163. bekezdés). A Bizottság egy jelentése szerint a közepes aktivitású hulladékok, nagy aktivitású hulladékok és kiégett fűtőelemek ártalmatlanításával kapcsolatos koncepciók, mint például a helyszín megválasztása vagy a tervek kidolgozása a tagállamok többségében nem specifikusak (lásd: 59. bekezdés).

223

Ezért az atomerőművek leszerelése és a nukleáris hulladékok elhelyezése sürgető és költséges kihívást jelent az Unió és tagállamai számára. Ez azonban számos lehetőséget is nyújt a vállalkozások és a foglalkoztatás számára (lásd: 58. bekezdés).

7. Az uniós polgárok bevonása

224

A karbonszegény gazdaságba való átmenet a gazdaság és társadalom minden ágazatát érinteni fogja. Befolyásolja majd a polgárok életvitelének, utazásainak, fogyasztásának, terveinek és beruházásainak módját. 2014-ben a közvetlen háztartási kibocsátások az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 24%-át jelentették307, és a háztartások fogyasztási döntései az üvegházhatású gázok számos egyéb kibocsátási forrását is befolyásolják. A polgároknak az energetikai átállásba történő bevonása jelenleg nélkülözhetetlennek tűnik, mind a szükséges átmenet megértéséhez, jóváhagyásához és megfizetéséhez, mind pedig az aktív részvétel bátorításához. Ez magatartásbeli változásokat tesz majd szükségessé, például az energia előállításának és fogyasztásának módjában egyaránt. Az uniós polgárok közvetlenül képesek csökkenteni az EU kibocsátásait, például azzal, ha energiahatékony otthonokat vásárolnak, energiahatékony eszközöket használnak (lásd: 8587. bekezdés), megújuló energiát állítanak elő (lásd: 6264. bekezdés) és fenntartható közlekedést használnak (lásd: 90. és 96. bekezdés).

225

A polgárokat egyéni, helyi, városi, regionális, nemzeti és európai szinten lehet bevonni a részvételbe, de gyakran a helyi közigazgatás révén szólíthatóak meg a legközvetlenebb módon. A helyi közigazgatás alkalmas leginkább arra, hogy több polgárt vonjon be az alulról felfelé építkező intézkedések és olyan mozgalmak révén, mint a „Polgármesterek szövetsége az éghajlatért és az energiáért” (lásd: 124. bekezdés).

Az állapotfelmérést 2017. június 21-i ülésén fogadta el az I. Kamara.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner LEHNE
elnök

Melléklet

Melléklet – Az állapotfelmérés módszere

Az állapotfelmérés a következők alapján készült:

  • Dokumentumok elemzése: EU irányelvek, rendeletek, döntések, stratégiák, hatásvizsgálatok, értékelések és tanulmányok, releváns EU-s ítélkezési gyakorlat és adott esetben közzétett tudományos kutatások;
  • Interjúk a Bizottság 21 Főigazgatóságával308, ideértve a Közös Kutatóközpontot (JRC) is, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel (EEA), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) és a ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye Titkárságával (UNFCCC);
  • Németországban, Spanyolországban és Lengyelországban tett tájékozódási célú látogatások;
  • Együttműködés a 28 EU-s legfőbb ellenőrző intézménnyel:
    • Több mint 650, a mérsékléssel és alkalmazkodással kapcsolatos, energiaügyekkel, éghajlat-politikával és beruházásokkal foglalkozó, a legfőbb ellenőrző intézmények által 2010 óta közzétett teljesítmény-ellenőrzési jelentés összegyűjtése. A leginkább releváns jelentések309 kiválasztása részletesebb elemzésre: 269 darab, 2012. január és 2017. március között közzétett jelentés az EU-s legfőbb ellenőrző intézményeitől, ideértve az Európai Számvevőszéket is310;
    • Felmérés a legfőbb ellenőrző intézmények körében azzal kapcsolatban, hogy mit ellenőriztek és milyen kihívásokkal szembesültek. Minden legfőbb ellenőrző intézmény válaszolt. Az eredményeket a legfőbb ellenőrző intézmények kapcsolattartó bizottságának 2016. októberi ülésén mutattuk be;
    • 2017 januárjában szeminárium a legfőbb ellenőrző intézményekkel, amely magában foglalta az előzetes eredmények bemutatását és az energiaüggyel és éghajlatváltozással foglalkozó ellenőrök előtt álló kihívások és lehetőségek mérlegelését;
    • Az egyedi legfőbb ellenőrző intézményi jelentésekre történő hivatkozásokat ezekkel a legfőbb ellenőrző intézményekkel ellenőriztük, és elvégeztük a szükséges korrekciókat;
  • Energiaügyi és éghajlat-változási közgazdaságtani szakértő alkalmazása;
  • A tervezetet elküldtük a Bizottság számára, a tények ellenőrzése érdekében. A III. részben bemutatott kihívásokat megvitattuk az Energiaügyi, az Éghajlatpolitikai és a Kutatási Főigazgatóság magas rangú tisztviselőivel. Észrevételeiket figyelembe vettük.

Szójegyzék és rövidítések

Betáplálási tarifák: Olyan tarifák, amelyek folyamatos kiskereskedelmi árakat garantálnak a megújuló energiával működő erőművek üzemeltetői számára egy adott időszakra.

CO2-egyenérték (CO2e): Az egység arra szolgál, hogy egyetlen számban vonják össze az összes üvegházhatású gáz mennyiségét. Azt a szén-dioxid (CO2) kibocsátási mennyiséget jelképezi, amely adott időszak alatt az éghajlat azonos mértékű felmelegedését okozná, mint egy adott üvegházhatású gáz vagy üvegházhatásúgáz-keverék kibocsátott mennyisége.

Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC): A vezető nemzetközi tudományos testület az éghajlatváltozás értékelésére. Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) hozta létre 1988-ban, hogy egyértelmű tudományos álláspontot adjanak meg a világ számára az éghajlatváltozással kapcsolatos jelenlegi ismeretekről és azok esetleges környezeti és társadalmi-gazdasági hatásairól.

Az éghajlatváltozás mérséklése: Az üvegházhatást okozó gázok forrásainak csökkentésére vagy ezek nyelői kapacitásának erősítésére irányuló emberi beavatkozás.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: A tényleges vagy várható éghajlatváltozáshoz és annak hatásaihoz való igazodás folyamata.

Elértéktelenedett eszközök: Olyan eszközök, amelyek a váratlan vagy idő előtti bezárások, leírások, leértékelések vagy kötelezettségekké történő átváltás miatt veszítettek értékükből.

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC): Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) egy nemzetközi környezetvédelmi szerződés, amelyet 1992-ben, a Rio de Janeiróban tartott Föld csúcstalálkozón tárgyaltak. Az UNFCCC célja az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációinak olyan szinten történő stabilizálása, ami megakadályozza az éghajlati rendszer veszélyes, emberi eredetű befolyásolását. Ezt a szintet olyan időtartamon belül kell elérni, ami elegendő az ökológiai rendszerek számára ahhoz, hogy természetes módon alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz, továbbá ami biztosítja, hogy ne kerüljön veszélybe az élelmiszer-termelés, és a gazdasági fejlődés fenntartható módon haladjon előre. Az UNFCCC az egyezmény működésének támogatásával megbízott Egyesült Nemzetek Titkárság megnevezése is.

Emberi eredetű kibocsátások: Az emberi tevékenységekből származó kibocsátások, szemben a természetes módon, emberi hatások nélkül bekövetkező kibocsátásokkal.

Európai Gazdasági Térség (EGT): Az EGT biztosítja a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgását az európai egységes piacon belül. Magában foglalja az összes uniós tagállamot, valamint Izlandot, Liechtensteint és Norvégiát.

Földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF): A Kiotói Jegyzőkönyvben 1997-ben bevezetett LULUCF az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Titkárságának meghatározása szerint egy „olyan, az üvegházhatásúgáz-leltárban szereplő ágazat, amely kiterjed a közvetlen emberi tevékenységből eredő földhasználatból, a földhasználat-megváltoztatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra és -eltávolításokra”.

Globális felmelegedési potenciál (GWP): Annak a relatív mértéke, hogy egy konkrét üvegházhatású gáz egy tonnája mennyi hőt tart vissza a légkörben, a hasonló tömegű szén-dioxid által visszatartott hőmennyiséghez képest.

Időszakosság: Azokat az energiaforrásokat, amelyek bizonyos, közvetlenül nem ellenőrizhető tényezők miatt nem termelnek energiát folyamatosan, időszakosnak nevezzük. Például a szélturbinák nem termelnek energiát, ha nem fúj a szél. A naperőművek nem termelnek éjjel, vagy akkor, ha a napot vastag felhőréteg takarja.

Kiskereskedelmi energiaárak és nagykereskedelmi energiaárak: A kiskereskedelmi energiaár azt az árat jelenti, amelyet a végső energiafogyasztó fizet. Ez magában foglalja az adókat, valamint az egyéb felárakat és kedvezményeket, amelyek eltérőek a tagállamok között. A nagykereskedelmi ár az az ár, amelyet az energiatermékeket a végső fogyasztók számára értékesítő szolgáltatók fizetnek az energiaimportőrök vagy -termelők számára.

Kohéziós politika: Az EU-n belül a különböző régiók közötti fejlettségi szakadék csökkentése által a gazdasági, területi és szociális kohézió javítására irányuló politika. A kohéziós politika végrehajtása három fő alap: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap (KA) keretében történik. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal (EMVA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alappal (ETHA) együtt ezek alkotják az európai strukturális és beruházási alapokat (esb-alapok).

Költséghatékonyság: A felhasznált források és az elért eredmények közötti kapcsolat. A magas költséghatékonyság az uniós kiadások egyik követelménye.

Közös kötelezettségvállalás: Azon ágazatok kibocsátáscsökkentését, amelyekre nem terjed ki az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, a 2009-es közös kötelezettségvállalási határozat (a továbbiakban: ESD) szabályozza. Ezek az ágazatok a közlekedést (kivéve a légi közlekedést és a nemzetközi hajózást), a mezőgazdaságot és erdőgazdálkodást, az épületeket és hulladékokat, valamint azokat az ipari ágazatokat foglalják magukban, amelyekre nem terjed ki az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere.

Megújuló energia: A megújuló forrásokból nyert energia, ami emberi időléptékben természetes módon feltöltődik, mint a napfény, a szél, a biomassza és a geotermikus hő.

Nemzetközi légi közlekedés/nemzetközi hajózás: Ebben a jelentésben a nemzetközi légi közlekedés/hajózás az EU és egy nem uniós ország repülőtere/kikötője közötti járatokra/hajózásra utal. Ezt a megkülönböztetést azért tesszük, mert az üvegházhatásúgáz-leltárokban a nemzetközi légi közlekedés/hajózás és az Unión belüli légi közlekedés/hajózás kibocsátásait külön számolják el.

Nyelő: Bármely olyan folyamat, tevékenység vagy mechanizmus, amely kivonja az üvegházhatást okozó gázokat a légkörből.

A Részes Felek Konferenciája (COP): Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) legfőbb döntéshozó szerve. Az egyezményben részes minden állam képviselteti magát a Részes Felek Konferenciáján, ahol áttekintik az egyezmény és a COP által elfogadott bármely egyéb jogi eszköz végrehajtását, és meghozzák a hatékony végrehajtás támogatásához szükséges döntéseket. Mind az EU, mind tagállamai az Egyezmény részes felei, és részt vesznek a Részes Felek Konferenciájának ülésein.

Szén-dioxid-leválasztás és -tárolás: Az erőművekből és ipari létesítményekből kibocsátott CO2 leválasztására, szállítására és tárolására irányuló technológiák. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás célja annak megakadályozása, hogy a CO2 elérje a légkört, annak megfelelő geológiai formációkban történő tárolása által.

Tervezett nemzeti vállalás (NDC): A Párizsi Megállapodással összefüggésben – önkéntes alapon – minden részes félnek nemzeti üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentési célokat kell javasolnia, a „tervezett nemzeti vállalások” (NDC-k) révén. A részes felek rendszeresen tartanak ösztönző párbeszédeket, hogy felmérjék a hosszú távú cél elérése érdekében tett előrelépésekre irányuló közös erőfeszítéseket, és frissítsék az NDC-ket.

Üvegházhatású gázok (ÜHG): Azok a gázok, amelyek úgy hatnak, akár egy takaró a Föld légkörében: nem engedik át a hőt, és – az ún. „üvegházhatás” révén – melegítik a Föld felszínét. A fő üvegházhatású gázok a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O) és a fluortartalmú gázok (HFC-k, PFC-k, SF6 és NF3).

Végjegyzetek

1 Meteorológiai Világszervezet, A WMO nyilatkozata a globális éghajlat 2016-os állapotáról, 2017.

2 Éghajlat-változási Kormányközi Testület, Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ötödik értékelő jelentése, 2009.

3 Európai Bizottság, Tiszta energia minden európainak, COM(2016) 860 final, 2016.11.30.

4 Az állapotfelmérések „átfogó témákat vizsgálnak a Számvevőszék kutatásai és felhalmozott tudása és tapasztalatai alapján, [és] az Európai Számvevőszék érdekelt feleivel folytatott konzultáció és párbeszéd, valamint az Európai Számvevőszék jövőbeli ellenőrzési munkájának fontos alapjául szolgálnak. Lehetővé teszik a Számvevőszék számára, hogy olyan kérdések kapcsán tegyen észrevételeket, amelyek önmagukban véve nem szükségszerűen vonnának maguk után ellenőrzést, mindazonáltal fontosak a nyilvános elszámoltathatóság és a Számvevőszék ellenőrzési küldetése szempontjából”.

5 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikke.

6 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. cikkének (2) bekezdése.

7 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikke.

8 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (2) bekezdése. Az ilyen intézkedéseket a Tanácsban konszenzussal kell elfogadni.

9 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkének (1) bekezdése.

10 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikke.

11 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11. cikke.

12 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdése és 216. cikke.

13 Az Európai Unió Tanácsa, Felkészülés az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Részes Felek Konferenciájának 21. ülésére (COP 21) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójának 11. ülésére (CMP 11), Párizs 2015, 2015; Európai Bizottság, A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: A Párizsi Megállapodást követő időszak: a Párizsi Megállapodás hatásainak vizsgálata, amely az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot kíséri, COM(2016) 110 final, 2016.

14 Klímaelemzés, A Párizsi Megállapodás megerősítéseinek követése.

15 Például 2015-ben az EU része volt egy fejlett és fejlődő országokból álló ambiciózus koalíciónak, amely részt vett a Párizsi Megállapodás kialakításában. Lásd még: Oberthür, S., Groen, L., A célok elérésének magyarázata nemzetközi tárgyalásokon: az EU és a Párizsi Megállapodás az éghajlatváltozásról, Journal of European Public Policy, 24. kötet, online megjelenés: 2017.02.22.

16 A Tanács 2002. április 25-i határozata az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről (2002/358/EK), 2002.

17 A tervezett nemzeti vállalásaikban (NDC-k).

18 2016. áprilisi, a tervezett nemzeti hozzájárulások (INDC-k) összesített hatásáról szóló összefoglaló jelentésről készült frissítésében (FCCC/CP/2016/2) az UNFCCC úgy becsülte, hogy globális szinten az ezeknek az INDC-knek a végrehajtásából származó összesített üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak a szintje várhatóan 36%-kal magasabb lesz 2030-ban, mint a 2°C-os forgatókönyv értelmében megengedhető kibocsátási szint.

19 A Párizsi Megállapodás nem számszerűsíti a célt. Erről a 100 milliárd dollárról említést tesz a Részes Felek 21. Konferenciájának határozata, a (COP21) határozat (FCCC/CP/2015/L9).

20 Európai Bizottság, 2020-ra 20–20%: Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára (a 2020-as energiaügyi és éghajlat-változási csomag), COM(2008) 30 végleges, 2008.01.23.

21 Európai Bizottság, Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra (a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret), COM(2014) 15 final, 2014.01.22.

22 A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret kimondta, hogy a 2030-as energiahatékonysági cél 2020-ban felülvizsgálatra kerül, szem előtt tartva egy 30%-os célt (Az Európai Tanács 2014. október 23–24-i következtetései, EUCO 169/14). 2016. novemberben a Bizottság 30%-os uniós energiahatékonysági célt javasolt 2030-ra vonatkozóan.

23 Európai Bizottság, Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve, COM(2011) 112 final, 2011.3.8. Az Európai Tanács 2013 februárjában, az Európai Parlament pedig 2013 márciusában hagyta jóvá ezt a Bizottság által javasolt megközelítést.

24 23% 2014-ben és 22% 2015-ben (forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Trendek és előrejelzések Európában, 2016 – Az európai éghajlati és energetikai célok megvalósítása felé tett előrehaladás nyomon követése, 2016.12.1.).

25 Az emberek által okozott vagy előidézett kibocsátások.

26 Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 525/2013/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.).

27 A különböző üvegházhatású gázok kibocsátásának globális felmelegedési potenciáljának összehasonlítására használt egység, amely a CO2 globális felmelegedési potenciálját használja referenciaként. Forrás: Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról megközelítőleges adatokat tartalmazó uniós jegyzék: helyettesítő üvegházhatású gáz becslések 2015-re, az EEA 23/2016. sz. jelentése, 2016.11.8.

28 Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.).

29 Az EU és Izland, Liechtenstein és Norvégia.

30 Egyéb eszközöknek, mint például a közvetlen szén-dioxid adónak szintén lehet célja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, de ezek más hatásokkal járnak és eltérőek a jellemzőik. A Bizottság szerint egy ilyen fix összkvótás kereskedelmi rendszer fő előnyei az egyéb eszközökhöz (mint például a közvetlen szén-dioxid adó) képest a következők: garantálja a kibocsátási mennyiségek abszolút csökkenését; az árverések további bevételi forrást biztosítanak a kormányok számára; kiszámíthatóbb, mint a nemzeti adórendszer; továbbá költséghatékony.

31 2008 óta e szabály megsértése esetén tonnánként 100 euró büntetést kell fizetni a többletkibocsátásra vonatkozóan, a hiány pótlására vonatkozó kötelezettségen felül.

32 Az ETS ágazatokra vonatkozóan a 2005-ös évet használják referenciaévként, mert ez az első év, amelyre vonatkozóan összehasonlítható nyomon követési, jelentési és hitelesítési adatok érhetők el minden olyan létesítménnyel kapcsolatban, amelyre kiterjed a rendszer. Ez a referencia ezért tér el az egyéb üvegházhatású gáz csökkentési célokra vonatkozó referenciától (az 1990-es év).

33 Ezeket az ágazatokat az EU úgy azonosította, hogy figyelembe vette a kereskedelmi intenzitásukat (úm. a nemzetközi versenynek való kitettségüket) és az üvegházhatásúgáz-kibocsátási költségek arányát a termelési folyamataikban.

34 A Bizottság 2011. április 27-i 2011/278/EU határozata a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról (HL L 130., 2011.5.17., 1. o.).

35 Ez összhangban áll az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól szóló, 2010. november 12-i 1031/2010/EU bizottsági rendelettel (HL L 302., 2010.11.18., 1. o.), amely harmonizált folyamatot biztosít a kibocsátási egységek árverezéséhez.

36 Európai Bizottság, Az EU éghajlat-politikájának kifejtése, 2015.

37 Európai Bizottság, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve című bizottsági közleményt kísérő hatásvizsgálat COM(2011) 112 végleges, 2011.03.08.

38 Szén-dioxid-árazás vezetői koalíció, A magas szintű bizottság jelentése a szén-dioxid-árakról, 2017.

39 Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Trendek és előrejelzések az EU ETS-ben, 2016, az EEA 24/2016. sz. jelentése, 2016.10.17., 77. o.

40 Európai Bizottság, Javaslat az európai parlament és a tanács irányelve a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról, COM(2015) 337 final, 2015.7.15.

41 Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Trendek és előrejelzések az EU ETS-ben, 2016 – Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer számokban, az EEA 24/2016. sz. jelentése.

42 Ez 13 tagállamot érint, és az 1%-os növekedéstől (Portugália esetén) a 20%-os növekedésig (Bulgária esetén) terjed.

43 A Bizottság weboldala: https://ec.europa.eu/clima/policies/effort_en.

44 Ez ellentétben áll azokkal az ágazatokkal, amelyekre kiterjed az EU ETS, ahol a kibocsátásokat uniós szinten szabályozzák.

45 A jelentés a következő megállapításra jutott: „A közös kötelezettségvállalási határozat végrehajtása még kezdeti szakaszánál tart. Az eddig összegyűlt tapasztalatokból azonban egyértelműnek látszik, hogy a közös kötelezettségvállalási határozat célkitűzései hatékonyan ösztönözték a határozat hatályán belül az ÜHG-kibocsátás hatékony csökkentését támogató új nemzeti politikákat és intézkedéseket.” (Európai Bizottság, A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 406/2009/EK határozat végrehajtásának annak 14. cikke szerinti értékeléséről, COM(2016) 483 final, 2016.7.20.).

46 Nemzetközi Energia Ügynökség, A világ energiaügyi kilátásai, különjelentés, 2015: Energia és éghajlatváltozás, OECD/IEA, 2015.

47 Nemzetközi Energia Ügynökség, 25 energiahatékonysági politikai ajánlás, 2011-es frissítés.

48 Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelve az energiahatékonyságról (HL L 315., 2012.11.14.).

49 Ez azt jelenti, hogy az EU primerenergia-fogyasztásának 2020-ban 20%-kal alacsonyabbnak kell lennie, mint egy „változatlan feltételek melletti” forgatókönyv esetén előrejelzett primerenergia-fogyasztásnak. A „primerenergia-fogyasztás” a bruttó belföldi fogyasztást jelenti, az energiahordozók nem energiacélú felhasználásának kivételével (pl. a nem elégetett, hanem vegyi anyagok előállítására használt földgáz).

50 Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Trendek és előrejelzések Európában, 2015 – Az európai éghajlati és energetikai célok megvalósítása felé tett előrehaladás nyomon követése, az EEA 4/2015. sz. jelentése.

51 Európai Bizottság, Javaslat az európai parlament és a tanács irányelve az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról, COM(2016) 761 final, 2016.11.30.

52 A villamosenergia- és hőtermelés ezeknek a kibocsátásoknak a 87%-át teszi ki. A fennmaradó rész nagyrészt a kőolaj-finomításból és a szilárd tüzelőanyagok gyártásából ered.

53 Ezek magukban foglalják a biológiai eredetű szerves, nem fosszilis anyagokat, amelyek tüzelőanyagként használhatók a hőtermeléshez vagy a villamosenergia-termeléshez.

54 A háztartások, az ipar, a kórházak és a szolgáltatási ágazat által termelt hulladék, amelyek olyan biológiailag lebomló anyagokat tartalmaznak, amelyeket speciális létesítményekben égetnek el.

55 Akkoriban ez az érték Belgium, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia és Nyugat-Németország energia- és hőtermelésére vonatkozott.

56 Lásd: 10. ábra.

57 A szén és az egyéb szilárd tüzelőanyagok 43%-át importálják, szemben a kőolaj 89%-ával és a földgáz 69%-ával (Forrás: Eurostat, Energiafüggőség, 2017).

58 Nem csak a villamosenergia- és hőtermeléshez, hanem a közlekedéshez, az iparhoz és az épületekhez is (Forrás: Eurostat, Energiafüggőség, 2017).

59 Az erőművekből és ipari létesítményekből kibocsátott CO2 leválasztására, szállítására és tárolására irányuló technológiák. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás célja annak megakadályozása, hogy a CO2 elérje a légkört, annak megfelelő, föld alatti geológiai formációkban történő tárolása által.

60 A Bizottság szerint „a következő évtized során alapvető fontosságúak a fokozott kutatás-fejlesztési erőfeszítések és a kereskedelmi demonstráció” (lásd: Európai Bizottság, Éghajlat-politika, A szén-dioxid leválasztása és tárolása).

61 A nukleáris tüzelőanyag bányászata, feldolgozása és szállítása, valamint az elhasznált tüzelőanyag ártalmatlanítása bocsát ki ugyan üvegházhatású gázokat, de jóval kevesebbet, mint a fosszilis tüzelőanyagokkal működő erőművek (Forrás: Atomenergia Intézet, Életciklus kibocsátási elemzések).

62 Európai Bizottság, A nukleáris indikatív program az Euratom-Szerződés 40. cikke értelmében – végleges (az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által véleményezve), COM(2017) 237 final, 2017.05.12. Lásd még: Európai Bizottság, A 10. Európai Nukleáris Energia Fórum következtetései, Európai Nukleáris Energia Fórum, 2015.

63 A jelentés rámutat, hogy az adatokat a Bizottság nem ellenőrizte, hogy a számok, bizonyos tagállamok esetén, magukban foglalják a leszerelés költségeit, és hogy a költségekre és feltételezésekre vonatkozó további információkat bele kell foglalni a tagállamok programjába „annak érdekében, hogy képesek legyünk azt a következtetést levonni, hogy a közölt adatok pontosak és teljesek”. Európai Bizottság, A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a 2011/70/EURATOM tanácsi irányelv végrehajtásának előrehaladásáról és a Közösség területén lévő radioaktív hulladékok és kiégett fűtőelemekről, illetve a jövőbeli kilátásokról, COM(2017) 236 final, 2017.5.15.

64 A Tanács 2014. július 8-i 2014/87/Euratom irányelve a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról szóló 2009/71/Euratom irányelv módosításáról (HL L 219, 2014.7.25., 42.o.).

65 A Tanács 2011. július 19-i 2011/70/Euratom irányelve a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról (HL L 199/48., 2011.8.2., 48. o.). Lásd még: Európai Bizottság, A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a 2011/70/EURATOM tanácsi irányelv végrehajtásának előrehaladásáról és a Közösség területén lévő radioaktív hulladékok és kiégett fűtőelemekről, illetve a jövőbeli kilátásokról, COM(2017) 236 final, 2017.5.15.

66 A fúzió kis tömegszámú atomok, mint például hidrogénatomok rendkívül magas nyomáson és magas hőmérsékleten történő egyesítésével állít elő energiát.

67 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).

68 Európai Bizottság, Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra (a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret), COM(2014) 15 final, 2014. 1. 22. (A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret). Lásd még: Európai Bizottság, Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatásáról, COM(2016) 767 final/2, 2017.2.23.

69 Energetikai Átállási Bizottság, Jobb energia, nagyobb jólét, A karbonszegény energiarendszerek felé vezető elérhető utak, 2017.

70 Lásd például: Európai Bizottság, 2016-os uniós referencia-forgatókönyv – Energia, közlekedés és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, Trendek 2050-ig, 2016: A megújuló energiaforrások fajlagos költségei 2015 és 2025 között várhatóan 29%-kal csökkennek a fotovoltaikus napenergia, 12%-kal a szárazföldi szélenergia és 17%-kal a tengeri szélenergia esetén. Lásd még: IRENA, Energia a változáshoz: Nap- és szélenergia költségcsökkentési potenciál 2025-re, 2016: A megújuló energiaforrások beruházási költségei 2015 és 2025 között 43–65%-kal csökkenhetnek a közüzemi léptékű fotovoltaikus napenergia, 26%-kal a szárazföldi szélenergia és 35%-kal a tengeri szélenergia esetén.

71 Európai Bizottság, Haladás a belső energiapiac megvalósulása felé, COM(2014) 634 final, 2014.10.13.

72 Ezek a villamos energia célmodellen és a földgáz célmodellen alapulnak, amelyek meghatározzák, hogyan kell működniük a piacoknak. Bizonyos üzemi és kereskedelmi szabályzatok jelenleg is kidolgozás alatt állnak.

73 Az Európai Parlament és a Tanács 1996. december 19-i 96/92/EK irányelve a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról (HL L 27., 2003.1.30., 20. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i 98/30/EK irányelve a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról (HL L 204., 1998.7.21., 1. o.).

74 Az Európai Parlament és a Tanács 2003. június 26-i 2003/54/EK irányelve a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról - A leszerelési és hulladékgazdálkodási tevékenységekkel kapcsolatos nyilatkozatok (HL L 176., 2003.7.15., 37. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 2003. június 26-i 2003/55/EK irányelve a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról (HL L 176., 2003.7.15., 57. o.).

75 Ezek az intézkedések szükségessé teszik például azt, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a harmadik felek hozzáférhessenek a szállítási- és elosztórendszerekhez a tarifák alapján, amelyeket minden feljogosított fogyasztóra alkalmaznak; hogy megfeleljenek az uniós versenyszabályoknak, biztosítva azt, hogy egyetlen féllel szemben sem alkalmaznak hátrányos megkülönböztetést; és hogy létrehozzanak a hatékony verseny biztosításáért és a piac hatékony működéséért felelős, független szabályozó hatóságokat.

76 Európai Bizottság, Az európai gáz- és villamosenergia-ágazatok vizsgálata, SEC(2006) 1724 FIN, 2007.01.10.

77 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 713/2009/EK rendelete az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról (HL L 211., 2009.8.14., 1. o.).

78 2011 februárjában az Európai Tanács azt a célt tűzte ki, hogy 2014-re készüljön el a belső energiapiac, és 2015-re alakítsanak ki rendszerösszekötőket, hogy véget vessenek bizonyos tagállamok hálózati elszigeteltségének (Európai Tanács, a Tanács 2011. február 4-i ülésének következtetései).

79 Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása az „Útban az energiapiac újratervezése felé” című dokumentumról, 2015/2322(INI); Európai Bizottság, A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája, COM(2015) 80 final, 2015.2.25.

80 Lásd még: Európai Bizottság, Második jelentés az energiaunió helyzetéről, 2017.2.1.

81 Európai Bizottság, Tiszta energia minden európainak, COM(2016) 860 final, 2016.11.30.

82 Lásd: Európai Bizottság, Európai energiabiztonsági stratégia, COM(2014) 330 final, 2014.5.28.; Európai Bizottság, A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája, COM(2015) 80 final, 2015.2.25.; Európai Tanács, A Tanács 3429. ülésének eredménye, 14 632/15, Közlekedés, távközlés és energia, 2015.11.26.; Európai Tanács, A Tanács 3472. ülésének eredménye, 9736/16, Közlekedés, távközlés és energia, 2016.06.07.; Európai Parlament, Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása az „Útban az energiapiac újratervezése felé” című dokumentumról, (2015/2322(INI)) 2016.9.13.

83 Az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i 994/2010/EU rendelete a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről (HL L 295, 2010.11.12., 1.o.); Európai Bizottság, Rendeletre vonatkozó javaslat a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről, COM(2016)52/F1, 2016.2.16.; Európai Bizottság, Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről,COM(2016) 862 final, 2016.11.30.

84 A földgázpiacon nincs közvetlen összekapcsolási cél. A földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló, 2010. október 20-i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 295, 2010.11.12.) biztosítani kívánja, hogy minden piacon legyenek elérhetők alternatív gázszolgáltatók. Ez a szabály kötelezi azokat a tagállamokat, amelyek egyetlen fontos csővezetéktől, föld alatti tárolólétesítménytől vagy más típusú, elengedhetetlen infrastruktúrától függenek, hogy gondoskodjanak arról, hogy a kereslet a rendkívül hideg napokon is fedezhető legyen még akkor is, ha nem működik fő import infrastruktúrájuk.

85 Európai Tanács, Az Európai Tanács barcelonai, 2002. március 15–16-i ülésének következtetései. A cél azt jelenti, hogy minden tagállamnak olyan villamosenergia-vezetékekkel kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik, hogy az erőműveik által termelt villamos energia legalább 10%-a a határait átlépve átvihető legyen a szomszédos országokba.

86 Európai Tanács, Az Európai Tanács 169/14. számú, 2014. október 23–24-i következtetései.

87 Az Európai Parlament és a Tanács 2013. április 17-i 347/2013/EU rendelete a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról, (HL L 115., 2013.4.25.).

88 Európai Bizottság, Második jelentés az energiaunió helyzetéről, 2017.2.1.

89 Az energiaárak összehasonlítására a nagykereskedelmi árakat használják, mert a kiskereskedelmi áraktól eltérően azok nem tartalmaznak adókat, egyéb felárakat és kedvezményeket.

90 Európai Bizottság, Hatásvizsgálat, SWD(2016) 410 final, 2016.11.30.

91 Ez nem foglalja magában a javasolt, 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikai keretet.

92 A Villamosipari Szövetség (EURELECTRIC) 2017. április 5-én bejelentette arra irányuló szándékát, hogy 2020 után nem ruháznak be újonnan épített széntüzelésű erőművekbe. A nyilatkozatot a lengyel és a görög tagegyesületek nem támogatták.

93 Képes Oxford megmenteni a világot?, Oxford Today, 29. kötet 2. sz., Roger Highfield, 2017.

94 Európai Bizottság, Bizottsági hatásvizsgálat, SWD(2016) 410 final, 2016.11.30.; Capgemini, Európai Energiapiaci Megfigyelőközpont – 18. kiadás, 2016.

95 Európai Bizottság, Értékelő jelentés az EU villamosenergia-piacának kialakításáról és a villamos energia és földgáz területén a fogyasztóvédelemről szóló szabályozási keret értékeléséről - A villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekről szóló uniós szabályok (2005/89 irányelv) értékelése, SWD(2016) 412 final, 2016.11.30. Ennek a problémának a kezelése érdekében a Bizottság a piaci kialakításra vonatkozó javaslatokat terjesztett elő.

96 A kis létesítmények és bizonyos, a tagállam által indokolandó kivételes esetek kivételével.

97 Az uniós tárolási kapacitás szinte kizárólag szivattyús vízerőművekből áll, amelyek elsősorban a hegyekben helyezkednek el. Az egyéb tárolási formákat vagy minimális mértékben használják, vagy a fejlesztés korai szakaszában vannak (Lásd: Inline, Energiatárolási technológiák – képesek lesznek fejlődni a jelenlegi szabályozási keretek között?, 2016.8.3.).

98 A keresletszabályozás a fogyasztásnak a kínálat szűkössége esetén történő csökkentését jelenti. Azonban jelenleg kevés egyéni villamosenergia-felhasználó képes valós időben reagálni az árváltozásokra és csökkenteni a fogyasztását a csúcsidőszak óráiban, amikor magasak az árak (lásd: Európai Bizottság, A kapacitásmechanizmusok ágazati vizsgálatáról szóló zárójelentés, COM(2016) 752 final, 2016.11.30.).

99 2016 novemberében a Bizottság javaslatot tett egy, a piaci torzulások elkerülésére szolgáló ideális kapacitásmechanizmus jellemzőire. Európai Bizottság, A kapacitásmechanizmusok ágazati vizsgálatáról szóló zárójelentés, COM(2016) 752 final, 2016.11.30.

100 Eurelectric, Az európai villamosenergia-ágazat magasabb fokozatba kapcsol az energetikai átálláshoz, 2017.4.5.

101 Európai Bizottság, Második jelentés az energiaunió helyzetéről, 2017.02.01.

102 Európai Bizottság, Közlemény: Tiszta energia minden európainak, COM(2016) 860 final, 2016.11.30.

103 Európai Bizottság, Irányelvjavaslat a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról, COM(2016) 864 final/2, 2017.2.23.

104 A villamos energia tárolásának szabályozási szempontjaival eddig nem foglalkoztak uniós szinten. Jelenleg a tárolás technológiai és szabályozási problémákkal szembesül (lásd: Európai Bizottság, Energiatárolás – a villamos energia szerepe, SWD(2017) 61 final, 2017.2.1.).

105 Európai Bizottság, Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az energiaunió irányításáról, COM(2016) 759 final, 2016.11.30.

106 Különösen az energiahatékonysági irányelv révén (2012/27/EU irányelv, 2012.10.25.); további részletekért lásd még: Ademe, Energiahatékonysági trendek és politikák az iparban, 2015. szeptember.

107 Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 2010/75/EU irányelve az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

108 Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelve az energiahatékonyságról, 8. cikk (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

109 Például az Egyesült Királyságban kilenc széntüzelésű létesítmény döntött úgy, hogy nem alkalmazza a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanács irányelvet (HL L 309, 2001.11.27.), ami a gyakorlatban e létesítmények idő előtti bezárását jelentette.

110 A globális felmelegedési potenciál egy viszonyszám, amely azt jelzi, hogy az adott üvegházhatású gáz egy tonnája a hasonló tömegű szén-dioxid által visszatartott hőmennyiséghez képest mennyi hőt tart vissza a légkörben.

111 Európai Bizottság, Az energiahatékonyság legyen az első helyen: jobb fogyasztás, tisztább működés, 2016.11.30.

112 Európai Bizottság, Javaslat az európai parlament és a tanácsi irányelvre az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv módosításáról, COM(2016) 765 final, 2016.11.30.

113 Az Európai Parlament és a Tanács 2010. május 19-i 2010/31/EU irányelve az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.).

114 Energiahatékonysági irányelv (2012/27/EU irányelv, HL L 315, 2012.10.25.); 2014-től évente fel kell újítani a központi kormányzat által használt középületek alapterületének 3%-át.

115 Európai Bizottság, Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata, COM(2016) 765 final, 2016.11.30. Ez többek között olyan témákra terjed ki, mint a felújítási célok, az energiahatékonysági tanúsítványok, az energiafelhasználás ellenőrzése, nyomon követése és szabályozása, valamint az elektromos töltőpontok jelenléte.

116 Mint például főzőfelszerelések, hűtőgépek, porszívók, mosógépek, elektronikus berendezések.

117 A „komitológia” révén, vagyis az EU országok képviselőiből álló bizottságok segítségével.

118 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 2009/125/EK irányelve az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

119 Az Európai Parlament és a Tanács 2010. május 19-i 2010/30/EU irányelve az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről (HL L 153., 2010.6.18. 1. o.). A bizottság módosítást javasolt az irányelvhez (Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az energiahatékonyságot jelölő címkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről, COM(2015) 341 final, 2015.7.15.).

120 Európai Bizottság, Jelentés az energiával kapcsolatos termékek energia-és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről, COM(2015) 345 final, 2015.7.15.

121 Ez az adat nem foglalja magában a járművek (például vonatok) villamosenegia-fogyasztását, mivel a villamosenergia-termeléssel kapcsolatos kibocsátásokat az energiaellátási ágazatban számolják el.

122 Az Európai Parlament és a Tanács 1999. december 13-i 1999/94/EK irányelve az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról (HL L 12., 2000.1.18., 16. o.).

123 333/2014/EU rendelet (HL L 103, 2014.4.5., 15. o.) és 253/2014/EU rendelet (HL L 84, 2014.3.20., 38. o.).

124 A Tiszta Közlekedés Nemzetközi Tanácsának (ICCT) becslése szerint a mért és a valós kibocsátások között 35% a különbség (ICCT, A valós vezetési körülmények között történő vezetés hatásának számszerűsítése az Egyesült Királyság személygépjárműveinek és könnyű haszongépjárműveinek CO2-kibocsátására, 2015. szeptember). Az eltérés oka például az, hogy a vizsgálatokat olyan laboratóriumi körülmények között végzik, amelyek nem reprezentatívak a valós vezetési körülmények vonatkozásában (pl. nincsenek bekapcsolva a kiegészítő berendezések), valamint az új technológia előnyeinek túlbecslése. Emellett a járműgyártók számos tűréshatárt és rugalmasságot is kihasználhatnak. Ennek jelentős figyelmet szentelt a média és a politika 2015-ben, amikor felfedezték, hogy egy jelentős uniós járműgyártó éveken keresztül szoftvereket használt a járművei kibocsátási teljesítményének manipulálására (lásd például: Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Levegőminőség Európában — 2016-os jelentés, 2016 és az Európai Parlament „Dieselgate” vizsgálóbizottsága). A vita elsősorban a nitrogén-oxidok (NOx) és egyéb, az emberi egészségre különösen káros gázok kibocsátását érintette, nem a CO2-t. A két ügy azonban abban az értelemben kapcsolódik egymáshoz, hogy a gépjárművek kibocsátásának mérésére szolgáló eljárások alulbecsülték mind a CO2-, mind az NOx-kibocsátásokat. 2016-ban a Bizottság a jogszabályok szigorítását javasolta (Európai Bizottság, Rendeletre vonatkozó javaslat a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről, COM(2016) 31 final, 2016.01.27.). A Bizottság 2016. december és 2017. május között nyolc tagállammal szemben indított kötelezettségszegési eljárásokat.

125 Sor fog kerülni a könnyűgépjárművekre vonatkozó, világszinten harmonizált új globális vizsgálati eljárás bevezetésére annak érdekében, hogy reálisabb és pontosabb szén-dioxid-kibocsátási és üzemanyag-fogyasztási értékek álljanak rendelkezésre.

126 Tehergépjárművek, közúti vontatók, távolsági buszok, buszok és trolibuszok, speciális járművek (Forrás: Eurostat).

127 Európai Bizottság, A nehézgépjárművek üzemanyag-fogyasztásának és CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló stratégia, COM(2014) 285 final, 2014.05.21.

128 A nehézgépjárművek esetén a kibocsátások nyomon követése és tanúsítása nehezebb, mint a személygépkocsik esetén. A modelleken belüli nagy változatosság és az egyedi igényekhez való igazítás nagy mértéke nem teszi lehetővé az összes modell vizsgálatát. Ezért a tehergépjárművek kibocsátását szimulálni kell. Erre a célra a Bizottság kidolgozott egy számítógépes eszközt (VECTO) az új járművek CO2-kibocsátásának kiszámítására.

129 Európai Bizottság, Éghajlatpolitika, A nehézgépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentése.

130 Európai Bizottság, Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátásának és üzemanyag-fogyasztásának nyomon követéséről és bejelentéséről, COM(2017) 279.

131 Az EU és Izland, Liechtenstein és Norvégia.

132 Európai Bizottság, Éghajlatpolitika, A légi közlekedés kibocsátásainak csökkentése.

133 Amelyek évente több mint 10 000 tonna CO2e-t bocsátanak ki.

134 Igazolt kibocsátáscsökkentések (CER) és kibocsátás-csökkentési egységek (ERU). Lásd: UNFCCC, Nemzetközi kibocsátáskereskedelem, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye.

135 Az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 2,94%-a.

136 Nemzetközi Tengerészeti Szervezet, Az üvegházhatású gázokról szóló harmadik IMO tanulmány, 2014.

137 Európai Bizottság, A tengeri közlekedésből származó kibocsátás bevonása az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére irányuló politikákba, COM(2013) 479 final, 2013.06.28.

138 Az Európai Parlament és a Tanács 2015. április 29-i (EU) 2015/757 rendelete a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről (HL L 123., 2015.5.19., 55. o.).

139 Az uniós rendszerrel ellentétben a globális rendszer kizárólag a nagy hajókra vonatkozik (10 000 bruttó tonnatartalom), és az adatok gyűjtése anonimizált formában történik.

140 Mint például adók, közigazgatási engedélyek és kvóták. Lásd: A Tanács 1992. december 7-i 92/106/EGK irányelve a tagállamok közötti, bizonyos típusú vegyes áruszállításra vonatkozó közös szabályok megállapításáról (HL L 368., 1992.12.17., 38. o.).

141 Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1316/2013/EU rendelete az európai összekapcsolódási eszköz létrehozásáról (HL L 348., 2013.12.20., 129. o.).

142 Ami csökkenést jelent a 2009-es 77%-os értékhez képest. Lásd: Eurostat, Áruszállítási statisztikák - modális megoszlás.

143 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).

144 Az Európai Parlament és a Tanács 2014. október 22-i 2014/94/EU irányelve az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.).

145 Elsősorban bioetanolt (cukor- és gabonanövényekből) használnak a benzin helyettesítésére, valamint biodízelt (elsősorban növényi olajakból) használnak a dízel helyettesítésére.

146 A fennmaradó rész villamos energia (Eurostat, Részesedések (Megújuló energiaforrások), 2017).

147 Wandesforde-Smith, G., Kurdusiewicz, I., A bioüzemanyag-buborék kipukkanása: Az olajtól való szabadságba való átmenet összehasonlító dinamikája, SSRN, 2008. március, felülvizsgálva: 2015. március; Energia Világtanács, Bioüzemanyagok: Politikák, szabványok és technológiák, 2010.

148 Európai Bizottság, Tanulmány a technikai segítségnyújtásról a megújuló energiaforrásokról szóló 2016-os jelentés megvalósításában, felkészülve a 2020–2030-as időszakra szóló, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó csomagra az Európai Unióban, ENER/C1/2014–688, 2017.02.22.

149 2015-ben az ILUC-irányelv 7%-ban korlátozta a 2020-as megújuló energia célba beszámítható, mezőgazdasági fölterületen termelt növényekből származó bioüzemanyagok részesedését (Az Európai Parlament és a Tanács 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1513 irányelve a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról (HL L 239., 2015.9.15., 1–29. o.)). 2017-ben a Bizottság javasolta a korlát 7%-ról 3,8%-ra történő csökkentését 2030-ig (Európai Bizottság, Irányelvjavaslat a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatásáról, COM(2016) 767 final/2, 2017.02.23.).

150 Európai Bizottság, A legkorszerűbb alternatív üzemanyagokat használó közlekedési rendszerek az Európai Unióban, 2015. július.

151 Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja, Az EU mezőgazdaságára vonatkozó, az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésével kapcsolatos szakpolitikai lehetőségek gazdasági értékelése, 2016.

152 Európai Parlament, Az éghajlatváltozás következményei az EU mezőgazdaságára vonatkozóan, a COP21 – az ENSZ párizsi éghajlat-változási konferenciájának nyomon követése, az AGRI bizottság tanulmánya, 2017. A (GWP 100) CO2 globális felmelegedési potenciálja egy 100 éves időtartam alatt 1, a metán GWP értéke 21, a dinitrogén-oxidé 310. Az UNFCCC adatai alapján.

153 A kölcsönös megfeleltetés két fő szabályrendszeren alapul. A jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények a környezetre, az élelmiszer-biztonságra, a növényegészségügyre, az állategészségügyre és az állatjólétre vonatkozó hatályos irányelvekből és rendeletekből kiválasztott követelmények. A jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírások további szabályok, amelyek csak a KAP-kifizetések kedvezményezettjeire alkalmazandók. A mezőgazdasági földterülettel kapcsolatban fenntartható gyakorlatokat szabnak meg, és a víz, a talaj és a karbonkészlet védelmével, valamint a termőföld és a tájképi jellegzetességek megőrzésével foglalkoznak.

154 A „zöldítési kifizetés” kompenzálja a gazdákat három, a környezet és az éghajlatváltozás szempontjából előnyös gyakorlatért:

  • ökológiai jelentőségű területek a szántóföldek 5%-án, a gazdaságokban a biodiverzitás megőrzése és fejlesztése érdekében;
  • a növénytermesztés diverzifikációja, ami előnyös a talajminőség szempontjából;
  • az állandó gyepterület fenntartása, az ahhoz kapcsolódó környezetvédelmi előnyökkel (különösen a szénmegkötés valamint a környezetvédelmi szempontból érzékeny gyepterület védelme) (Európai Bizottság, A zöldítés felülvizsgálata egy év elteltével, 2016).

155 Lásd: OECD, Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklésére irányuló intézkedések költséghatékonysága a mezőgazdaság számára: szakirodalmi áttekintés, OECD Élelmiszer, mezőgazdasági és halászati tanulmányok, 2015.8.1.; JRC, Az EU mezőgazdaságára vonatkozó, az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésével kapcsolatos szakpolitikai lehetőségek gazdasági értékelése, EcAMPA 1, 2015; JRC, Az EU mezőgazdaságára vonatkozó, az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésével kapcsolatos szakpolitikai lehetőségek gazdasági értékelése, EcAMPA 2, 2016.

156 Európai Parlament, Az éghajlatváltozás következményei az EU mezőgazdaságára vonatkozóan, a COP21 – az ENSZ párizsi éghajlat-változási konferenciájának nyomon követése, az AGRI bizottság tanulmánya, 2017, 10. o.

157 Európai Bizottság, A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása és a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot tartalmazó dokumentumot kísérő hatásvizsgálat, SWD(2016) 247 final, 2016.07.20., 22. o.

158 529/2013/EU határozat az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról (HL L 165., 2013.6.18., 80. o.).

159 Európai Bizottság, Rendeletre irányuló javaslat a földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, COM(2016) 479 final, 2016.07.20.

160 Az Unió számára javasolt maximális mennyiség 280 millió tonna CO2-egyenérték a 2020–2030 közötti időszakra, az egyes tagállamokra megállapított határértékekkel (a nemzeti határértékek az egyes tagállamokban a mezőgazdasági ágazat súlyán alapulnak).

161 Európai Bizottság, A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása és a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot tartalmazó dokumentumot kísérő hatásvizsgálat, SWD(2016) 247 final, 2016.07.20., 73. o.

162 A Tanács 1999. április 26-i 1999/31/EK irányelve a hulladéklerakókról (HL 182, 1999.07.16., 1. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 4-i 2000/76/EK irányelve a hulladékok égetéséről (HL L 332., 2000.12.28.).

163 Ademe, Újrafeldolgozás Franciaországban: A környezetvédelmi értékelés eredményei, 2017. május.

164 Európai Bizottság, Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv, COM(2015) 614 final, 2015.12.2.; Európai Bizottság, Első jelentés a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásáról, COM(2017) 33 final, 2017.01.26.

165 Climate Change 2014: Synthesis Report. Az I., II. és III. munkacsoport hozzájárulása az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ötödik értékelő jelentéséhez, IPCC, 2014.

166 Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja, Éghajlati hatások Európában, a JRC PESETA II projekt, 2014. Az adatok forrása: Dosio és Paruolo 2011 és Dosio et al 2012.

167 Dosio, A., Paruolo, P. (2011). Az ENSEMBLES nagy felbontású éghajlat-változási előrejelzések torzításkorrekciója a hatásmodellek által történő felhasználáshoz: A jelenlegi éghajlat értékelése. Journal of Geophysical Research D: Atmospheres, 116(16), DOI: 10.1029/2011JD015 934. Dosio, A., Paruolo, P., & Rojas, R. (2012). Az ENSEMBLES nagy felbontású éghajlat-változási előrejelzések torzításkorrekciója a hatásmodellek által történő felhasználáshoz: Az éghajlat változási jelzésének elemzése. Journal of Geophysical Research D: Atmospheres, 117(17), DOI:10.1029/2012JD017 968.

168 Munich RE NatCatSERVICE.

169 Egy „százévenként egyszer” előforduló viharesemény költsége 2080-ra megduplázódhat (Forrás: Európai Bizottság, Az éghajlat-változási kihívás az európai régiók számára, 2009. március).

170 P. Zdruli, A mediterrán térség földterületei: Állapot, terhelések, trendek és a jövőbeli regionális fejlesztésre gyakorolt hatások, A Felsőfokú Mediterrán Agronómiai Tanulmányok Nemzetközi Központja, 2012; és Zdruli, P., A mediterrán térség földterületei: Állapot, terhelések, trendek és a jövőbeli regionális fejlesztésre gyakorolt hatások, Talajromlás és fejlesztés 25.4 (2014): 373–384.

171 Bulgária, Ciprus, Görögország, Spanyolország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Málta, Portugália, Románia, Szlovákia és Szlovénia nyilatkoztak arról, hogy érinti őket az elsivatagosodás, Egyesült Nemzetek elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezménye értelmében, mint súlyos aszályokat és/vagy elsivatagosodást tapasztaló országok (UNCCD) (Forrás: Európai Bizottság, A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A talajvédelemről szóló tematikus stratégia végrehajtása és a folyamatban lévő tevékenységek, COM(2012) 46 final, 2012.02.13.).

172 Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Az éghajlatváltozás, annak hatásai és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság Európában, 2016, 2017.

173 Például 1980 és 2013 között az éghajlati szélsőségekből eredő veszteségek értéke az Unióban a becslések szerint 368 milliárd euróra tehető. Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Az éghajlatváltozás, annak hatásai és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság Európában, 2016, 2017. Az EEA a teljes Munich RE adatkészletet felhasználta, amely az egyik legátfogóbb, a természeti katasztrófákkal kapcsolatos veszteségekkel foglalkozó adatbázis.

174 Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja, Peseta II projekt, a JRC PESETA II projekt, 2014.

175 Például a halak egészségére gyakorolt hatásokkal kapcsolatban lásd: Marcogliese, D.J., Az éghajlatváltozás hatása a víziállatok parazitáira és fertőző betegségeire, 2008; Wilcox, C., A változó óceánok betegségeket okoznak, 2016.07.01. A hőmérséklet növekedése és a víz összetételének változása szintén előidézheti a halak vándorlását.

176 A Bizottság elismerte, hogy nő a kereslet a „zöld munkahelyek” iránt: az energiahatékonysági ágazat 2020-ra várhatóan 2 millió, a megújulóenergia-ágazat pedig 3 millió személyt foglalkoztat majd. Lásd: „A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása” című bizottsági munkadokumentum, 2012. április 18.

177 Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Az éghajlatváltozás, annak hatásai és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság Európában, 2016, 2017. Európai Bizottság, Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, COM(2013) 216 final, 2013.4.16.

178 Kelley, C. et al., Éghajlatváltozás a termékeny félhold területén és a közelmúltban bekövetkezett szíriai aszály következményei, 2015; Gleick, P.H., Víz, aszály, éghajlatváltozás és konfliktus Szíriában, 2014; Voski, A., Az éghajlatváltozás szerepe a fejlődő világ és a folyamatban lévő szíriai háború fegyveres konfliktusaiban, 2016. Lásd még: ECC Platform könyvtár az éghajlatváltozás polgárháborúban betöltött szerepéről.

179 Richard Youngs, Az éghajlatváltozás és az EU biztonsági politikája: A nem teljesített kihívás, Carnegie Europe, 2014.5.21.

180 Európai Bizottság, Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, COM(2013) 216 final, 2013.4.16.

181 Európai Bizottság, Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, COM(2013) 216 final, 2013.4.16., 6. o.

182 Horvátország, Ciprus, Bulgária, Magyarország, Lettország és Luxemburg nem nyújtottak be nemzeti alkalmazkodási stratégiát (Climate-ADAPT weboldal).

183 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

184 2007/60/EK irányelv az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről (HL L 288., 2007.11.6., 27. o.).

185 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 2009/147/EK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

186 A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

187 Európai Bizottság, Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve, COM(2011) 112 final, 2011.03.08.; Rockström, J. Gaffney, O., Rogelj, J. et. al., A gyors dekarbonizáció ütemterve, Science, 355. kötet 6331. sz., 2017.3.24.

188 Az innovációt és a kutatást az európai strukturális és beruházási alapok vagy a NER 300 program is finanszírozzák annak érdekében, hogy demonstrálják a szén-dioxid környezetvédelmi szempontból biztonságos leválasztását és tárolását (CCS), valamint az innovatív megújuló energia technológiákat, kereskedelmi léptékben. A NER 300 azt a 300 millió kibocsátási egységet jelenti az ETS „új belépők részére fenntartott tartalékából”, amely a programot finanszírozza. A Bizottság javasolta a program kiterjesztését, az ETS 4. szakaszára vonatkozó javaslatában (lásd: 34. bekezdés).

189 I24C és Cap Gemini, Az innováció fellendítése az energiaunióban, 2016, hivatkozás a következő helyen: Európai Bizottság, Közlemény a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsításáról, COM(2016) 763 final, 2016.11.30.; Európai Bizottság, Egy integrált stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) létrehozása: Az európai energiarendszer átalakításának felgyorsítása (C/2015/6317), 2015.9.15.

190 I24C, Az innováció fellendítése az energiaunióban, 2016, 14. o.

191 Európai Bizottság, Közlemény a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsításáról, COM(2016) 763, 2016.11.30., 2016

192 Európai Bizottság, „Javaslat az európai parlament és a tanács irányelve az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról” dokumentumot kísérő hatásvizsgálat, SWD(2016) 405 final/2, 2016.12.6., 22. táblázat (EUCO30 forgatókönyv – Forrás: Primes modell).

193 Ciscar, M. et al., Éghajlati hatások Európában. A JRC PESETA II Projekt, 2014.

194 Egy, az OECD által használt modell azt mutatta, hogy ha a vállalatok és a háztartások egyáltalán nem képesek az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni, akkor az azzal kapcsolatos költségek megduplázódhatnak (OECD, Az éghajlatváltozás gazdasági következményei, 2015.11.03.).

195 Európai Bizottság, A Párizsi Megállapodás végrehajtása – Az Unió haladása a legalább -40%-os célkitűzés felé, COM(2016) 707 final, 2016.11.8.

196 Például a „Natural capital financial facility” (NCFF), a „LIFE for energy efficiency” (NCFF és PF4E), vagy a „Green for Growth” alap (GFG).

197 Az ESBA tervének célja 315 milliárd euró értékű összberuházás mozgósítása 2015 és 2017 között. Ezt az ESBA 2.0-ban kiterjesztették, immár 500 milliárd eurót mozgósítva a 2015–2020-as időszakban. Lásd: Európai Bizottság, Az európai beruházások megerősítése a munkahelyteremtés és a növekedés érdekében: Az Európai Stratégiai Beruházási Alap második fázisa és az új külső beruházási terv felé, COM(2016) 581 final, 2016.9.14.; A Párizsi Megállapodás végrehajtása - Az Unió haladása a legalább -40%-os célkitűzés felé, COM(2016) 707 final, 2016.11.8.

198 Az ipar és az európai hatóságok több köz-magán társulást is indítottak, mint például a Fenntartható Feldolgozóipar az Erőforrás- és Energiahatékonyság Révén (Európai Bizottság, Kutatás és innováció).

199 Lásd például: A.T. Kearney, Alkalmazkodás az elkerülhetetlenhez, A.T. Kearney előrejelzési sorozata, Thinkforward, 2013; Pauw, W. P. et al., Az alkalmazkodás magánfinanszírozása: a magánszféra valósága megfelel a közszféra törekvéseinek?, 2014.

200 Európai Bizottság, A jogalkotás minőségének javítására irányuló csomag, 2016.

201 Lásd a szójegyzéket vagy a Bizottság weboldalát a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos további részletekért (Bizottság, Minőségi jogalkotás, A hatásvizsgálatokra vonatkozó iránymutatások).

202 Lásd a Bizottság weboldalát az összes hatásvizsgálat átfogó jegyzékéhez (Bizottság, Hatásvizsgálatok).

203 Az éghajlati szolgáltatások olyan adatokat biztosítanak, amelyek támogatják a mérséklést, az alkalmazkodást és a katasztrófák kockázatának kezelését. A Copernicus, amely korábban Globális Környezetvédelmi és Biztonsági Megfigyelés néven volt ismeretes, és e szolgáltatások fő elemét jelenti, egy európai rendszer a Föld megfigyelésére. A Föld-megfigyelő műholdaktól és a helyszíni érzékelőktől gyűjt adatokat. Hat tematikus területének egyike az éghajlatváltozás. A Climate-Adapt portál azzal támogatja Európát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, hogy összegyűjti és terjeszti az információkat a kutatási projektekből, az esettanulmányokból és a legjobb gyakorlatokból.

204 A Bizottság felismerte ezeket a korlátokat, lásd például: Európai Bizottság, Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve, SEC(2011) 288, 2011.03.08., 2011 és Európai Bizottság, 2016-os uniós referencia-forgatókönyv, 2016.

205 Például az általános egyensúlyi vagy makroökonómiai modellek, amelyek a politikák gazdasági következményeinek felmérésére használatosak, általában egyetlen reprezentatív háztartás jövedelmi hatásait modellezik. Az összes háztartási jövedelmi csoportban az elosztási hatások elemzésére további modellkiterjesztések és modelladatok szükségesek.

206 Pl. az éghajlatváltozás számos formában befolyásolja a vízforrásokat, és ezáltal a vízerőművek számára rendelkezésre álló vizekre is hatással van; a globális felmelegedés befolyásolja a fűtés és hűtés iránti igényeket.

207 INTOSAI, A Legfőbb Ellenőrző Intézmények Nemzetközi Szervezete által elfogadott Limai Nyilatkozat a számvevőszéki ellenőrzés alapvető elveinek megállapításáról, 1977.

208 Az INTOSAI a Legfőbb Ellenőrző Intézmények Nemzetközi Szervezete.

209 Az EUROSAI a Legfőbb Ellenőrző Intézmények Európai Szervezete.

210 Például a 2010-es INTOSAI WGEA iránymutatások Az éghajlatváltozásra adott kormányzati válasz ellenőrzése: Iránymutatás a legfőbb ellenőrző intézmények számára, 2010, vagy a 2012-es EUROSAI WGEA - Együttműködő ellenőrzés: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás - felkészült-e a kormányzat?. Az iránymutatások és jelentések az INTOSAI WGEA és az EUROSAI WGEA weboldalakon érhetők el.

211 Ezenkívül 2012 előtt közzétett nyilvános ellenőrzési jelentéseket is áttekintettünk, amennyiben azok olyan speciális energiaügyi és éghajlati kihívásokkal foglalkoztak, amelyeket a mi mintánk nem vagy alig fedett le. Emellett bizonyos regionális ellenőrző hivatalok jelentéseit is áttekintettük. Ezek a jelentések azonban nem szerepelnek a statisztikáinkban, mivel azoknak az uniós tagállamok legfőbb ellenőrző intézményeinek átfogó tevékenységeit kell tükrözniük, kizárólag a 2012. január és 2017. március közötti időszakra vonatkozóan.

212 16/2015. sz. különjelentés: Az energiaellátás biztonságának javítása a belső energiapiac fejlesztése révén: több erőfeszítésre van szükség, Európai Számvevőszék, 2015.

213 Például eltérő kereskedelmi mechanizmusok; állami beavatkozások; az üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása és végrehajtása; valamint a piac integritásának és átláthatóságának szintje.

214 Az árszabályozás és annak ellenőrzése a Bulgáriai Energiaügyi Szabályozó által a villamos energiára, a vízre és a földgázra vonatkozóan, a 2007–2013-as időszakban, Сметна палата на Република България, Bulgária, 2013.

215 A villamosenergia-piac megnyitása a verseny előtt: Egy befejezetlen építkezés, Cour des Comptes, Franciaország, 2015.

216 Litvánia, Lengyelország, Lettország, Dánia, Észtország, Svédország, Finnország és Németország.

217 A villamosenergia-hálózat működése és biztonsága, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2014.

218 A Gazdasági Ügyek és Energiaügyek Szövetségi Minisztériumának intézkedései az energetikai átállás végrehajtására, Bundesrechnungshof, Németország, 2016.

219 Megújuló energia, megtakarítások és energiahatékonyság az EU kohéziós politikájának keretében, Corte dei Conti, Olaszország, 2012.

220 A megújuló villamosenergia-források fejlesztése és használata, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2012.

221 Lengyelországban a vonatkozó rendelkezéseket 2015-ben fogadták el.

222 A biztonságos energetikai átállás körülményei – a Svenska Kraftnät irányítása az energetikai átállás végrehajtásában, Riksrevisionen, Svédország, 2016.

223 6/2014. sz. különjelentés: „Jó eredményeket ért-e el a kohéziós politikához rendelt forrásokból a megújulóenergia-termeléshez nyújtott támogatás?”, Európai Számvevőszék, 2014.

224 A villamosenergia-piac teljesítmény-ellenőrzése a 2010–2014-es időszakra, Curtea de Conturi, Románia, 2015.

225 A Gazdasági Ügyek és Energiaügyek Szövetségi Minisztériumának intézkedései az energetikai átállás végrehajtására, Bundesrechnungshof, Németország, 2016.

226 A megújuló forrásokból történő energiatermelés támogatására elkülönített pénzforrások, Nejvyšší kontrolní úřad, Cseh Köztársaság, 2014.

227 Megújuló energiaforrások, Ελεγκτική Υπηρεσία της Δημοκρατίας της Κύπρου, Ciprus, 2016.

228 Jelentés a fotovoltaikus napenergia támogatásával kapcsolatos jogszabályok módosításával kapcsolatban, Rigsrevisionen, Dánia, 2014.

229 A megújuló villamos energiával kapcsolatos korai szerződések, National Audit Office, Egyesült Királyság, 2014.

230 A Gazdasági Ügyek és Energiaügyek Szövetségi Minisztériumának intézkedései az energetikai átállás végrehajtására, Bundesrechnungshof, Németország, 2016.

231 Pl. A megújuló forrásokból történő energiatermelés támogatására elkülönített pénzforrások, Nejvyšší kontrolní úřad, Cseh Köztársaság, 2014; 6/2014. sz. különjelentés: „Jó eredményeket ért-e el a kohéziós politikához rendelt forrásokból a megújulóenergia-termeléshez nyújtott támogatás?”, Európai Számvevőszék, 2014.

232 A közigazgatáson belüli energiahatékonysági program ellenőrzése, Tribunal de Contas, Portugália, 2013.

233 A közigazgatáson belüli energiamegtakarítások ellenőrzése, Najvyšší Kontrolný úrad, Szlovákia, 2015.

234 Az energiamegtakarítás támogatásához biztosított állami költségvetési források, Nejvyšší kontrolní úřad, Cseh Köztársaság, 2015

235 Energiamegtakarítások a közintézményekben, Rigsrevisionen, Dánia, 2015.

236 Pl. A közigazgatáson belüli energiamegtakarítások ellenőrzése, Najvyšší Kontrolný úrad, Szlovákia, 2015; A lakásállomány és a lakóépületek energiahatékonyságával kapcsolatos projektek Bulgáriában a 2012–2015 közötti időszakban, Сметна палата на Република България, Bulgaria, 2015; A lakások fűtésrehabilitációjára Bukarestben 2010–2014-ben fordított közpénzek teljesítmény-ellenőrzése, Curtea de Conturi, Románia, 2014; A közigazgatáson belüli energiahatékonysági program ellenőrzése, Tribunal de Contas, Portugália, 2013.

237 21/2012. sz. különjelentés: „Az energiahatékonyságot célzó kohéziós beruházások költséghatékonysága”, Európai Számvevőszék, 2012.

238 Pl. Energiahatékonysági beruházások a köztulajdonban lévő létesítményekben, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2015; A közigazgatáson belüli energiamegtakarítások ellenőrzése, Najvyšší Kontrolný úrad, Szlovákia, 2015; A lakások fűtésrehabilitációjára Bukarestben 2010–2014-ben fordított közpénzek teljesítmény-ellenőrzése, Curtea de Conturi, Románia, 2014.

239 A lakhatás támogatására kifizetett források ellenőrzése – tömbházak szigetelése, Najvyšší Kontrolný úrad, Szlovákia, 2017.

240 Pl. A Gazdasági Ügyek és Energiaügyek Szövetségi Minisztériumának intézkedései az energetikai átállás végrehajtására, Bundesrechnungshof, Németország, 2016; A hatékony energiafelhasználást szolgáló intézkedések végrehajtásának hatékonysága, Računsko sodišče, Szlovénia, 2013.

241 Pl. A közigazgatáson belüli energiamegtakarítások ellenőrzése, Najvyšší Kontrolný úrad, Szlovákia, 2015; Energiahatékonysági beruházások a köztulajdonban lévő létesítményekben, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2015; A közigazgatáson belüli energiahatékonysági program ellenőrzése, Tribunal de Contas, Portugália, 2013.

242 Noha a statisztikáinkban a nukleáris biztonsággal kapcsolatos ellenőrzések is szerepelnek, ebben a fejezetben nem térünk ki az ehhez kapcsolódó ellenőrzési munkánkra.

243 22/2016. sz. különjelentés: „A litvániai, bulgáriai és szlovákiai atomerőművek leszerelését támogató uniós programok: 2011 óta történt némi előrelépés, de még jelentős kihívások előtt állunk” Európai Számvevőszék, 2016.

244 A nukleáris energia költsége: Frissítés, 2014, Cour des Comptes, Franciaország, 2014.

245 Az atomerőművek karbantartása, Cour des Comptes, Franciaország, 2016.

246 Előrehaladás a sellafieldi helyszínen: frissítés, National Audit Office, Egyesült Királyság, 2015.

247 A villamosenergia-intenzív vállalatok támogatására fordított kiadások, a kibocsátáskereskedelem miatti megnövekedett villamosenergia-árak kompenzálására, Bundesrechnungshof, Németország, 2016.

248 Kibocsátáskereskedelem az éghajlatváltozás korlátozása érdekében: Működik?, Dánia, Finnország, Lettország, Litvánia, Norvégia, Lengyelország, Svédország, 2012.

249 Szövetségi állami bevételek a kibocsátáskereskedelmi rendszerből, Bundesrechnungshof, Németország, 2014.

250 Az energia-éghajlat csomag franciaországi végrehajtása, Cour des Comptes, Franciaország, 2014.

251 Pl. Az éghajlattal kapcsolatos adók – Ki fizet?, Riksrevisionen, Svédország, 2012; Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeivel kapcsolatos igazgatás megfelelése a jogi követelményeknek és a rendszer hatékonysága Lettországban, Latvijas Republikas Valsts Kontrole, Lettország, 2012; A CO2 szabályozási és csökkentési mechanizmusok ellenőrzése – A kibocsátási egységekre vonatkozó nemzeti kiosztási terv a 2008–2012-es időszakra és a portugál szénalap, Tribunal de Contas, Portugália, 2011.

252 Energiahatékonyság az iparban – a központi kormányzat intézkedéseinek hatásai, Riksrevisionen, Svédország, 2013.

253 Finn éghajlat-változási politikák – Az auditok összefoglalása, Valtiontalouden tarkastusvirasto, Finnország, 2012.

254 Szövetségi állami bevételek a kibocsátáskereskedelmi rendszerből, Bundesrechnungshof, Németország, 2014.

255 Az éghajlattal kapcsolatos adók – Ki fizet?, Riksrevisionen, Svédország, 2012.

256 A villamosenergia-intenzív vállalatok támogatására fordított kiadások, a kibocsátáskereskedelem miatti megnövekedett villamosenergia-árak kompenzálására, Bundesrechnungshof, Németország, 2016.

257 Pl. A Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatos különjelentés, Cour des Comptes, Luxemburg, 2014; Szövetségi állami bevételek a kibocsátáskereskedelmi rendszerből, Bundesrechnungshof, Németország, 2014; A CO2 szabályozási és csökkentési mechanizmusok ellenőrzése – A kibocsátási egységekre vonatkozó nemzeti kiosztási terv 2008–2012-ra és a portugál szénalap, Tribunal de Contas, Portugália, 2011.

258 Pl. Kibocsátáskereskedelem az éghajlatváltozás korlátozása érdekében: Működik?, Dánia, Finnország, Lettország, Litvánia, Norvégia, Lengyelország, Svédország, 2012; A szén-dioxid kvótákkal kapcsolatos héa-csalás, Cour des Comptes, Franciaország, 2012; Az üvegházhatásúgáz-kibocsátási igazgatási rendszer és az ETS működése, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2012.

259 6/2015. sz. különjelentés: „Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer integritása és alkalmazása”, Európai Számvevőszék, 2015.

260 Például az Európai Számvevőszék egy 2014-es ellenőrzése rossz jövedelmezőséget állapított meg az EU által finanszírozott repülőtéri infrastruktúránál, ami az infrastruktúra túlméretezését és túlzott kapacitást eredményezett (21/2014. sz. különjelentés: „Az EU által finanszírozott repülőtéri infrastruktúrák: rossz jövedelmezőség”, Európai Számvevőszék, 2014). Az 5/2013. sz. különjelentésben, amelynek címe: Megfelelően használják-e fel a közúti beruházásokra fordított uniós kohéziós forrásokat? (Európai Számvevőszék, 2013), arra a következtetésre jutottunk, hogy a közúti projektek részben eredményeket hoztak és teljesítették a céljukat, de nem fordítottak kellő figyelmet a projektek költséghatékonyságának biztosítására.

261 Jármű kibocsátás-szabályozási programok, Ufficcju Nazzjonali tal-Verifika, Málta, 2012.

262 Pl. A jelenlegi vasútvonalak kölcsönös átjárhatóságára elkülönített alapok, Nejvyšší kontrolní úřad, Cseh Köztársaság, 2017; Fenntartható áruszállítás – intermodális hálózat; Nyomon követési ellenőrzés, Rechnungshof, Ausztria, 2015; Pénzügyi eszközök a vízi útvonalak és kikötők fejlesztésére és korszerűsítésére, valamint a multimodális áruszállítás fejlesztésére, Nejvyšší kontrolní úřad, Cseh Köztársaság, 2014.

263 1/2015. sz. különjelentés: Európai belvízi szállítás: 2001 óta nem történt jelentős javulás a modális részesedés és a hajózhatóság feltételeinek terén, Európai Számvevőszék, 2015.

264 8/2016. sz. különjelentés: Vasúti árufuvarozás az Unióban: az ágazat még nincs sínen, Európai Számvevőszék, 2016.

265 23/2016. sz. különjelentés: Tengeri szállítás az Unióban: zavaros vizeken – sok eredménytelen és fenntarthatatlan beruházás, Európai Számvevőszék, 2016.

266 Pl. 18/2016. sz. különjelentés: „A fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására szolgáló uniós rendszer”, Európai Számvevőszék, 2016; Bioüzemanyagok: jobb eredmények, szükséges kiigazítások, Cour des Comptes, Franciaország, 2016; A bioüzemanyagok termelésére és használatára vonatkozó uniós és nemzeti célkitűzések a 2008–2012-es időszakra, Сметна палата на Република България, Bulgária, 2015; A bioüzemanyagok termelésével és keverésével kapcsolatos ellenőrzés, Tribunal de Contas, Portugália, 2014; A bioüzemanyagok és biokomponensek használata a közlekedésben, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2014; Az EU által meghatározott szlovák célkitűzések és célok teljesítése a közlekedésben használt bioüzemanyagok területén, Najvyšší Kontrolný úrad, Szlovákia, 2014; Bioüzemanyag támogatási politika, Cour des Comptes, Franciaország, 2012.

267 18/2016. sz. különjelentés: „A fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására szolgáló uniós rendszer”, Európai Számvevőszék, 2016.

268 Pl. A bioüzemanyagok termelésére és használatára vonatkozó uniós és nemzeti célkitűzések a 2008–2012-es időszakra, Сметна палата на Република България, Bulgária, 2015; A bioüzemanyagok termelésével és keverésével kapcsolatos ellenőrzés, Tribunal de Contas, Portugália, 2014; A bioüzemanyagok és biokomponensek használata a közlekedésben, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2014.

269 A megújuló energia irányelvben hivatkozott ütemterv-előirányzat és indikatív nemzeti célok kitűzése minden egyes kétéves időszakra 2011 és 2018 között.

270 Bioüzemanyagok: jobb eredmények, szükséges kiigazítások, Cour des Comptes, Franciaország, 2016.

271 Bioüzemanyag támogatási politika, Cour des Comptes, Franciaország, 2012.

272 Az EU által meghatározott szlovák célkitűzések és célok teljesítése a közlekedésben használt bioüzemanyagok területén, Najvyšší Kontrolný úrad, Szlovákia, 2014.

273 2012-ben az Európai Számvevőszék közzétett egy ellenőrzést a KAP számára az „állapotfelmérés” keretében elkülönített további összegekről, amelyek egy részét az olyan uniós prioritások finanszírozására szánták, mint az éghajlatváltozás, a megújuló energiák és a mezőgazdasági üzemek energiahatékonysági beruházásai (8/2012. sz. különjelentés: „A mezőgazdasági üzemek korszerűsítésére irányuló támogatás összpontosítása”, Európai Számvevőszék, 2012).

274 Különjelentés: A környezet minőségének javítása érdekében az erdők regenerálását szolgáló munkák, a károsodott területek erdőtelepítése, az ökológiai helyreállítás és a fenntartható erdőgazdálkodás révén, Curtea de Conturi, Románia, 2015; Erdőirtás és kompenzáció - Az erdőirtási kompenzáció kötelezettségének végrehajtása és az erdő kompenzációs alap működése, Cour des Comptes, Belgium, 2016.

275 24/2014. sz. különjelentés: „Megfelelő-e a tűz és a „„természeti „„katasztrófák okozta erdőkárok megelőzésére és helyreállítására nyújtott uniós támogatás irányítása?”, Európai Számvevőszék, 2014.

276 Erdőügyi állandó alap, A természet és a biodiverzitás megőrzését szolgáló alap és Baixo Sabor vízerőmű alap, Tribunal de Contas, Portugália, 2017.

277 Az általános erdészeti igények finanszírozási programjának végrehajtása, Valstybės kontrolė, Litvánia, 2016.

278 Az ipari erdei fákhoz adott támogatás, Cour des Comptes, Franciaország, 2014.

279 Pl. A szilárd hulladékokat gyűjtő hulladéklerakók engedélyezésének és működésének ellenőrzése, Tribunal de Contas, Portugália, 2015; A regionális hulladékgazdálkodási rendszerek teljesítménye, Valstybės kontrolė, Litvánia, 2013; A források felhasználásának hatékonysága és eredményessége a hulladékgazdálkodási intézkedésekben és az ipari tevékenységek által érintett területek zöldebbé tételében a 2011–2013-as időszakban, Curtea de Conturi, Románia, 2013; Koordinált ellenőrzés a hulladékszállításról szóló európai rendelet érvényesítéséről: Közös jelentés a Bulgáriából, Görögországból, Magyarországról, Írországból, Hollandiából, Norvégiából, Lengyelországból, Szlovéniából származó nyolc nemzeti ellenőrzés alapján, 2012; 20/2012. sz. különjelentés: „A települési hulladékgazdálkodási infrastrukturális projekteket finanszírozó strukturális intézkedések eredményesen segítik-e a tagállamokat az uniós hulladékgazdálkodási politika céljainak elérésében?”, Európai Számvevőszék, 2012.

280 Pl. A háztartási hulladékok kezelése Ile-de-France-ban: Nem érték el a célokat, Cour des Comptes, Franciaország, 2017; Nyomon követhető a SIA „ZAAO” által kiszámított háztartási hulladékgazdálkodási díj?, Latvijas Republikas Valsts Kontrole, Lettország, 2017; Az állami és helyi önkormányzatok tevékenysége a háztartási hulladékok kezelésének megszervezésében, Riigikontroll, Észtország, 2016; Települési hulladékgazdálkodás, Računsko sodišče, Szlovénia, 2015; A települési hulladékgazdálkodás megfelelése a tervezett célkitűzéseknek és jogi követelményeknek, Latvijas Republikas Valsts Kontrole, Lettország, 2015; Három PFI hulladékgazdálkodási projekt felügyelete, National Audit Office, Egyesült Királyság, 2014; A regionális hulladékgazdálkodási rendszerek teljesítménye, Valstybės kontrolė, Litvánia, 2013.

281 34/2016. sz. különjelentés: „Az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem: az Európai Uniónak alkalma nyílik az élelmiszer-ellátási lánc erőforrás-hatékonyságának javítására”, Európai Számvevőszék, 2016.

282 Pl. A megelőzés hatékonysága és az árvizek következményeinek leküzdése, Сметна палата на Република България, Bulgária, 2016; A nemzeti árvízvédelmi program irányító szerveinek kötelezettségei, Bundesrechnungshof, Németország, 2016; Stratégiai tervek és programok a hidrogeológiai kockázat csökkentésére, Corte dei Conti, Olaszország, 2015.

283 Pl. Az európai árvízvédelmi források felhasználásának hatékonysága, Računsko sodišče, Szlovénia, 2014; Tanulságok az atlanti partvidék (Xynthia) és Var 2010-es áradásaiból, Cour des Comptes, Franciaország, 2012.

284 Pl. Az árvízkockázatok kezelésére vonatkozó tervek kidolgozása, Сметна палата на Република България, Bulgária, 2016; Stratégiai tervezés az árvízkockázatok kezelésére, Office of the Comptroller and Auditor General, Írország, 2015; Stratégiai tervek és programok a hidrogeológiai kockázat csökkentésére, Corte dei Conti, Olaszország, 2015; Az aszályok és áradások hatásainak csökkentése a kisléptékű vízmegtartás javításával, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2015; Az európai árvízvédelmi források felhasználásának hatékonysága, Računsko sodišče, Szlovénia, 2014.

285 Pl. Teljesítmény-ellenőrzés a romániai árvizek megelőzésére és hatásaik megszüntetésére szolgáló programok és intézkedések hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan (2005–2013), Curtea de Conturi, Románia, 2014; Tanulságok az atlanti partvidék (Xynthia) és Var 2010-es áradásaiból, Cour des Comptes, Franciaország, 2012.

286 Pl. 4/2014. sz. különjelentés: „Az EU vízügyi politikai célkitűzéseinek integrálása a KAP-ba: részleges siker”, Európai Számvevőszék, 2014; Stratégiai árvízkockázat-kezelés, National Audit Office, Egyesült Királyság, 2014; Az európai árvízvédelmi források felhasználásának hatékonysága, Računsko sodišče, Szlovénia, 2014; A Serafa folyó árvízvédelmi rendszerének működése, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2013; Az Odera vízgyűjtőjének vízgazdálkodási feladatainak végrehajtása az Opolskie régióban, különös tekintettel az árvízvédelemre, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2012; Vízforrások kezelése a mezőgazdaság számára (vidékfejlesztési program, 2007–2013), Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2012.

287 Például az európai vízügyi keretirányelv végrehajtásának ellenőrzése: Az európai vízügyi keretirányelv végrehajtása a vallon régióbn – A víztestek minőségirányításának értékelése, Cour des Comptes, Belgium, 2016; A vízforrások kezelése Cipruson, Ελεγκτική Υπηρεσία της Δημοκρατίας της Κύπρου, Ciprus, 2016.

288 Ezek között Unión belüli és Unión kívüli intézkedések egyaránt megtalálhatók. Például az EU-n kívüli katasztrófákkal kapcsolatos reagálásával foglalkozó 2016-os jelentésünkben felmértük, hogyan reagált az Európai Unió három, a közelmúltban történt nemzetközi katasztrófára, ideértve a 2014-es nyugat-balkáni árvizeket is. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az Unió megkönnyítette az uniós tagállamok válaszlépéseinek koordinációját – ideértve az uniós műholdtérképek és szakértők biztosítását is – annak érdekében, hogy javítsa a döntéshozatali folyamatot, valamint előmozdította az uniós mentőcsapatok koordinált, szakaszos visszavonását is (33/2016. sz. különjelentés: „Uniós polgári védelmi mechanizmus: az EU-n kívüli katasztrófákra történő reagálás koordinálása általánosságban hatékony volt”, Európai Számvevőszék, 2016). A tagállamokon belüli katasztrófák kezelésére irányuló mechanizmusokra vonatkozó ellenőrzésre példaként lásd: A nagyobb természeti kockázatok elleni védekezési alap, Cour des Comptes, Franciaország, 2016.

289 Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás – felkészültek a kormányzatok?, EUROSAI, 2012. Az ehhez hozzájáruló legfőbb ellenőrző intézmények az Unióból és az Unión kívülről: Ausztria, Bulgária, Ciprus, Európai Számvevőszék, Málta, Hollandia, Norvégia, Oroszország és Ukrajna.

290 Az energia-éghajlat csomag franciaországi végrehajtása, Cour des Comptes, Franciaország, 2014.

291 Pl. Jelentés az energetikai kutatásokhoz, fejlesztéshez és demonstrációhoz biztosított közfinanszírozásról, Rigsrevisionen, Dánia, 2013; Svéd éghajlati kutatások – melyek a svéd költségek és hatások?, Riksrevisionen, Svédország, 2012; Az energetikai és éghajlati technológia támogatása, Valtiontalouden tarkastusvirasto, Finnország, 2011.

292 Szén-dioxid-leválasztás és -tárolás: a kormányzati támogatásért folyó második verseny, National Audit Office, Egyesült Királyság, 2017; Szén-dioxid-leválasztás és -tárolás: Tanulságok az Egyesült Királyság első demonstrációját megelőző versenyből, National Audit Office, Egyesült Királyság, 2012; AlternatÍv szénhasználati módok a földgáz és a folyékony üzemanyagok termelésére, Najwyższa Izba Kontroli, Lengyelország, 2015.

293 Az általunk 2013-ban közzétett jelentés volt az egyetlen ellenőrzési jelentés, amelyet találtunk, ami az éghajlatpolitika finanszírozásával foglalkozott a fejlődő országokban: 17/2013. sz. különjelentés: Az éghajlatváltozás elleni küzdelem uniós finanszírozása a külső segítségnyújtás keretében, Európai Számvevőszék, 2013.

294 31/2016. sz. különjelentés: „Az uniós költségvetés legalább egyötöde szolgáljon éghajlat-politikai célt: halad az ambiciózus munka, de nagy a kockázata, hogy nem teljesülnek a várakozások”, Európai Számvevőszék, 2016.

295 Az éghajlattal kapcsolatos adók – Ki fizet?, Riksrevisionen, Svédország, 2012.

296 A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos adókiadások hatékonysága, Cour des Comptes, Franciaország, 2016. Az ellenőrzési jelentés a „fenntartható” adókiadások kifejezést használja, ami ellenőrzésükben elsősorban a fenntarthatóság környezetvédelmi és éghajlati dimenzióit érinti.

297 Pl. Hatékony a Környezetvédelmi és Regionális Fejlesztési Minisztérium által igazgatott, az éghajlatváltozás csökkentésére szánt források tervezése és felhasználása, és összhangban áll a szabályozási rendeletekben előírt követelményekkel?, Latvijas Republikas Valsts Kontrole, Lettország, 2017; Az energia-éghajlat csomag franciaországi végrehajtása, Cour des Comptes, Franciaország, 2014. Az éghajlatváltozás mérséklése, Valtiontalouden tarkastusvirasto, Finnország, 2011.

298 Pl. Energiapolitika: a koherencia szükségessége, Algemene Rekenkamer, Hollandia, 2015; Az energia-éghajlat csomag franciaországi végrehajtása, Cour des Comptes, Franciaország, 2014; Éghajlatot a pénzért? Ellenőrzések az éghajlat területén, 2009–2013, Riksrevisionen, Svédország, 2013; Finn éghajlat-változási politikák – Az ellenőrzések összefoglalása, Valtiontalouden tarkastusvirasto, Finnország, 2012.

299 16/2015. sz. különjelentés: „Az energiaellátás biztonságának javítása a belső energiapiac fejlesztése révén: több erőfeszítésre van szükség”, Európai Számvevőszék, 2015.

300 Az éghajlattal kapcsolatos adók – Ki fizet?, Riksrevisionen, Svédország, 2012.

301 Az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére irányuló állami erőfeszítések, Riigikontroll, Észtország, 2009.

302 Megállapítások az üvegházhatású gáz tanúsítványok kezelésével és kereskedelmével kapcsolatban, Curtea de Conturi, Románia, 2011.

303 Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere, Valstybės kontrolė, Litvánia, 2012.

304 A CO2 szabályozási és csökkentési mechanizmusok ellenőrzése, Tribunal de Contas, Portugália, 2011.

305 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (lásd: 12. bekezdés).

306 Lásd még: OECD, Az éghajlatváltozás gazdasági következményei, OECD Publishing, Párizs, 2015.

307 Forrás: Eurostat.

308 Gazdasági és Pénzügyi, Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai, Versenypolitikai, Foglalkoztatási, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadási, Mezőgazdaság és Vidékfejlesztés, Energiaügyi, Mobilitáspolitikai és Közlekedési, Éghajlatpolitikai, Környezetvédelmi, Kutatási és Innovációs, Tengerügyi és Halászati, Pénzügyi stabilitás, Pénzügyi szolgáltatások és tőkepiaci unió, Regionális és várospolitikai, Migrációs ügyek és uniós belügyek, Jogérvényesülés és fogyasztópolitika, Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások, Nemzetközi együttműködés és fejlesztés, Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatóságok, Eurostat és a Főtitkárság.

309 Nem tartottuk meg a következőkkel kapcsolatos ellenőrzési jelentéseket:

  • pénzügyi kimutatások (pénzügyi ellenőrzések);
  • energetikai vállalatok;
  • az éghajlattal nem kapcsolatos helyi infrastrukturális projektek, pl. útépítés;
  • közúti/vasúti/légi közlekedési biztonság vagy karbantartás;
  • díjbeszedés;
  • egészségügyi hulladékok;
  • vízminőség vagy vízszennyezés;
  • az éghajlatváltozással nem kapcsolatos természeti katasztrófák;
  • az energiaüggyel vagy éghajlatváltozással nem kapcsolatos mezőgazdasági kérdések;
  • az éghajlatváltozással nem kapcsolatos biodiverzitási ügyek (pl. a nemzeti parkok teljesítménye);
  • a nemzeti és regionális szervezetek igazgatási hatásköre, igazgatási eljárások (pl. engedélyek, koncessziók stb.) vagy szerződéses megfelelés;
  • az energiaügyhöz vagy éghajlatváltozáshoz korlátozottan kapcsolódó egyéb témák.

310 228 jelentés a nemzeti legfőbb ellenőrző intézményektől és 41 jelentés az Európai Számvevőszéktől.

Számvevőszéki munkacsoport

A Számvevőszék ezen állapotfelmérése átfogó témákat ölel fel az intézmény kutatásai, felgyűlt tudása és tapasztalatai, valamint a Számvevőszék és más uniós legfőbb ellenőrző intézmények 2012 óta megjelent különjelentései alapján. Az állapotfelmérés a tervek szerint a Számvevőszék érdekelt feleivel való konzultáció és párbeszéd, valamint a jövőbeni számvevőszéki ellenőrzési munka kiindulópontjaként szolgál majd.

A jelentést a fenntartható természetierőforrás-gazdálkodásra szakosodott I. Kamara fogadta el. Az ellenőrzést Phil Wynn Owen számvevőszéki tag, az I. Kamara elnöke vezette. A feladatfelelős Olivier Prigent, helyettese Bertrand Tanguy volt.


Balról jobbra: Tomasz Plebanowicz, Vivi Niemenmaa, Gareth Roberts, Katharina Bryan, Marco Bridgford, Olivier Prigent, Mushfiqur Chowdhury, Fésüs Emese, João Nuno Coelho Dos Santos, Bertrand Tanguy, Phil Wynn Owen, Armando Do Jogo

Az állapotfelmérés elkészítésében Robert Markus, Paul Toulet-Morlanne, Kaszap Balázs, Ingrid Ciabatti, Tomasz Kapera és Íde Ní Riagáin is közreműködött. A jelentés megírásához Richard Moore nyújtott segítséget.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditorsECA

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2017

Print ISBN 978-92-872-7596-7 doi:10.2865/334387 QJ-02-17-490-HU-C
PDF ISBN 978-92-872-7589-9 doi:10.2865/41456 QJ-02-17-490-HU-N
HTML ISBN 978-92-872-7690-2 doi:10.2865/37177 QJ-02-17-490-HU-Q

© Európai Unió, 2017

A sokszorosítás a forrás megjelölésével megengedett. Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen

Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: http://europa.eu/contact

Telefonon vagy e-mailben

A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

  • az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
  • a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
  • e-mailen: http://europa.eu/contact.

Információkat keres az EU-ról?

  • Online
    Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: http://europa.eu
  • Uniós kiadványok
    Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: http://publications.europa.eu/eubookshop. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: http://europa.eu/contact).
  • Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
    Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu/
  • Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
    A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.